01:22:01
Bach Concierto de Adviento Monasterio de Melk. Bach Concierto de Adviento Monasterio de MelkMás
Bach Concierto de Adviento Monasterio de Melk.
Bach Concierto de Adviento Monasterio de Melk
Worldmates compartió esto
77
tierraparalavida compartió esto
129
Irapuato
parangutirimicuaro compartió esto
216
Bach: Concierto de Adviento - Monasterio de Melk.
Jungerheld compartió esto
18
Advent.
RorateMás
Advent.

Rorate
Irapuato
Alessandro Albuquerque compartió esto
20
Música.
Sublime MúsicaMás
Música.

Sublime Música
Easter Lamb compartió esto
12
Concerts.
Complete ConcertsMás
Concerts.

Complete Concerts
MutterÄbtissin compartió esto
27
Adventskonzert Melk.
Barockes Advents-Konzert aus der Abtei Stift MelkMás
Adventskonzert Melk.

Barockes Advents-Konzert aus der Abtei Stift Melk
k4081668
👏 👏 👏
Teofilo°
Eccezionali brani dell'eccezionale BACH eseguiti in modo eccezionale in una chiesa eccezionale. E' difficile ottenere di più. Gran dono di Dio è la musica ma è un dono speciale anche avere dei bravi musicisti che sappiano far elevare i cuori verso l'Infinito.
ACLumsden
Fantastic that man!!! Well done and thank you! 🙂
Irapuato
🤗
DEBORAH
Beautiful, Bravo!!!
😌 👏 👏 👏
Irapuato
A Szent Benedek-rendi melki apátság (németül Stift Melk) az Alsó-Ausztriai Melkben, a Duna mentén található. Wachau jelképeként az UNESCO világörökségi védelmét élvezi.[1] Több mint 900 éve élnek itt szerzetesek Szent Benedek regulája[2] szerint és látják el feladataikat, az oktatást és a lelkipásztori teendőket.
Naponta a világ minden tájáról érkező látogatók, turisták tömegei …Más
A Szent Benedek-rendi melki apátság (németül Stift Melk) az Alsó-Ausztriai Melkben, a Duna mentén található. Wachau jelképeként az UNESCO világörökségi védelmét élvezi.[1] Több mint 900 éve élnek itt szerzetesek Szent Benedek regulája[2] szerint és látják el feladataikat, az oktatást és a lelkipásztori teendőket.
Naponta a világ minden tájáról érkező látogatók, turisták tömegei zarándokolnak az épületegyütteshez, hogy megcsodálják a barokk remekmű csodás szépségét. A National Geographic Traveler Magazin 2008 novemberében a „Best Historic Destination in the World” címet adományozta az apátságnak: 280 újságíró és idegenforgalmi szakember 109 történelmi célállomás közül a melki apátságot szavazta meg az első helyre.[3][4] Az épületegyüttesben, amelynek csak a déli szárnya 240 méter hosszú, főtengelyének hossza 320 méter, 500 helyiséget foglal magában és 1 365 ablaka van, mindig van mit tenni: rendszerint 100 alkalmazott és a melki nagytérség cégeinek 200 dolgozója áll az apátság szolgálatában.[5]
Az apátság alapítása [szerkesztés]
Melk környéke már nagyon korán benépesült. Feltételezések szerint a római korban őrhely, illetve a római Namare erőd állt ezen a területen. A népvándorlás után szláv földművesek érkeztek az Enns alatt elterülő vidékre. Ebből az időből ered Melk neve, amit a Medjilica (szlávul: lassú patak) névből származtatnak.
976-ban a Német-római Birodalom keleti határvidékét és vele együtt a melki királyi várat babenbergi I. Lipót őrgróf kapta meg, aki a várat választotta rezidenciájának, utódai pedig értékes kincsekkel és relikviákkal bővítették. Később a Babenbergek temetkezési helye és 1014. október 13-tól Szent Kálmán sírhelye lett.
A határ északra, illetve keletre tolásával új központok (Bécs) alakultak ki; Melk veszített jelentőségéből, de továbbra is a Babenbergek központi vára maradt. Az invesztitúraharc idején II. Lipót osztrák őrgróf menedéket nyújtott a passaui püspöknek (Altmann von Passau), akit pápahűsége miatt űztek el Passauból.[6] Altmann valószínűleg jelentősen hozzájárult II. Lipót azon döntéséhez, hogy a Duna völgye fölé emelkedve, a város feletti sziklán egy apátság épüljön. A lambachi bencés szerzetesek és apátjuk, Sigibold 1089. március 21-én vonultak be a hegyen épült új kolostorba.[7]
III. Lipót földbirtokok adományozásával biztosította a Babenberg-határőrség perifériáját, amit a melki apátsági levél (Melker Stiftbrief, 1113. október 13.) is bizonyít.[8] Ezen kívül biztosítani szerették volna, hogy imádkozzanak Melkben őseik sírjánál és felismerték a bencés regulák kulturális és misszionári erejét.
1122-ben, a wormsi konkordátum után a kolostort kiemelték a Passaui egyházmegye ellenőrzése alól és közvetlenül a pápa felügyelete alá rendelték.[9]
1297. augusztus 14-én egy tűzvész elpusztította a kolostort a templommal és a melléképületekkel együtt, és a könyvtár is a lángok áldozata lett; ezzel az értékes írások és történelmi forrásanyagok nagy része is elveszett.
Késő középkor és a melki kolostor-reform [szerkesztés]
A tűzvész a kolostort a csőd szélére sodorta. II. Ulrich apát (1306–1324) elérte ugyan, hogy a kolostort és a lakóépületeket ideiglenesen felépítsék, de a kolostor a 14. században nem tudta kiheverni a sorozatos csapásokat: a pestis, a rossz aratás, a nagy egyházszakadás 1378–1417 között megzavarták a kolostori rendet és a gazdaságot alapjaiban rázták meg.
Reményt adott IV. Rudolf hercegsége: 1362-ben az apátság legféltettebb kincse - Jézus Krisztus keresztjének egy darabja – részére értékes foglalatot, egy aranyból készült, gyémántokkal kirakott keresztet ajándékozott az apátságnak: ez a Melki Kereszt, amely napjainkban is megcsodálható. Ezen kívül Szent Kálmán sírját pompás sírhellyé (tumba) építtette át, amely szépsége és hírneve ellenére a késő barokk átépítés áldozata lett. A Krisztus keresztfájából származó ereklye, amelyen még a szent vér is látható, eredetileg Szent Istváné volt. Ava király ajándékozta Adalbert osztrák őrgrófnak 1045-ben, hogy rábírja a békekötésre. A drága ajándékot ünnepélyes körülmények között adta át a melki apátságnak.[10]
A 15. század elején viszont, mint minden más szerzetesi kolostor, a melki apátság is eladósodott, a szerzetesek között viszály kezdődött és felbomlott a rend. A konstanzi zsinaton a bencés kolostorok reformjáról döntöttek, amelynek kiindulópontja Melk volt. A zsinat Nicolaus Seyringert, a bécsi egyetem egykori rektorát, a Suniaco bencés kolostor szerzetesét küldte Melkbe vizitátorként (ellenőrként); 1418-ban ő lett a kolostor apátja. Seyringer elérte, hogy Melkben újból szigorú kolostori rend uralkodjon: a melki kolostorreform egy egész reformmozgalom kiindulópontja lett. Más kolostorok szerzetesei is ellátogattak Melkbe, hogy ott ismereteket szerezzenek a reformokról, a melki konvent szerzeteseit pedig más kolostorokba helyezték át apátként. Így lett Melk egy reform központja, amely egész Ausztriát és szinte a teljes dél-német területet érintette egészen a Fekete-erdőig.[11]
Melk ezt követően a bécsi egyetemmel együttműködve kulturális központtá vált. Az egyháztörténelem olyan nagy egyéniségei kerültek ki az apátságból, mint Petrus von Rosenheim,[12] Johannes von Speyer, Martin von Senging,[13] Wolfgang von Steyr[14] és Johannes Schlitpacher.[15] Számos teológiai, szerzetesi és tudományos mű keletkezett vagy lett lemásolva az apátság írótermeiben. A napjainkig megmaradt melki kéziratok kétharmada ebből az időből származik.
Gazdasági szempontból az apátság továbbra is nehézségekkel küzdött. A huszita háborúk, valamint III. Frigyes német-római császár és a nemesség közötti viták szétzilálták az országot. A kolostorokat is sújtotta az uralkodók pénzügyi követelése, amivel ők is részesei lettek a viszálynak.
Hanyatlás és újraéledés a 16–17. században [szerkesztés]
A reformáció és a 16. század elejei török vész következményeként a kolostor szellemi élete a mélypontra süllyedt és az apátság gazdasági helyzete egyre romlott: a Bécs közelében lévő javakat és birtokokat lerombolták, azok értéktelenné váltak. Ugyanakkor egyre több hívőre talált a reformáció a környék lakói és a szomszédos várak nemesi származású tulajdonosai között. A kolostorba lépők száma drasztikusan csökkent, és a kolostor közel került a teljes feloszlatáshoz.[16]
Urban Pentaz apát (1564–1587 között) felvette a harcot a világi római-katolikus egyházi törvényszék vezetőivel (officiálisok[17]), akik saját maguk szerették volna gyakorolni a kolostor feletti hatalmat. Alaptalan vádakkal illették, de végül felmentették a vádak alól és apáti hivatalában Róma is megerősítette. Pentaz apát belekezdhetett a gazdaság fellendítésébe és elérte, hogy ismét egyre több dél-németországi fiatalember lépett be rendbe.
Caspar Hofmann (apát 1587–1623 között) és Reiner von Landau (apát 1623–1637 között) vezetése során tovább folytatódott és megszilárdult a fellendülés: az adósságokat lassan törlesztették, az elzálogosított javakat – nagy veszteségek és a harmincéves háborúból, illetve az állandó török fenyegetettségből adódó magas adóterhek ellenére – visszavásárolták. Restaurálták és részben átépítették a templomot és a kolostort. A világi officiálisok befolyását visszaszorították. Melk ismét virágzó rendi közösség lett, a melki szerzetesek újból példaképek lettek más kolostorokban. A 17. század végére megteremtődött a későbbi átfogó barokk átépítéshez szükséges gazdasági alap.
Az apátság az ellenreformáció regionális központja lett. A környék összes plébániáját összefogták, hogy elzárják azokat Luther befolyása elöl. A gazdasági fellendüléssel az irodalmi és tudományos tevékenység is egyre fontosabb szerepet kapott. Olyan személyiségek alkottak, kutattak és írtak itt ebben az időben, mint Johannes Zeller, Philibert Utz, Philibert Hueber és Anselm Schramb. Kibővítették a kolostor iskoláját is és újjászervezték a hatosztályos jezsuita iskolák példája szerint: a tanulók négy évig a melki iskolába jártak, majd az utolsó két évet a bécsi jezsuita kollégiumban teljesítették.[18]
A barokk újjáépítés [szerkesztés]

