Basilica di San Pietro
A Szent Péter-bazilika a kereszténység legnagyobb temploma. Annak a fényes ókeresztény bazilikának a helyén áll, melyet Constantinus császár építtetett 324-ben a szent apostol tiszteletére. Az ősi székesegyház falai a középkor végére omladozni kezdtek, ezért Bramante kapott megbízást új főtemplom építésére. Dolgozott rajta Raffaello, B. Peruzzi, A. Sangallo, végül Michelangelo is. Ez utóbbi Bramante elképzeléseihez híven görög kereszt alaprajzú grandiózus bazilikát tervezett kettős boltozatú kupolával. A XVII. sz. első éveiben Maderno a görög kereszt alaprajzot latin kereszt formájúvá változtatta. Az ő munkája a barokk homlokzat is. A templom elé később Bernini hatalmas ellipszis alakú díszteret épített, melyet két oldalról félkör alakú négyes oszlopsorok (a híres kollonnádok)

A szegénységről...

Egyszer egy kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek.
Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit gondolsz?
- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát.
És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és boldog családként élnek.
Te és anyu viszont egész napdolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
Köszönöm, apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

Szegények és gazdagok sohase lehetnek egymáshoz őszinték. A szegény ránéz a gazdagra, s ezt gondolja: "Jaj, de gazdag vagy te". A gazdag ránéz a szegényre, s ezt gondolja: "Jaj, de szegény vagy te". A szegény belül, a lelke mélyén így kiált a gazdag felé, teljes meggyőződéssel: "Adj pénzt, adj pénzt". A gazdag belül, a lelke mélyén, így kiált a szegény felé, éppoly meggyőződéssel: "Nem adok, nem adok". Minthogy erről nem beszélhetnek, társalgásuk folyton elakad.

Egy kis történelem a dal kapcsán: John Newton egy rabszolga-kereskedő hajó kapitánya volt. 1748. május 10-én, hazatérés közben egy nagy vihar kapcsán „hatalmas szabadulást” élt meg. Naplójában azt írta, hogy hajója az elsüllyedés határán volt, amikor így kiáltott: „Uram, könyörülj rajtunk!” Megtért, ennek ellenére folytatta a rabszolga kereskedelmet. Ugyanakkor megkövetelte az általa szállított rabszolgákkal szembeni emberséges bánásmódot.Newton írta a „How Sweet the Name of Jesus Sounds!” című dalt, miközben egy afrikai kikötőben egy rakomány rabszolgára várt. Később hátat fordított kereskedői mesterségének, pap lett, és csatlakozott William Wilberforce-hoz a rabszolgaság eltörléséért folytatott harcában.Az ének ma ismert és hagyományosnak tekinthető zenéjét nem Newton komponálta, a szöveget több különböző dallamra énekelték, mielőtt a mára tőle elválaszthatatlan dallam hozzákapcsolódott.

Ha az emberi életét leglényegében akarjuk megragadni, akkor „boldogságának” kérdést kell fölvetnünk. A boldogság tény, vitathatatlan tény. Mindannyian átéltünk már ilyén fénylő pillanatokat, - hatásukra lényünk áttetszővé vált, áttündökölt rajta valami mélyében rejlő belső forma: az élét zűrzavarából hirtelen kiemelkedett a végső értelem, a beteljesedés, a boldogság. Életünk egyszerre tisztán és tökéletesen állt előttünk. Szent borzongás fogott el. Ilyen hát életemnek lényégi mélyé: ilyen világos, ilyen tiszta, ilyén csordulóan teli és ilyen „más”. Előttünk állt valaki – kétségtelenül „mi magunk”, a létnek ugyanabból a szövetéből, sorsunk égészét hordozva: és mégis, ugyanakkor ez már nemcsak a „mi életünk” volt, hanem valami ajándékba kapott, valami megfoghatatlan. Különös hangulat vett erőt rajtunk. Nem öröm volt, nem is szomorúság, nem volt emelkedett, se nem levert; egyáltalán nem tartozott a többi érzés és kedélyi megmozdulás birodalmába; a tiszta „itt és most” maga, mély begyökerezettségben és magasba ívelő nyitottságban, mindent átváltoztató erejében: a boldogság. Az egész lét belülről vált áttetszővé, kitágult, mindent magába fogadott, rokonnak érezte magát a mindenséggel – de közben „önmaga” maradt, nem oldódott föl, inkább még szilárdabbá vált. A véges lény befejezettnek, azaz tökéletesnek éli meg magát: ez a boldogság. Amit eközben megsejtünk, megértünk és átérzünk, az nem lehet elemző fejtegetés tárgya, mert teljesen magábanálló és nem vezethető vissza lényegesebbre. Maga a tény leírhatatlan, de megcáfolhatatlan is annak, aki ilyén pillanatokat akár a saját életében átélt, akár egy szeretett ember sorsában észrevett. Ha boldogságunkról beszélni tudnánk, akkor magának a mennyországnak a nyelvét találtuk volna ki.

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.

Réges-régen járt köztünk valaki aki új irányt, új életformát adott nemcsak a zsidóknak, tanitványaiknak, hanem mindnyájunknak.Az ő tanitása, élete, nem volt más mint a szeretet megnyilvánulása, testamentuma. Nem leirt dogmákat hagyott tanitványaira, hanem új életformát. Mint tudjuk az evangéliumok is később iródtak, és szájhagyomány utján fektették le őket.A cáfolóknak mégis azt üzenem érdemes olvasni,mert e nélkül vakok,pedig előttük van a világosság csak észre kell venni.

