Sokan megfigyelhették, hogy minden politikai hatalom mechanikus. Ezt úgy értem, hogy minden politikai siker általában kitartó küzdelem eredménye és nem véletlen esik az ember ölébe. A politikai hatalmat csak emberi erőfeszítéssel lehet megszerezni és gyakorolni, azonban vannak a hatalomnak más formái is: a természet ereje, Isten ereje, ami viszont biztosan nem mechanikus. Minden emberi hatalom azonban mechanikus.
Sokat töprengtem ezen a gondolaton az elmúlt pár héten mivel úgy tűnik a jelenlegi „Szinodalitás Szinódusa” a szó görög értelmében lesz „krízis”. Az elmúlt pár hónapban és hetekben sok rendkívül fontos eseményt láthattunk: Victor Fernández kinevezése a Vatikán doktrinális fejének, Strickland Püspök tisztségétől való lehetséges megfosztása és Gerhard Müller Bíboros figyelmeztetése miszerint a katolikusoknak nem kell olyan egyházi tisztségviselőknek engedelmeskedniük, akik áldásukat adják egynemű párokra vagy női diakónusokra.
Ha Ferenc Pápa és progresszív szövetségesei úgy döntenek, hogy valahogy a katolikus hit részévé teszik a homoszexuális párok megáldását vagy a női diakónusokat, annak katasztrofális következményei lesznek. A szenvedés, amit a hithű katolikusoknak ennek eredményeként kellene viselni elképzelhetetlen lenne. Borzalmas károkat okozna az Egyháznak, ha ezt meglépnék.
Attól függetlenül, hogy ez valóban bekövetkezik-e, a Szinodalitás Szinódusa és a progresszív „katolikus” projekt, amit megtestesít, halálra van ítélve.
Ez nem az én véleményem, hanem tény. A projekt halálra van ítélve mivel ennek az ügyetlenül összerakott hatalomátvételnek a szervezői csak a politikai hatalmat értik és csak az azt előteremtő mechanizmusokat tartják szem előtt.
Ezt a szinódust egy idős aktivistákból álló generáció vezeti, akik elhagyták a katolikus hitet, viszont az egyházi intézmények szerves részét képezik és azokat a saját érdekeiből kifolyólag szolgálják csak.
Ők voltak az utolsó generáció, akik ezekben az intézményekben bíztak és hittek, de az első generáció, akik teljesen elhagyták a hitet, amit ezek az intézmények voltak hivatottak szolgálni. Az Egyházban mint intézményben csak azért hisznek, mert az őket finanszírozza, ellátja pénzzel, erőforrásokkal, tekintéllyel és egyéb kiváltságokkal, tehát a politikai hatalom mechanizmusaival. Úgy gondolják, hogy az Egyházat azzal lehet megmenteni, és relevanciát adni neki, ha a jelen kor arcára formálják.
Ennek szellemében eltérítették az Egyház intézményeinek többségét és nagyon közel állnak terveik végrehajtásához. A hithű katolikusokkal ellentétben azonban úgy fogják fel, hogy az Egyház ebben a világban mindig is csupán egy „intézmény” lesz. A hithű katolikusok soha nem fognak ezzel azonosulni, mivel ők nem a politika megszállottjai és az Evangélium kőkemény követelményeinek való megfeleléssel vannak elfoglalva, amíg a progresszívok a katolikus hitet aláássák.
Ezek az aktivisták se nem hűségesek a hithez, se nem jó vezetők, azonban kiválóak az intézmények aláásásában és eltérítésében. Tudják, hogy az Egyház vezetése kemény munkát igényel.
Ha azt akarjuk, hogy az Egyház az igaz hitet tanítsa, nekünk kell elvégezni ezt a feladatot, és nekünk kell biztosítanunk, hogy az Egyház fölött ne vegyék át az irányítást azok, akik nem a mi hitünket vallják.
Ez sajnos nem történik meg saját magától és nem dőlhetünk hátra, hogy majd egy csoda mindent helyre fog hozni. Mégis, mindettől függetlenül a szinódus kudarcra van ítélve, mivel ezek a partizánok az utolsó olyan generáció, amelyik hisz ebben az újraszervezésben. Az idősek után következő fiatalabb generációk semmilyen intézményben sem bíznak és ebbe a csoportba tartozik sok hithű katolikus is, akik nem a tekintély vagy a hatalom miatt szeretik az Egyházat, hanem mert az igaz hitet adja nekik. Sajnos ezek a fiatal generációknak jelentős része egyetért a szinódus vezetőivel a homoszexualitásról és az abortuszról, és nem látják értelmét a katolikus hit megőrzésének. Akiknek szexuális identitásuk a legfontosabb, nincs szükségük az Egyházra, hogy ebben a hitükben megerősítse őket. Vannak az Egyháznál sokkal erősebb és gazdag intézmények, melyek ezt örömmel megadják nekik. Csak az idősebb úgynevezett „katolikusoknak” fontos az „Egyház engedélye”.
A fiatalabb katolikus generáció pontosan tudja, hogy a jelenlegi intézmények a pénz és hatalom megszerzésének eszközeivé váltak, és ezeket az erőforrásokat azoktól az emberektől szívják el, akiket ezen intézmények szolgálni voltak hivatottak.
Az amerikai kormány például haszonállatként tekint állampolgáraira, akiknek feladata, hogy a legújabb háborújukat finanszírozzák. Ugyanígy a szinódus szervezői is a hithű templomba járó katolikusok vagyonára épít, amiből önmagukat finanszírozzák. Ezek a hithű katolikusok elfogadják az igaz Egyház abortusztilalmát, de pénzüket ezek az aktivisták arra használják, hogy megváltoztassák hitünket és az Egyházat az ENSZ imaegyesületévé alacsonyítsák le. Mindig is erről álmodtak.
Az aktivisták azonban bajban vannak. Azok a fiatal úgynevezett katolikusok, akik elutasítják az Egyház tanításait az abortuszról és homoszexualitásról, nem fogják hosszú évekig őket finanszírozni, csak azért, hogy megkaphassák tőlük azt a bűnbe való hivatalos beleegyezést, amit máshol akármikor megadnak nekik.
Tehát a fiatalok, akik a szinódussal egyet értenek az Egyházat el fogják hagyni és magukkal viszik a pénzüket is. A szinódus sorsa emiatt megpecsételődött, de attól még óriási pusztítást fog végezni.
Az aktivistákat hatalomvágyuk annyira elvakítja, hogy nem veszik észre, hogy saját vesztükbe rohannak. Nem látják, hogy Isten, hogyan fogja megújítani az Egyházat, minden hatalomtechnikai próbálkozásuk ellenére. Csak a felszínen levő tendenciákat veszik észre és figyelmen kívül hagyják azt, hogy Istennek hatalma van anélkül helyreállítani az Egyházat, hogy az a modern társadalom elvárásainak felelne meg. Azt hiszik, hogy csak két opció van: a meghunyászkodás vagy a megsemmisülés. Annyira megvetik a szerintük elmaradott és merev hithű katolikusokat, hogy inkább eltaszítják az embereket Egyháztól, minthogy az Egyház olyan módon virágozzon, ami számukra elfogadhatatlan. Egyáltalán nem hisznek Isten hatalmában.
Forrás: onepeterfive.com