Jakob Prandtauer arcképe egy 50 schilling címletű bankjegyen
1700. november 18-án nagy szavazati többséggel a csupán harmincéves Berthold Dietmayrt választották Melk apátjává (apát haláláig, 1739-ig).[19] Dietmayr kezdettől fogva egy újjáépítéssel akarta kiemelni az apátság vallási, egyházi és politikai jelentőségét. Róma még nem erősítette meg a kinevezését, amikor ő már előkészületeket tett: többek között Jakob Prandtauer személyében kiválasztotta a leendő építőmestert.
1701-ben megkezdődött a sekrestye és a templom omlásveszélyes presbyteriumának felújítása, de közvetlenül a munkák megkezdése után elhatározták, hogy a teljes templomot újjáépítik. 1702-ben letették egy új templom alapkövét. Nem sokkal ezután döntés született a teljes apátsági épületrendszer újjáépítéséről. Prandtauer 1726-ban bekövetkezett haláláig irányította az építkezéseket. A belsőépítész Antonio Beduzzi színháztervező lett. A stukkókat Johann Pöckh, a mennyezetfreskókat pedig Johann Michael Rottmayr készítette. Prandtauer halála után az építkezést egy művezető irányította a meglévő tervek alapján, majd a vezetést átadták Joseph Munggenastnak, Prandtauer unokaöccsének. A kivitelezésben sok más elsőrangú, távolabbi országokból vagy a környékről érkező művész vett részt, mint például Paul Troger festőművész, aki a könyvtár és a márványterem freskóit készítette, vagy a bécsi Christian David, aki az aranyozást végezte.
1736-ra elkészült a templom és a kolostor. 1738-ban egy tűzeset következtében szinte a teljes tetőzet, mindkét torony és néhány fogadóterem leégett. Dietmayr apát azonnal utasítást adott az újjáépítésre, de a munkák csak utódai – Adrian Pliemel (1739–1746) és Thomas Pauer (1746–1762) – apátsága alatt fejeződtek be. Az új apátsági templomot 1746-ban szentelték fel.
A tudomány és a zene terén is virágzott a kolostori élet a 18. században: Bernhard és Hieronymus Pez testvérek munkái jelentősen hozzájárultak az osztrák történelemkutatáshoz; a zene területén nagy népszerűségnek örvendett a zenész Robert Kimmerling (egykori Haydn-tanítvány)[20] vagy a zeneszerző, zeneteoretikus, csemballó előadó és orgonista Maximilian Stadler atya.[21] Johann Georg Albrechtsberger, később a bécsi Szent István-székesegyház karmestere, a melki apátságban orgonált.
A jozefinizmus [szerkesztés]
A felvilágosult abszolutizmus II. Józsefről elnevezett, főleg Ausztriában elterjedt irányzata, a jozefinizmus reformjai nyomást gyakoroltak az egyházra, korlátozták a pápa jogait, feloszlatták a nem tanítással, gyógyítással vagy tudománnyal foglalkozó szerzetesrendeket és feloszlattak mintegy 140 kolostort, és vagyonukat a vallásalapba olvasztották. A melki kolostor megmenekült ugyan a teljes feloszlatástól, de nem kerülte el az állami beavatkozást: a császár rendelkezése szerint világi papokat küldtek az apátságba, az apátsági gimnáziumot Sankt Pöltenbe helyezték át (1787–1804) és bezárták a teológiai intézetet.[22] A papokat az abszolutizmus szellemében a bécsi főszemináriumban képezték ki; a képzés után Melkbe kerülő végzősök gondoskodtak az új gondolkodásmód elterjedéséről. Számos állami rendelet beszűkítette az apátság önállóságát is: az állami egyházrend alapján létrehozott új papi hivatalok személyzetét a kolostornak kellett biztosítani, és a kolostor viselte a plébániák, illetve az iskolák kiadásait. Urban Hauer apát halála után (1785) II. József nem engedélyezte új apát választását, helyette egy állami világi papot jelölt ki a kolostor vezetésére.
II. József halála után (1790) a rendelkezéseket visszavonták; a kolostort 1788 óta irányító Isodor Payrhuber papot az apátság rendes apátjának választották meg.[23]
Az apátság a 19. században [szerkesztés]
Miután megszűnt az állami beavatkozás, az újonnan alakult Sankt Pölteni egyházmegye püspöke avatkozott bele a kolostor életébe rendeletekkel és előírásokkal. A jozefinista egyházszervezet folyamatos terhei mellett a napóleoni háborúk további adóterhekkel sújtották a kolostort. Az ebből adódó adósságokat Napóleon uralkodása után, Marian Zwinger vezetése alatt (1819–1837) sikerült törleszteni. Az 1848-as forradalom során a kolostor elveszítette birtokait, de pénzbeli kárpótlást kapott. A kárpótlásból származó pénz egy részét az apátsági épületek felújítására és bővítésére fordították, egy másik részéből 1852-ben a mai Románia területén található Margittán földbirtokot vásároltak a Csákyaktól.[24]
A 19. század végén Alexander Karl vezetése alatt (1875–1909) az apátság továbbra is jelentősen befolyásolta a terület paraszti és polgári életét. Kezdeményezésére gyümölcsfákat ültettek az utak mellé, ami még napjainkban is Wachau jellegzetessége, óvodát alapítottak Melkben és földeket ajándékoztak a városnak.[25]
Az apátság a 20. században [szerkesztés]
A 20. század elején modern csatornarendszert, új vízvezetékeket telepítettek az apátság épületébe és bevezették az elektromos áramot. Ehhez ismét épületeket kellett átalakítani, illetve rendbe hozni. Az I. világháború eseményei ellenére a munkákat befejezték, de a munkálatok finanszírozásához az apátságnak értékes kulturális műemlékektől kellett megválnia (például 1926-ban egy Gutenberg-bibliát adtak el a Yale Egyetemnek[26]), ezen kívül az 1919. évi infláció során az apátság vagyonának jelentős része elveszett. 1938-ban az Anschluss, Ausztria Harmadik Birodalomhoz csatolása után félő volt, hogy a nemzetiszocialisták feloszlatják a rendet és megszüntetik az apátságot. Erre nem került sor, de az apátság gimnáziumát bezárták és az épület nagy részét elkobozták, hogy egy állami gimnáziumot hozzanak létre. Az apátság épülete – a borospince kifosztásától eltekintve - szinte sértetlenül átvészelte a háborút és a háború utáni megszállást.
Az apátság felújítása 1978–2000 [szerkesztés]
Dr. Burkhard Ellegast apát vezetése alatt (apát 1975–2001 között) került sor az apátság minden épületére kiterjedő nagyszabású restaurálási programra az állam segítségével.[27] A hagyományos bevételi források – a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás – nem tudták volna fedezni sem a folyamatos üzemeltetés, sem a felújítás költségeit, ezért egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a idegenforgalomból származó bevételekre. Modern parkolót építettek autók és kerékpárok számára (figyelembe véve az itt haladó Duna-kerékpárutat,[28]) éttermet nyitottak és programokat szerveztek a látogatók részére. 1983-ban el kellett adni a Gaming kartauzi-rendi kolostort, mert az azon végrehajtandó felújítási munkák költségét és a melki apátság renoválási kiadásait nem tudták volna finanszírozni.[29]
1989-ben az apátság egy 1990-ig megtekinthető kiállítással ünnepelte 900 éves fennállását. A két év alatt 1,1 millióan látogattak el az apátságba. A kiállítás megnyitása előtt sikerült restaurálni a bejárati épületet és a főpapi udvart. 1990-ben a könyvtár, a Kálmán-terem és az apátság nyugati részének épületszerkezetét felújították, 1991–1995 között pedig az apátság északi része, a keleti homlokzat, a Torwarthof, a déli homlokzat és a két bástya restaurálására került sor. 2000-ben revitalizálták az apátság parkját, benne a barokk kerti pavilont, és megnyitották a nyilvánosság előtt.
Az épületegyüttes [szerkesztés]