Ave Maria

(Hungarian)Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes,
Az Úr van Te veled.
Áldott vagy Te az asszonyok között
És áldott a Te méhednek gyümölcse Jézus,
Asszonyunk Szüz Mária, Istennek szent anyja,
Imádkozzál érettünk bünösökért,
Most és halálunk óráján.
Ámen.
(Italian)Ave Maria, piena di grazia,

il Signore è con te.
Tu sei benedetta fra le donne
e benedetto è il frutto del tuo seno, Gesú.
Santa Maria, Madre di Dio,
prega per noi peccatori,
adesso e nell'ora della nostra morte.
Amen
السلام عليك يا مريم، يا ممتلئة نعمة، الرب معك

مباركة أنت بين النساء

ومباركٌ ثمرة بطنك سيّدنا يسوع المسيح.

يا قدّيسة مريم، يا والدة الله، صلّي لأجلنا نحن الخطأة

الآن وفي ساعة موتنا.

آمين
(English)Hail Mary, full of grace, The Lord is with thee
Blessed art thou among women and blessed
is the fruit of thy womb, Jesus.
Holy Mary, Mother of God, pray for us sinners
now and at the hour of our death.
Amen
(Gipsy)Fij sănatosa, Mărijă, tari milosă,
Dimizou ku činji.
Fij blagoslovolită tu ănti mujer,
ša fija blagoslovolit kupilu ăm injima ata, Isus.
Svăntă Mărijo, mama lu Dimizou,
ărogăči dă noj grešnjiš,
aku să pă šasu dă morče nostră.
Amen

A Vatikán belülről...
Egyszer megkérdezték II. János Pált, hogyan él a pápa az egyházi államban, mire a humoráról is ismert főpap ezt válaszolta: "Ugyanúgy lakik, eszik, alszik, mint bárki más - csak őt folyton figyelik."
Ami már csak azért sem furcsa, hiszen a kis állam területe mindössze fél négyzetkilométer, és így érthetően nagy a "népsűrűség". Itt összezsúfolva rengeteg intézményt találunk. Bizony a törpeállam eléggé "szűkre szabott".
A választott abszolút monarchia mint államforma az egész földön egyedül itt létezik. A pápának teljhatalma van az állam körülbelül 1000 polgára fölött (akik csaknem mind férfiak), de elég kevesen laknak közülük állandóan a Vatikán területén. Úgy is mondhatnánk, hogy ez egy szocialista állam, ugyanis mindent államosítottak. Itt az állam tulajdonát képezik az ingatlanok, a kereskedelem, a média, sőt még az építőipari (főleg karbantartással foglalkozó) vállalat is.
Amúgy számos jele van annak, hogy ez csakugyan egy önálló állam - akkor is, ha külső segítség nélkül egyetlen napig sem létezhetne önállóan. Róma, az olasz főváros egyik nyugati negyedében terül el, nem messze a Tevere (Tiberis) partjától, és határait olasz és vatikáni megbízatású fegyveresek vigyázzák. Van saját posta és bélyegkiadás, van rádióállomása (igaz, ez már csak olasz területen fért el), vernek saját pénzt, mi több, a mindössze pár keskeny utcával és parkkal rendelkező "országnak" saját közúti közlekedési szabályzata van. A vatikáni KRESZ meglehetősen rövid olvasmány...
Diplomatái ott vannak minden nemzetközi szervezetben és a fontosabb fővárosokban. Sokan figyelnek rájuk, mert remekül felkészített, sok nyelven beszélő, jó képességű emberek. No igen, a Vatikánnak van ugyanis saját diplomataképző akadémiája, amit számos főpap is elvégez.
A Vatikán falai között naponta több mint 4500 ember dolgozik, vagyis az "államosított állam" egyben jelentős munkaadó is. Jó a szociális háló és a fizetés, sok a szabadnap - itt ugyanis a számos egyházi ünnep mindegyikét betartják és munkaszünettel ünneplik. A dolgozók vámmentesen vásárolhatnak a Vatikán bevásárlóközpontjában vagy gyógyszertárában, szerepelhetnek saját tévéállomásában vagy utazhatnak különleges rendszámtáblával ellátott autóin. Aki megbetegszik, arra a csaknem 50 orvost alkalmazó egészségügyi szolgálat és jól felszerelt szakrendelők várnak.
Amit kevesen tudnak: a Vatikánnak saját benzinkútja is van, ahol 30 százalékkal olcsóbban lehet a drága folyadékhoz jutni, mint bárhol Olaszországban.
Persze mindez csak a magukat kis kártyával igazoló állampolgároknak, vagy állandó vatikáni alkalmazottaknak jár (a gyógyszereket kivéve). De vannak itt másféle boltok is. Szintén vámmentesen lehet ruhát, órákat, ékszereket, alkoholokat, vagy éppen világhírű kozmetikai termékeket stb. vásárolni. Az egyik park legtávolabbi végében van a helikopter-leszállóhely - innen indul a pápa az egyik római reptérre, ha külföldre utazik. Amúgy a leszállóhelyet a svájci gárda - a Vatikán "hadereje" - használja gyakorlótérként.
Csaknem százéves már a vatikáni nyomda, ahol a világ számos nyelvén nyomtatnak nemcsak könyveket, de brosúrákat, plakátokat, egyéb egyházi iratokat is. Igaz, itt már 1587-ben használták ezt a remek találmányt. És bár sokan úgy vélnék, hogy a magas egyházi körök konzervatív módon nem pártolták a technikát - ez nem igaz. Itt mindig gyorsan felbukkantak a tudomány és a technika legújabbb termékei.