A főbejárat

A főpapi udvar

A császári lépcsősor

Márványterem

A márványterem freskója

Kilátás a tornácról
Az apátság az osztrák barokk legnagyobb ilyen jellegű épülete. Csak a déli szárnya, ahol a pompás márványterem található, 240 méter hosszú, a főtengely hossza 320 méter.
A bejárat és a keleti homlokzat [szerkesztés]
A látogatók általában keletről lépnek az épületbe. Az 1718-ban készült főkaput két bástya szegélyezi. A déli bástya egy 1650-ben készült védelmi rendszer. Jakob Prandtauer építőmester abból a megfontolásból építtetett egy új bástyát a bejárat másik oldalára, hogy az épület szimmetrikus képet mutasson. A főbejárat egyik oldalán Szent Lipót, a másikon Szent Kálmán szobra áll, a főbejárat háromszögű oromzatát pedig egy angyal díszíti; a művek Lorenzo Mattielli udvari szobrász alkotásai.
A kapun át egy kisebb udvarba (Torwartlhof) vezet az út, amelynek bal oldalán a turisták számára kialakított recepció, illetve emléktárgybolt található; jobb oldalon a Bebenberg-tornyok egyike, egy egykori erődítmény maradványa áll.[30]
Egyenesen haladva a keleti homlokzat, a kastélyszerű kolostorépület eleje látható. Régebben az apátok a kapu boltíve fölötti erkélyről üdvözölték vendégeiket. A balkon két oldalán Szent Péter és Szent Pál, az apátsági templom védőszentjeinek szobra áll. A háromszög-oromzaton az Absit gloriari nisi in cruce (nincs más dicsőség, csak a kereszt általi, Gal. 6,14) felirat nemcsak a dicsőség teológiai jelentésére utal, hanem az apátság legnagyobb kincsére, a Melki Keresztre is, amelynek nagyméretű utánzata az oromzat csúcsán látható.
Az előcsarnok és a főpapi udvar [szerkesztés]
A kapu boltíve alatt egy kétszintes, világos csarnok, a Bencés-csarnok (Benediktihalle) kap helyet, amelynek freskói Szent Benedeket ábrázolják. Franz Rosenstingl eredeti változatát Friedrich Schilcher újította fel 1852-ben.
A csarnokot a 84 méter hosszú és 42 méter széles, trapézformájú főpapi udvar (Prälatenhof) követi. Az udvart szegélyező épületek homlokzata egyszerű, harmóniára törekvő. A fő oromzatokat festmények díszítik: Franz Rosenstingl, a négy kardinális erényről szóló barokk falfestményeit a 19. század közepén Friedrich Schilcher történelmi festőmester freskóival helyettesítették, de az 1980-as években végrehajtott átfogó restauráláskor menthetetlennek tűntek, ezért azokat 1988-ban Peter Bischof és Helmut Krumpel modern ábráira cserélték le.[31]
Az udvar közepén az 1687-ben készült Kálmán-kút (Kolomanibrunnen) áll, amelyet Berthold Dietmayr apát 1722-ben a melki piacnak ajándékozott, de a 19. század elején visszavásárolták a feloszlatott Waldhausen apátságtól, és azóta a főudvarban áll.
A császári lépcsősor, a császári lakrész és a múzeum [szerkesztés]
Az udvar délnyugati csücskében található kapun áthaladva a császár-lépcsősorhoz, azon keresztül a császári lakrészhez vezet az út, ami a császári család részére lett berendezve.[32] A Császárkőbányából származó, fehér kőből készült oszlopokkal szegélyezett lépcsősor alsó része egy főúri lépcsőházra emlékeztet. Felső része gazdagon díszített stukkókkal és allegorikus szobrokkal. A mennyezet freskója sasokkal játszadozó gyerekeket ábrázol, ami a császári kétfejű sasra utal, és szemlélteti egyrészt az épületrész világi rendeltetését, másrészt az apátság politikai szerepét az osztrák államstruktúrában.
Az első emeleten lévő, 196 méter hosszú császári folyosó a ház déli frontjának szinte a teljes hosszán végigfut. A falakon a Babenberg- és a Habsburg-ház osztrák uralkodóiról készült festmények lógnak – rövid életrajzzal kiegészítve. A régebbi portrék nagy részét Franz Joseph Kremer, az apátság házi festője készítette.
A folyosóból nyílnak az egykori császári szobák, amelyek ma az apátság múzeumának adnak helyet. A helységek különböző témákat ölelnek fel:
Az apátság legrégebbi műkincsei a Babenbergek korából.
A melki reform és a késő középkor egyházi művészete.
A barokk virágkora.
A Melki Kereszt (konzerválási és biztonsági okokból csak a másolata van kiállítva).
Az apátság gazdasági élete.
Szent Kálmán, az apátság védőszentje és Melk városa.
Zenei és színházi élet az apátságban.
Benedek, a bencések és a lelkipásztorság az apátságban.
Iskola, kollégium és az apátság pedagógiai feladata.
Az épület története. A barokk újjáépítés és a restaurálás.
A barokk épület és a művészi berendezése, az épületegyüttes modelljével.
Márványterem [szerkesztés]
A császári lakrészhez kapcsolódó, díszteremként, illetve étkező helységként szolgáló márványtermet a császári udvar és vendégeik számára alakították ki. Az ajtóbetétek és a sarkok igazi salzburgi márványból, a falak pedig stukkómárványból (scagliola) készültek. Az ajtók fölötti feliratok a bencés rend szabályzatából származnak és a terem rendeltetését igazolják: Hospites tamquam Christus suscipiantur (Minden érkező vendéget úgy fogadjanak, mint magát Krisztust[2]) és Et omnibus congruus honor exhibeatur (Mindenkinek adják meg a megfelelő tiszteletet [2]).
Paul Troger mennyezetfreskójának középső része (1731) Pallasz Athénét ábrázolja oroszlánok húzta szekerén, mint a bölcsesség, az igazságosság és mértéktartás szimbólumát. Mellette Héraklész látható – az erő megtestesítője, amivel legyőzte Kerberoszt, az alvilág háromfejű kutyáját. Pallasz Athéné és Héraklész is III. Károlyra utalnak, aki szívesen ünnepeltette magát a római császárok utódjaként a Herkules-mítoszban. A vendégek az uralkodóház apoteózisának lehetnek szemtanúi: az uralkodó kivezeti az embereket a sötétségből a fényre, a rosszból a jóba.
Az építőművészeti festményeket, amik egyfajta keretet adnak a mennyezetfreskónak, Gaetano Fanti készítette.[33]
Emeleti tornác [szerkesztés]
A tornác a márványtermet és a könyvtárt összekötő erkély, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Dunára, a wachaui tájra és Melkre. Az épület felé fordulva jól látható a templom nyugati homlokzata és a két torony.[34]
Könyvtár [szerkesztés]

Az apátság könyvtára
Könyvtár
(1/4)▶

◀
(2/4)▶

◀
(3/4)▶

◀
(4/4)

Egy bencés kolostorban a templom utáni legfontosabb helység a könyvtár. A melki könyvtár 12 helységből áll és két fő terme van. Mennyezetét Paul Troger 1731-1732-ben festett freskói díszítik. A nagyobb terem freskója egyfajta egyházi ellensúlyozása a márványterem világi jeleneteket ábrázoló mennyezetfestményeinek: a festmény a hit allegóriája, melynek középpontjában egy női alak látható, kezében a hétpecsétes könyvvel, az apokalipszis bárányával[35] és egy galambot ábrázoló pajzzsal; a körülötte lévő négy angyalcsoport a négy kardinális erényt – a bölcsességet, az igazságot, a bátorságot és a mértékletességet – szimbolizálja. A négy faszobor a négy fakultás – teológia, filozófia, orvostudomány és jogtudomány – megjelenítése.
Az intarziaberakásokkal díszített sötét faanyagának és a könyvborítók egységes aranybarna színének tökéletes harmóniája adja meg a terem lenyűgöző hangulatát. Mivel a főterem aránylag sötét, a polcokon rejtett ajtók kinyitása lehetőséget ad a tanulmányokat folytatóknak, hogy kilépjenek a fényre. A felső emeleten két - a nagyközönség számára nem nyilvános - olvasóterem van berendezve, melynek freskóit Johann Bergl készítette.
A könyvtár 1888 kéziratot őriz: a legrégebbiek a 9. századból származnak és köztük van egy 10–11. századi Vergilius-másolat is. 1997-ben fedezték fel a kéziratok között a 13. századból származó Nibelung-ének egy töredékét.[36][37] További 750 ősnyomtatvány, 1700 darab 16. századi, 4500 darab 17. századi és mintegy 18 000 darab 18. századi mű gazdagítja a könyvtár anyagát. A könyvtár könyvállománya összesen mintegy 100 000 kötetre rúg. A nagy könyvtárteremben kb. 16 000 könyv található.[38]
A könyvek témák szerint vannak csoportosítva: az I. számú polcrendszeren a bibliakiadások vannak; a II–VII. polcon teológia témájú könyvek sorakoznak; a VIII. számú polcon a jogtudománnyal kapcsolatos kötetek vannak elhelyezve; a IX. polcon földrajzi és csillagászati könyvek állnak; a X–XV. számú polcon történelemmel foglalkozó kötetek találhatók; a XVI. polcon pedig a barokk lexikonok vannak. A kiállított darabok között megtekinthető többek között az Anton Koberger által nyomtatott Schedel kódex (Liber Chronicarum) két kötete.
A könyvtárból egy pompásan kialakított csigalépcső vezet a templomba.
Az apátság temploma [szerkesztés]

A templomba vezető csigalépcső

Az apátság temploma
Templom
(1/4)▶

◀
(2/4)▶

◀
(3/4)▶

◀
(4/4)

Az apátság temploma Ausztria egyik legszebb barokk stílusú épülete, Melk városának és Wachaunak a jelképe. Az apátság templomának védőszentjei Szent Péter és Szent Pál.
Az apátsági templom épülete [szerkesztés]
A templom egy hatalmas boltozatos csarnoképítmény falfülkékkel és galériákkal, valamint egy 64 méter magas tamburos kupolával.
A nyugati homlokzat és a tornyok [szerkesztés]
A homlokzaton a két védőszent – Péter és Pál – szobra található, a bejárat fölött pedig Szent Mihály éa a védőangyal szobrai helyezkednek el. A két torony közötti háromszög oromzaton a feltámadó Krisztus két angyal kíséretében látható.
A tornyokat az 1738. évi tűzvész után Joseph Munggenast hozta helyre, de az újraépítésnél egy kicsit eltért Jakob Prandtauer eredeti terveitől. Az újonnan megépített tornyok már a rokokó formajegyeit viselik.
Harangok [szerkesztés]
Az apátsági templomnak öt (+1) harangja van. A harangszó – a barokkra jellemző módon – hármashangzatra épül, a hangsorrend: f0–h0–d1–f1–a1. A 7840 kg tömegű Vesperin Alsó-Ausztria legnagyobb harangja. Az 1738. évi tűzeset után Berthold Dietmayr apát a bécsi Andreas Klein harangöntő-mesterrel kötött szerződést új harangok öntéséről, ami 1739-ben meg is kezdődött.
A nagy harang Jézus halálának órájában, minden pénteken 15 órakor szól és ezt kongatják meg főpapi hivatali ceremóniák esetén is. Egyházi ünnepek előestéjén az esti imához (vesper) és egyházi ünnepeken minden harangot megszólaltatnak. A vasárnapi istentiszteletre a Sieben Schmerzen- (Ave-Maria-Glocke), a Koloman- és a Benedikt-harangok hangja hívja a hívőket. A kis Chorglocke, ami a főoltár fölötti kis toronyban van, minden reggel a kolostori szentmiséhez szólít.[39]
Nr.
harangok neve
átmérő

(mm)
tömeg
(kg)
nominal
(16)
torony
1

Peter und Paul (Vesperin)
2360
7840
f0 -4
észak
2
Dreifaltigkeit (Angstglocke)
1780
4300
h0 ±0
dél
3
Sieben Schmerzen (Ave-Maria-Glocke)
1520
2450
d1 -6
dél
4
Koloman
1180
1235
f1 +6
dél
5
Benedikt
960
575
a1 +6
dél
6
Chorglocke
650
170
dis2 +4

A templom belső tere [szerkesztés]
A templom pompás belseje gazdagon van díszítve aranyborítással, stukkóval és márvánnyal, az uralkodó színek az arany, okker, narancssárga, zöld és a szürke. Ezek nagy részét Antonio Beduzzi építész tervei és javaslatai alapján egyszerű művészek, illetve kézművesek készítették.[40]
Az aranyozott főoltáron a „Non coronabitur nisi legitime certaverit” (Nem koronáztatik meg, csak aki igazán küzd) felirat látható; az oltár fő témája Péter és Pál apostolok elbúcsúzása. A legenda szerint ugyanazon a napon vezették őket Mamertinus börtönéből a kivégzőpadra. Az apostolok feje fölötti óriási arany korona a keresztény hitben a győzelmet jelentő mártíromságra utal. Pétert és Pált az Ótestamentum prófétáinak szobrai veszik körül. Mindezek fölött az Atyaisten trónol egy kereszt alatt, ami szintén egy győzelmet szimbolizáló jel.
A küzdő és győzedelmeskedő egyház motívuma különböző allegórikus ábrázolásban megjelenik a presbyterium mennyezetén látható csodálatos freskókban is. A freskók Johann Michael Rottmayr alkotásai. A főhajóban készült freskók témája Szent Benedek diadalútja az égbe. A kupola szintén Rottmayr festményeivel van díszítve: ez egy égi látomás, amely az Atyaistent, a Fiút (Jézus Krisztust) és a Szentlelket ábrázolja, apostolokkal, Máriával és szentek egy csoportjával körülvéve.
A kereszthajó oltárai (Beduzzi tervei alapján), amelyek az apátság védőszentjeinek, Szent Kálmánnak és Szent Benedeknek vannak szentelve, szimmetrikusak. A bal oldali oltár Szent Kálmán csontjait őrzi egy szarkofágban, az oltárszobor Szent Kálmánt jeleníti meg imádkozás közben. A szimmetria kedvéért a jobb oldali, Szent Bernátnak szentelt oltár egy cenotáfiumot kapott. Az oltáron látható szoborcsoport Szent Bernát halálát ábrázolja társai körében.
A főhajó oldaloltárait is Beduzzi tervezte. Az oltárokat Szent Sebestyénnek, Szent Miklósnak, Keresztelő Szent Jánosnak, Szent Mihálynak, a három királyoknak és Szent Lipótnak szentelték. A Mihályt, a három királyokat és Keresztelő Szent Jánost ábrázoló oltárképeket Rottmayr készítette (1723 és 1727); Sebestyén, illetve Miklós képeit Paul Troger festette 1746-ban. A legrégebbi oltárképet, amely Szent Lipótot ábrázolja, 1650-ben Georg Bachmann egy bádoglemezre festette.
Orgona [szerkesztés]
A melki apátsági templom orgonáját, pontosabban egy teljesen mechanikus, 28 regiszteres csúszkaládát Gottfried Sonnholz készítette 1731-ben. Ezen az orgonán játszott például melki látogatása során 1768-ban a 12 éves Wolfgang Amadeus Mozart, akinek a különleges tehetségéről az apátság krónikái is megemlékeznek.[41]
A Gottfried Sonnholz bécsi orgonaépítő által készített nagy orgonát az 1929. évi átépítések során megszüntették, csupán az előfala (buffet) maradt meg. 1970-ben Gregor Hradetzky kremsi orgonaépítő-mester közreműködésével készült el egy új, hárommanuálos, 45 regiszteres, 3 553 sípos csúszkaláda rendszerű orgona (a régi orgonaszekrénybe illesztve).[42]
Iskola [szerkesztés]
Az apátság már a 12. század óta fenntart egy iskolát. Az itt lakó tanulók száma a II. világháború után folyamatosan csökkent, mivel a modern közlekedési eszközök lehetővé teszik a napi ingázást otthon és iskola között. Az egykori internátus helyett nyilvános gimnáziumot működtetnek humán és modern nyelvi tagozattal, illetve 1977 óta felső tagozatos reálgimnázium is van különböző szakosodásokkal. Az iskola 33 osztályában körülbelül 880 tanuló tanul. 1966 óta diákcsereprogram folyik a St. John’s Preparatory School bencés iskolával (Minnesota).[43]
Érdekességek [szerkesztés]

A Melki apátság egy 50 schilling címletű bankjegy hátoldalán
A bámulatos gazdagságú könyvtár ihlette Umberto Eco A rózsa neve című, 1980-ban megjelent, világsikert aratott regényét, melynek egyik főszereplője Adso von Melk, vagyis Melki Adso. A regény eleje és vége ezen a helyen játszódik.
Állítólag egy titkos alagút torkollik Melk egy belvárosi házába, amelyet korábban arra használtak a szerzetesek, hogy észrevétlenül és inkognitóban kijussanak a kolostorból, és részt vegyenek a világi életben.
A melki apátság 1365 ablakával Ausztria legtöbb ablakával rendelkező épülete.[44]
Az apátság honlapján (www.stiftmelk.at) virtuális túrát is lehet tenni az épületek egy részében, és tetszés szerint a tárgyakra közelítve körpanorámás képet kapunk a helyiségekről.
Irodalom [szerkesztés]
Burkhard Ellegast, Ernst Bruckmüller, Martin Rotheneder: Stift Melk, Stift Melk, Eigenverlag, 1998
Norbert Hierl-Deronco: Je heller ein Ziegl klinget: Franz Thomas Rosenstingl und das Bauen im 18. Jh.. Krailling 1988, (formailag hibás) ISBN 3-929884-01-0
Hinnerk Dreppenstedt: Donaukreuzfahrt: Von Passau bis zum schwarzen Meer (92-98. oldal) ISBN 3-89794-132-5
Jegyzetek [szerkesztés]
Wachau Cultural Landscape
^ a b c Szent Benedek Regulája
News.at Stift Melk zur "Best Historic Destination" gekürt: Nun "Mitfreu-Fest", német nyelven (Elérhetőség: 2009. június 4.)
National Geographic Traveler Historic Places Rated: The List, angol nyelven (Elérhetőség: 2009. június 4.)
Der Tourismus ist ein Segen für die Benediktiner német nyelven (Elérhetőség: 2009. június 4.)
Altmann von Passau Altmann von Passau életrajza, német nyelven (Elérhetőség: 2009. június 5.)
Darstellung des Erzherzugthums Oesterreich unter der Ens, durch umfassende Beschreibung aller Ruinen, Schlösser, Herrschaften, Städte, Märkte, Dörfer, Rotten Von Friedrich Schweickhardt, 1837 (50. oldal)
Urkundenbuch zur Geschichte der Babenberger in Österreich, 58. oldal ISBN 3-486-56292-4
exemptio, exemtio (lat., az eximo, ‘kivesz, kiemel’ szóból): kiváltság, mely természetes vagy jogi személyeket (személyi ~) , illetve területeket (területi ~) kivesz a területileg illetékes →plébános vagy →megyéspüspök joghatósága alól, és magasabb szintű egyházi hatóság vagy a pápa alá rendel.[1]
Das Melker Kreuz Sagen der Wachau gesammelt und verzeichnet von Dr. Hans Plöckinger, 1926 Wachaui legendák gyűjteménye, német nyelven
A melki reform
Petrus von Rosenheim 1418-ban vizitátorként került a melki apátság falai közé, ahol 1418–1424 között reform-perjelként tevékenykedett, 1423–1426 között a cursor biblicus (ötéves teológiai tanulmányok után kapott teológiai fokozat) és magister studentium (tanulmányi felügyelő) volt. Biographisch-bibliographisches Kirchenlexikon
Martin von Senging 1427-ben került a melki apátságba, majd a kolostor perjele lett. Forrás: Darstellung des Erzherzogthums Oesterreich unter der Ens, 1835
Wolfgang von Steyr 1463–1465 között az apátság priora. Biographisch-bibliographisches Kirchenlexikon
Jelentősek írásai, teológiai művei, bibliamagyarázatai Biographisch-bibliographisches Kirchenlexikon
1530 - 1596, Absinken der Schule in der Reformationszeit A melki apátsági gimnázium története, német nyelven (Elérhetőség: 2009. június 5.)
officiális: az egyházjogban a püspök által kirendelt hivatalnokok, kik a középkorban részint mint officiales principales, részint mint officiales speciales a püspöknek fenntartott joghatóságot (jurisdictiót) gyakorolták.[2]
1596 - 1778, Wiederaufblühen der Klosterschule A melki apátsági gimnázium története, német nyelven (Elérhetőség: 2009. június 5.)
Abt Berthold (Karl Josef) Dietmayr Berthold Dietmayr rövid életrajza, német nyelven (Elérhetőség: 2009. június 5.)
Robert Kimmerling Robert Kimmerling életrajza német nyelven (Elérhetőség: 2009. június 5.)
Maximilian "Abbé" Stadler Maximilian Stadler életrajza, német nyelven (Elérhetőség: 2009. június 5.)
A melki apátsági gimnázium története, német nyelven (Elérhetőség:2009. június 5.)
Darstellung des Erzherzogthums Oesterreich unter der Ens: durch umfassende Beschreibung aller Burgen, Schlösser, Herrschaften, Städte, Märkte, Dörfer, Rotten von Franz Xavier Joseph Schweickhardt, 1837 (90. oldal)
Az egyházmegye területi beosztása
Karl, Alexander életrajza, német nyelven (Elérhetőség:2009. június 8.)
Gutenberg-Biblia Österreich Lexikon, német nyelven (Elérhetőség: 2009.május 26.)
Burkhard Ellegast rövid életrajza Orden Online, német nyelven (Elérhetőség: 2009.május 26.)
Donauradweg Klostertour Duna-menti kerékpárút Passau és Bécs között
Die Kartause Gaming Gaming kartauzi-rendi kolostor honlapja, német nyelven
A Torwartlhof a Melki apátság virtuális oldalán
A főpapi udvar a Melki apátság virtuális oldalán
A császári lépcsősor a Melki apátság virtuális oldalán
Ellegast, Burkhard - Peter Bischof: Die Benediktusfresken im Stift Melk ISBN 3-85349-203-7
Az emeleti tornác a Melki apátság virtuális oldalán
Biblia: Jelenések könyve 6, 1-8.: Az Apokalipszis négy lovasa „És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jőjj és lásd”,
Unbekannte Texte des Nibelungenliedes gefunden
A Nibelung-ének töredéke a Melki Apátság könyvtárában.
Bibliotheken im Klösterreich (Klösterreich könyvtárai, brosúra német nyelven), 18. oldal
Die Glocken des Stiftes Melk A melki apátság harangjai, meghallgatható
A templom a Melki apátság virtuális oldalán
Sonderausstellung in der Melker Stiftsbibliothek, 2006 Wolfgang Amadeus Mozart und Melk, német nyelven (Elérhetőség: 2009. június 8.)
Verein zur Förderung aller kulturellen und touristischen Aktivitäten der Klöster, Orden & Stife Österreichs, német nyelven (Elérhetőség: 2009. június 8.)
Stiftsgymnasium Melk A melki apátsági gimnázium honlapja, német nyelven
Planet Vienna A Melki apátság a Planet Vienna oldalán, német nyelven (Elérhetőség: 2009. június 8.)
Források [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Stift Melk című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.
Burkhard Ellegast, Ernst Bruckmüller, Martin Rotheneder: Stift Melk, Stift Melk, Eigenverlag, 1998
A melki apátság hivatalos honlapja (németül)
Külső hivatkozások [szerkesztés]

A Wikimédia Commons tartalmaz Melki apátság témájú médiaállományokat.
A melki apátság hivatalos honlapja (németül)
Bencés apátság Alsó-Ausztriában
Az idők felett A melki apátság
Az osztrák Pannonhalma
hu.wikipedia.org/wiki/Melki_apátság
Irapuato
De abdij van Melk (Duits: Stift Melk) is een Benedictijnenabdij in Neder-Oostenrijk bij de stad Melk aan de Donau. De huidige abt van het stift is Georg Wilfinger. De abdij werd ontworpen door Jakob Prandtauer.
[bewerken] Geschiedenis
Bij het begin van de 11e eeuw was Melk een machtscentrum van het huis Babenberg in het markgraafschap Oostenrijk. De abdij behield een zekere zelfstandigheid tegenover …Más
De abdij van Melk (Duits: Stift Melk) is een Benedictijnenabdij in Neder-Oostenrijk bij de stad Melk aan de Donau. De huidige abt van het stift is Georg Wilfinger. De abdij werd ontworpen door Jakob Prandtauer.
[bewerken] Geschiedenis
Bij het begin van de 11e eeuw was Melk een machtscentrum van het huis Babenberg in het markgraafschap Oostenrijk. De abdij behield een zekere zelfstandigheid tegenover de markgraven. Bij het begin van de 16e eeuw werden de bezittingen van de abdij in de omgeving van Wenen vernield in de oorlogen met de Ottomaanse Turken. In de 17e eeuw herwon de abdij haar economische zelfstandigheid. Zij werd een centrum van de contrareformatie. In de 18e eeuw werd begonnen met de bouw van de imposante barokke kerk en nieuwe kloostergebouwen.
Mediabestanden

Meer mediabestanden die bij dit onderwerp horen, zijn te vinden op de pagina Abdij van Melk op Wikimedia Commons.
[bewerken] Externe Link
De officiële website van Stift Melk in het Duits, Engels, Frans en Italiaans.
nl.wikipedia.org/wiki/Abdij_van_Melk
5 más comentarios de Irapuato
Irapuato
Бенедиктинский монастырь в Мельке (нем. Stift Melk) расположен в земле Нижняя Австрия. История [править] Ранний период В начале 11 века Мельк принадлежал Бабенбергам, первой княжеской династии в Австрии. Город служил усыпальницей не только для правящей династии Бабенбергов, но и с 13 …Más
Бенедиктинский монастырь в Мельке (нем. Stift Melk) расположен в земле Нижняя Австрия. История [править] Ранний период В начале 11 века Мельк принадлежал Бабенбергам, первой княжеской династии в Австрии. Город служил усыпальницей не только для правящей династии Бабенбергов, но и с 13 октября 1014 года для Святого Коломана. Рукописи из монастырской библиотеки указывают на то, что уже при маркграфе Леопольде I Мельк представлял собой опорный пункт и город, в котором могли разместиться путешествующий монарх или высшие церковные чины. С расширением графства на север и восток возникали новые центры, и Мельк постепенно терял в значимости, однако оставался по-прежнему усыпальным местом Бабенбергов. Во время борьбы за инвеституру маркграф Леопольд II предоставил изгнанному епископу Альтманну из Пассау убежище в Мельке. Предположительно, именно Альтман оказал весомое воздействие на Леопольда II в его решении построить в Мельке монастырь. Уже 21 марта 1089 года бенедиктинские монахи окончательно обосновались в монастыре Мелька. С 1122 года монастырь в Мельке выходит из зоны влияния Пассау и переходит в подчинение папе римскому. 14 августа 1297 года в монастыре случился сильный пожар, который уничтожил существующие в нём постройки. Также было утеряно большинство рукописей из монастырской библиотеки. [править] Позднее Средневековье и мелькская монастырская реформа Пожар в монастыре превратил его в руины. Однако аббат Ульрих II (1306—1324) решил, что сгоревший монастырь должен быть воздвигнут заново. Однако события 14 века не дали монастырю спокойно развиваться: чума, неурожаи и церковный раскол, длившийся с 1378 года по 1417 год, подорвал монастырскую дисциплину и экономические основы монастыря. Некоторый проблеск принесло с собой время правления герцога Рудольфа IV. Герцог подарил монастырю дорогую реликвию — искусно украшенный крест Иисуса Христа, названный впоследствии мелькским крестом. Также герцог перестроил и украсил гробницу Святого Коломана. В начале XV века монастырь Мелька, как и многие другие монастыри этого времени, имел слишком много долгов, монахи были друг с другом в ссоре, а дисциплина нарушена. На Констанцском соборе было решено провести реформу бенедиктинских монастырей, и исходным пунктом этой реформы должен был стать монастырь в Мельке. Николаус Зойрингер (Nikolaus Seyringer), в прошлом ректор Венского университета, а с 1418 года аббат мелькского монастыря, был направлен в монастырь Мелька следить за ходом реформы. Зойрингер привёл монашескую дисциплину в монастыре в порядок, а мелькская монастырская реформа послужила началом более широкого реформирования церковной сферы. Монахи из других монастырей прибывали в Мельк, чтобы изучить опыт реформирования монастырской жизни. Монахи Мелька приглашались в другие монастыри в качестве аббатов для проведения в них изменений наподобие тех, что произошли в Мельке. Таким образом Мельк стал центром реформ сначала Австрии, а потом и всего южного немецкоговорящего пространства до лесного массива Шварцвальд. [править] Упадок и возрождение в 16 и 17 веках В начале XVI века войны с Турцией принесли с собой новые расходы, которые подорвали экономические основы монастыря. Одновременно с этим жители близлежащих земель, а также владельцы соседних крепостей поддержали Реформацию. Численность служителей монастыря резко сокращалась. В 1566 году в монастыре служило меньше десяти человек. Монастырь находился на грани закрытия. В 1564 году в Мельк прибыл новый аббат Урбан Пентаз, с которого и началось возрождение монастыря. Дело аббата было продолжено его последователями Каспаром Хофманом (аббат с 1587 по 1623) и Райнером фон Ландау (1623—1673). Монастырь наконец расплатился с долгами, несмотря на высокие налоги, вызванные ведением тридцатилетней войны. Церковь и монастырь были отреставрированы, и монастырь вновь стал играть заметную роль в окрестности. Одновременно с этим монастырь становится региональным центром контрреформации, главной идеей которой было противостояние лютеранским идеям. [править] Строительство монастыря в стиле барокко Монастырский двор18 ноября 1700 года аббатом был избран тридцатилетний Бертхольд Дитмайр, который с самого начала своего правления преследовал цель повысить религиозную, духовную и политическую значимость монастыря посредством его перестройки. Добиться поставленных целей аббат намеревался с помощью перестройки монастыря в стиле барокко. Данная миссия была поручена зодчему Якобу Прандтауэру. В 1701 году было решено заново построить монастырскую церковь, а после было принято решение к перестройке всего монастыря. Прандтауэр руководил строительством до самой смерти в 1726 году. Внутренним архитектором зданий был выбран венский оформитель театров Антонио Бедуцци. После смерти Прандтауэра его миссию перенял его племянник. И к 1736 году строительство как монастырской церкви, так и самого монастыря было по существу завершено. Однако в 1738 году монастырь охватил новый пожар, который уничтожил почти все крыши, обе башни и некоторые внутренние монастырские помещения. К 1746 году все последствия пожара удалось ликвидировать. [править] Эпоха Просвещения В эпоху Просвещения (в Австрии — в эпоху правления императора Иосифа II, проведшего в стране либеральные реформы) монастырь в Мельке пережил некоторые изменения. По императорскому указу было отменено преподавание теологии. Все священнослужители должны были пройти курс обучения в Вене в духе эпохи Просвещения, а затем отправлены обратно в монастыри, где им предписывалось продвигать и распространять новые идеи. [править] Монастырь в XIX веке Во время войн с Наполеоном на монастырь были возложены новые налоги. Вызванные ими задолженности смогли быть погашены лишь после конца правления Бонапарта при аббате Мариане Цвингер (Marian Zwinger, 1819—1837). После революции 1848 года монастырь теряет право на землепользование. Ко всему прочему монастырь обязывается выплачивать денежную помощь, часть из которой направлялась на реконструкцию католических храмов, а другая часть была направлена в земли сегодняшней Румынии. В конце XIX века при аббате Александре Карле (Alexander Karl, 1875—1909) монастырь возвращает себе былое влияние в регионе. [править] Развитие в XX веке В начале XX века в монастыре были сооружены современные системы канализации, водоснабжения, а также проведено электричество. Также была проведена реставрация зданий. Несмотря на начавшуюся Первую мировую войну все работы были успешно завершены. Однако из-за расходов, связанных с ведением войны, а также возросшей в 1919 году инфляцией монастырю пришлось расстаться со многими своими ценными предметами искусства. Среди прочих в 1926 году была продана Библия Гуттенберга Йельскому университету. После аншлюса Австрии в 1938 году монастырская гимназия была закрыта, а бо’льшая часть зданий монастыря передана для государственного высшего учебного заведения. В монастыре опасались полного закрытия, но как Вторую мировую войну, так и период оккупации монастырь пережил почти нетронутым. В 1960 году фасад монастыря был заново отреставрирован. В 1989 году был отпразднован 900-летний юбилей с открывшейся в монастыре выставкой, которая была открыта для посетителей до 1990 года. В эти два года монастырь посетило порядка 1,1 миллиона человек. Принадлежавший монастырю в Мельке монастырь Картаузе в Гаминге (Kartause Gaming) был продан в виду нехватки денежных средств на его реставрацию при нехватке средств для реставрации самого монастыря Мелька. Вследствие произведённых реставрационных мер монастырь был открыт для туристов, деньги которых представляют сейчас значительную часть доходов комплекса. Впоследствии также была построена необходимая для туристов инфраструктура: парковки для машин и велосипедов, ресторан. Также проводятся экскурсии по монастырскому комплексу и саду. [править] Архитектура монастырского комплекса Фрески в зале БенедиктаМонастырь в Мельке поражает своими масштабами. Площадь, занятая монастырём, равна 17,5 тыс. м², длина южной стены монастыря составляет 362 м [1]. Перешагнув за ворота монастыря, посетители попадают в двухэтажный, светлый зал Бенедикта, образ которого изображён на настенных фресках. Из зала Бенедикта открывается вид на монастырский дворик, 84 м в длину и 42 м в ширину, имеющий трапециевидную форму. В центре дворика расположен фонтан Святого Коломана. [править] Музей В монастыре для посетителей действует музей, каждая комната которого посвящена одной или двум темам: 1.Старинные предметы искусства монастыря времён Бабенбергов 2.Мелькская реформа и церковное искусство поднего Средневековья 3.Расцвет барокко 4.Мелькский крест. В целях безопасности и из прочих соображений в музее представлена копия креста 5.Экономика монастыря 6.Святой Коломан, покровитель монастыря и города Мелька 7.Музыкальное и театральное искусство монастыря 8.Бенедиктинцы, Святой Бенедикт 9.Школа, интернат и педагогическая функция монастыря 10.История сооружения монастырского комплекса, перестройка в стиле барокко и последующие реставрации 11.Монастырь в стиле барокко и его убранство, представлена уменьшенная модель монастыря [править] Мраморный зал Мраморный залМраморный зал монастыря в Мельке был изначально задуман как место празднования и пиршеств для гостей, в особенности для королевского двора. Стены зала сделаны из мрамора. Надписи над дверьми, Hospites tamquam Christus suscipiantur (Гости должны быть встречены как Христос), und Et omnibus congruus honor exhibeatur (и всем должна быть отдана соответствующая честь), указывают на предназначение зала. Настенные фрески мраморного зала относятся к 1731 году и изображают древнегреческую богиню Афину Палладу и древнегреческого героя Геракла, который убивает Цербера. Фрески символизируют власть Габсбургов и их идеалы правления, состоящие в уравновешенной взаимосвязи необходимого руководства (в виде Геракла) и соизмеримой умеренностью (Афина Паллада). [править] Библиотека Библиотека — второе по значимости помещение монастыря после монастырской церкви. Монастырская библиотека разделена на два помещения, украшенных в 1731—1732 годах, как и мраморный зал, фресками Паулем Трогером. На фресках изображена аллегория веры — женщина, которая держит книгу за семью печатями, ягнёнка и щит с голубем, в окружении фигур ангелов и четырёх аллегорических воплощениях добродетели: благоразумия, справедливости, силы духа и умеренности. В фондах библиотеки находится около 100 тысяч рукописных и печатных единиц, в том числе 1888 рукописей и 750 инкунабул — книг, напечатанных до 1500 года [2]. На верхнем этаже библиотеки, закрытом для посетителей, находятся два читальных зала, также украшенных фресками. [править] Монастырская церковь Внутреннее убранство монастырской церквиМонастырская церковь Мелька Святых Петра и Павла — символ города и долины Вахау, считается одной из самых красивых в Австрии, построенных в стиле барокко церквей. Церковь имеет 5 колоколов, которые были отлиты в 1735 году. Один из колоколов весит 7 480 кг, что делает его самым большим колоколом Нижней Австрии. Внутреннее убранство церкви, отделанной золотом и мрамором, поражает своей красотой и великолепием. Центральная тема позолоченного алтаря церкви — прощание апостолов Петра и Павла друг с другом. [править] Школа Начиная с XII века в монастыре находится школа, в которой учатся в настоящее время 943 ученика (данные за 2006 год). В монастырской школе углублённо изучаются греческий и французский языки, а также изобразительное искусство, музыку и естественнонаучные дисциплины. [править] Монастырь Мелька в литературе Действие романа Умберто Эко "Имя розы" разворачивается в этом монастыре. [править] Ссылки Монастырь Мелька ru.wikipedia.org/wiki/Монастырь_в_Мел…
Irapuato
Abația Melk, sau Abația din Melk (conform originalului din germană, Stift Melk) este o abație istorică a benedictinilor din Austria, una dintre cele mai faimoase locuri istorice ale creștinismului monahic european.
Abația se găsește deasupra orașului Melk pe un deal stâncos cu vedere spre Dunăre, în landul federal Austria Inferioară, parte a văii râului Wachau. Abația este una din foarte rarele …Más
Abația Melk, sau Abația din Melk (conform originalului din germană, Stift Melk) este o abație istorică a benedictinilor din Austria, una dintre cele mai faimoase locuri istorice ale creștinismului monahic european.
Abația se găsește deasupra orașului Melk pe un deal stâncos cu vedere spre Dunăre, în landul federal Austria Inferioară, parte a văii râului Wachau. Abația este una din foarte rarele locașuri care a funcționat continuu de la înfințarea acesteia în 1089, fiind dublată de rara distincție de a fi fost și un loc al academismului teologic dar și laic.
Fondare

Curtea interioară a abaţiei din Melk
Abația a fost fondată în 1089 când Leopold II, Margrave of Austria a oferit unul din castelele sale călugărilor benedictini din Abația Lambach. În secolul al 12-lea a fost fondată o școală, al cărui renume a fost curând depășit de cel al bibliotecii mânăstirii, care a ajuns să dețină o colecție extensivă de manuscrise. Mânăstirea însăși era un centru cultural major, fiind renumită și pentru propria sa "producție" de manuscrise. În secolul al 15-lea, abația a devenit centrul așa-numitei Reforme Melk, mișcare culturală și teologică care a învigorat viața monastică din Austria și din sudul Germaniei.
[modifică] Clădirea abației
Impresionanta clădire baroc a abației de azi a fost construită între 1702 și 1736 de către arhitectul Jakob Prandtauer, care a fost autorul a multe clădiri importante baroc a perioadei respective. Interiorul clădirii principale a fost decorată în interior de multiple picturi și fresce, toate opera italianului Antonio Beduzzi, în timp ce biserica abației este decorată cu superbe fresce, realizate de asemenea în manieră baroc, toate realizări ale pictorului austriac Johann Michael Rottmayr. De o importanță aparte culturală este biblioteca abației care are o impresionantă colecție de manuscrise medievale, unele de o valoare incomensurabilă.
[modifică] Valurile istoriei

Vedere nocturnă a clădirii abaţiei din Melk fotografiată din Melk Altstadt
Datorită faimei și al statutului academic multi-secular, abația din Melk a "supraviețuit" multiplelor pericole interne și externe de-a lungul timpului. Astfel în timpul împăratului Joseph II, când multe mânăstiri și abații austriece au fost supuse unui proces de "reformare și dizolvare", ajuns la apogeu între 1780 și 1790, abația a scăpat neatinsă. Abația a supraviețuit ulterior perioadei războaielor napoleonice și anilor sumbrii ai anexării Austriei (în original, Anschluss) de către cel de-al Treilea Riech din 1938, când atât școala, cât și cea mai mare parte a abației a fost confiscată de Statul Nazist.
După cel de-al doilea război mondial, proprietățile confiscate au fost restituite, iar școala și-a redeschis porțile fiind gazdă a aproximativ 900 de copii, fete și băieți.
Din anul 1625, abația a fost membră a Congregației Austriei, care este astăzi parte a Confederației Benedictine.
În faimosul său roman, Numele trandafirului, scriitorul și semioticianul italian Umberto Eco denumește unul din protagoniștii romanului său după numele acestei abații, "Adso von Melk", Adso din Melk.
[modifică] Vezi și
Cultura Austriei
[modifică] Legături externe (în limba engleză)

Wikimedia Commons conține materiale multimedia legate de Abația Melk
Melk Abbey - Website-ul oficial al Abației Melk
Articol despre Abația Melk din Catholic Encyclopedia
ro.wikipedia.org/wiki/Abația_Melk
Irapuato
A Abadia de Melk é um centro espiritual e cultural de grande importância da Áustria, localizado na cidade de Melk, junto ao rio Danúbio. Faz parte da Paisagem Cultural de Wachau, um Patrimônio da Humanidade.
História
A Abadia no século XVII.
Melk tem sido um centro importante desde as origens do estado austríaco. Já em 996 o primeiro margrave da região, Leopoldo I, ergueu um castelo em Melk para …Más
A Abadia de Melk é um centro espiritual e cultural de grande importância da Áustria, localizado na cidade de Melk, junto ao rio Danúbio. Faz parte da Paisagem Cultural de Wachau, um Patrimônio da Humanidade.

História

A Abadia no século XVII.
Melk tem sido um centro importante desde as origens do estado austríaco. Já em 996 o primeiro margrave da região, Leopoldo I, ergueu um castelo em Melk para sua residência, e seus sucessores o encheram de relíquias e tesouros. O castelo foi dado aos monges Beneditinos de Lambach em 1089, e desde lá tem sido ocupado por eles e adaptado como um mosteiro. A época da fundação do mosteiro foi marcada pela Questão das Investiduras, e floresceu na época posterior à Concordata de Worms, quando foi criada uma escola. Com o declínio do papado a sorte do mosteiro também declinou.
No século XV o mosteiro foi o ponto de partida da Reforma de Melk, uma reforma religiosa de grande impacto inspirada por ideais humanistas e levando a uma adesão mais estrita à Regra de São Bento, que almejava à austeridade e à disciplina.
Durante o Barroco seu prestígio voltou a aumentar, tornando-se um modelo de disciplina beneditina. A importância do local e de seu abade Berthold Dietmayr neste período são evidenciados pela suntuosidade das reformas que mandou realizar entre 1702 e 1736. Nesta época a abadia desenvolvia significativa atividade também na música e nas artes liberais.

O Triunfo de São Bento, de Rottmayr, sobre o altar-mor da igreja.

A escadaria da biblioteca.

Interior da bibliotaca.

Interior da igreja.

Teto do Salão de Mármore.
Por seu prestígio a abadia foi relativamente poupada nas profundas reformas religiosas levadas a cabo pelo imperador José II, embora tenha sofrido algumas restrições administrativas, sua escola secundária tenha sido transferida para St. Pölten e sua escola de Teologia fechada. Sofreu ainda com o peso da ampliação de sua jurisdição eclesiástica, passando a ser responsável por 27 paróquias. As dificuldades se agravariam com as Guerras Napoleônicas, mas o século XIX viu as primeiras obras de restauração do edifício e a modernização nas infraestruturas.
Transtornos na economia nacional levaram a abadia às portas da dissolução depois do Anschluss de 1938, os monges sofreram ameaças de prisão e o edifício foi confiscado e transformado em escola secundária. Sobreviveu a tudo e voltou a ser um centro de cultura e espiritualidade, renomado mundialmente.
[editar] Atualidade
Entre 1975 e 2001 o complexo passou por uma grande restauração, e sua renda hoje advém principalmente do turismo cultural. Tem sido sede de importantes exposições de arte e história, representações teatrais e concertos de música. Criou-se um museu sobre a história da abadia, a atividade docente também se expandiu e atende a cerca de 900 alunos de ambos os sexos, e continua sendo a cabeça e o coração de 23 paróquias da região.
[editar] Arquitetura
A Abadia de Melk é um enorme complexo arquitetônico que abrange o mosteiro, as escolas, os espaços culturais, a igreja e a biblioteca. Está encravada à beira de uma rocha sobranceira ao rio Danúbio e sobre a cidade de Melk, desfrutando de um panorama privilegiado da região e aumentando com sua própria imponência a beleza da paisagem.
É um esplêndido exemplo do luxo e do refinamento do barroco germânico. Faz um magistral aproveitamento da topografia do terreno e o perfil dos edifícios atesta o incomum senso de paisagismo e a perícia de seu arquiteto Jakob Prandtauer, que redefiniu as fachadas e interiores de edifícios mais antigos. Seus interiores são luxuosamente decorados com afrescos, mármores, esculturas e talha dourada. Especialmente a igreja e a biblioteca são notáveis neste sentido.
[editar] Biblioteca
A biblioteca possui 12 salas com um acervo de cerca de 1.888 manuscritos, 750 incunábulos e milhares de obras editadas desde o século XVI, totalizando mais de 100 mil volumes, abrangendo Teologia, Geografia, Direito, História, Léxica e Astronomia, com uma seção especial para Bíblias. O interior tem magnífica talha em madeira e uma escadaria em espiral de grande beleza, além de afrescos alegóricos de Paul Troger.
[editar] Igreja
A atração maior da Abadia de Melk é sua igreja barroca. Foi concebida desde o início como uma obra de glorificação a Deus através da beleza, e o alto sucesso desse desejo é claramente visível. As feições atuais do templo datam das grandes reformas incitadas pelo abade Dietmayr no início do século XVIII, e realizadas pelo arquiteto Prandtauer e por Antonio Beduzzi (design dos interiores, esboços e afrescos), Johann Michael Rottmayr (afrescos, pinturas do altar), Paul Troger (pinturas do altar), Giuseppe Galli-Bibiena (desenho do púlpito e do altar-mor), Lorenzo Mattielli (desenho das esculturas), e Peter Widerin (esculturas).
Sobre o altar-mor está a inscrição Non coronabitur nisi legitime certaveri ("Não há vitória sem um combate legítimo"), que pode ser tomada como o resumo ideal do significado de toda Abadia e que está visualmente concretizado na estatuária, na decoração pictórica e na própria arquitetura.
[editar] O museu
O museu da Abadia de Melk foi criado recentemente nos antigos apartamentos imperiais, e foi aparelhado com os mais modernos equipamentos expositivos, apresentando mostras temáticas e um precioso acervo de tesouros antigos.
[editar] Ligações externas
Página oficial
pt.wikipedia.org/wiki/Abadia_de_Melk
Irapuato
L'abbazia di Melk è un'abbazia benedettina che si trova in Austria, uno dei più famosi siti monastici del mondo. Venne costruita in posizione dominante sulla città di Melk su un affioramento roccioso a lato del fiume Danubio nello stato della Bassa Austria, vicino alla valle di Wachau. È un raro esempio di monastero benedettino attivo in modo continuo fin dalla sua fondazione.
Storia [modifica] …Más
L'abbazia di Melk è un'abbazia benedettina che si trova in Austria, uno dei più famosi siti monastici del mondo. Venne costruita in posizione dominante sulla città di Melk su un affioramento roccioso a lato del fiume Danubio nello stato della Bassa Austria, vicino alla valle di Wachau. È un raro esempio di monastero benedettino attivo in modo continuo fin dalla sua fondazione.
Storia [modifica]
L'abbazia venne fondata nel 1089 quando Leopoldo II, Margravio d'Austria, donò ai monaci benedettini dell'abbazia di Lambach uno dei suoi castelli. Nel XII secolo vi venne fondata una scuola e la biblioteca dell'abbazia divenne ben presto famosa per la sua grande collezione di manoscritti. Nel XV secolo il monastero divenne il cuore del movimento di riforma chiamato "Riforma di Melk", che contribuì a rinvigorire la vita monastica dell'Austria e della Germania meridionale.
L'odierna abbazia, in stile barocco, venne costruita fra il 1702 e il 1736 dall'architetto Jakob Prandtauer. Di grande impatto sono soprattutto la chiesa dell'abbazia con affreschi di Johann Michael Rottmayr e la biblioteca con innumerevoli manoscritti medievali.
Grazie alla sua fama e statura accademica, Melk riuscì a sfuggire alla rovina durante il regno dell'imperatore Giuseppe II, quando molte altre abbazie austriache vennero ridimensionate o dissolte fra gli anni 1780 e 1790. L'abbazia riuscì inoltre a sopravvivere ad altri periodi difficili durante le guerre napoleoniche e l'Anschluss nazista dell'Austria nel 1938, quando la scuola e gran parte dell'abbazia vennero confiscate dallo stato.
La scuola fu restituita all'abbazia alla fine della seconda guerra mondiale ed ora provvede ai bisogni di circa 900 scolari di entrambi i sessi.
Fin dal 1625 l'abbazia è stata membro della Congregazione austriaca; ora fa parte della Confederazione benedettina.
L'Abbazia in letteratura [modifica]
Il co-protagonista del libro Il nome della rosa di Umberto Eco si chiama "Adso di Melk", è figlio minore del barone locale, ed in questa abbazia (più precisamente, nella sua famosa biblioteca) scrive, ormai anziano, le sue memorie.
Voci correlate [modifica]
Architettura barocca
Altri progetti [modifica]

Wikimedia Commons contiene file multimediali su Abbazia di Melk
Collegamenti esterni [modifica]
Il sito dell'abbazia di Melk
it.wikipedia.org/wiki/Abbazia_di_Melk
Irapuato
L'abbaye de Melk est une célèbre abbaye bénédictine de Basse-Autriche, faisant partie de la congrégation bénédictine d'Autriche. Située dans la région touristique de la Wachau, elle surplombe la ville de Melk, et le Danube. Bien que l'abbaye ait été fondée au XIesiècle, les bâtiments actuels datent de l'époque baroque, ils sont l'œuvre de l'architecte Jakob Prandtauer. Après sa mort, en 1726…Más
L'abbaye de Melk est une célèbre abbaye bénédictine de Basse-Autriche, faisant partie de la congrégation bénédictine d'Autriche. Située dans la région touristique de la Wachau, elle surplombe la ville de Melk, et le Danube. Bien que l'abbaye ait été fondée au XIesiècle, les bâtiments actuels datent de l'époque baroque, ils sont l'œuvre de l'architecte Jakob Prandtauer. Après sa mort, en 1726, les travaux sont achevés d'après ses plans par son élève Franz Munggenast. L'École de Abbaye de Melk est située en l'Abbaye.
fr.wikipedia.org/wiki/Abbaye_de_Melk