2021. július 18., vasárnap

Megosztó-e a latin mise? – „Ferenc pápa” öngólt rúgott…

 


Amikor a budai ferenceseknél, öt évesen megtanultam latinul ministrálni, nem gondolták az akkori papok és szerzetesek, hogy lesz majd II. Vatikáni Zsinat, amely elindítja az egyházat egy olyan lejtőn, amelynek a végét most látjuk, tapasztaljuk és amely teljesen értelmetlen intézkedésekhez vezet, és egyházszakadást is előidézhet. Azt sem gondolták akkor az öreg, hitükhöz és Rómához hű papok és szerzetesek, hogy jön majd egy pápa, akinek a működése mélységesen megosztó, hitbéli bizonytalanságot előidéző lesz, s ennek következtében a bűn úgy terjed majd el az egyházban, mint a sárlavina. Az sem volt elképzelhető abban az időben, hogy lesznek papok, akik bekötött szemmel követik a megosztást, a relativizálást, az ellenségeskedést, a krisztusi hagyományok sárba tiprását. Mára mindez bekövetkezett…

VI. Pál liberális zsinata meghozta a "modern" egyházi rendelkezéseket, elkezdődött a lelkek eltérítése, a krisztusi tanítás relativizálása, a templomok átépítése, az áldoztató rácsok lebontása, a szembemiséző oltárok esztelen felállítása, a művészettörténeti emlékek szétbarbárkodása, a liturgikus szövegek egyoldalú megváltoztatása… és sorolhatnánk. Mára a teljessé vált a káosz, s ez jellemzi az egyházat. Mint a királyvízben az arany, úgy oldódnak fel a világ szennyében a szent hagyományok, az alázat, az imádat, a hitelvek és a hitigazságok.

Ebben az őskáoszban egyedül a latin szertartás, a latinul mondott hagyományos szentmise volt az egyetlen kapaszkodó, és az egyetlen valós, hiteles Eucharisztia-ünneplés.

Most ennek vége a hivatalos Római Egyházban, mert a római püspök úgy gondolja, hogy a latin mise megosztó. Csak ő gondolja így. Míg a nála klasszisokkal műveltebb, egyházjogban, teológiában összehasonlíthatatlanul magasabb szinten lévő XVI. Benedek pápa Őszentsége pont arra törekedett, hogy a zsinati tévelygéseket kijavítsa, addig az argentin utód késsel vág az elevenbe, és lábbal tapossa a hívek közösségének lelki életét, Isten iránti vágyának lehetőségeit.

A latin mise betiltásával nem azt éri el a római püspök, hogy a hívek elfogadják már-már cezaromániás utasításait, hanem, hogy felkeresik azokat a misehelyeket, ahol az általuk kívánt, és az egyház által soha be nem tiltott - be nem tiltható! - latin szertartású szentmisében ünnepelhetik az Eucharisztiát. Mivel a hívő nép – fiatalok és öregek – egyöntetűen ragaszkodnak a latin szertartáshoz, de elfogadják az anyanyelvű szentmisét is, a római püspök tiltása teljesen fölösleges volt. Szinte provokációnak beillő intézkedés, ami minden bizonnyal a halálával majd köddé válik. Hiszen a lényeget nem tilthatja meg egyetlen pápa sem… a lényeg pedig a hívek Isten iránti vágya, elköteleződése, Krisztus követése! Ha pedig ezt a Szent X. Pius közösségben, egy-egy bátor plébános templomában vagy az ortodox egyházakban találja meg, akkor oda fog menni, és semmiképpen sem fogadja el az argentin érsek mostani, Motu Proprio  agymenését, ami az egyháztudósok szerint érvénytelen is…  

A lemondatott XVI. Benedek pápa Őszentsége intézkedéseit tehát, még életében igyekezett anulálni az argentin utód, aki Benedek pápa Őszentsége lemondatásának egyenes következményeként lett Róma püspöke. A latin mise betiltása tehát, nem csak egyházi intézkedésnek szánalmas és de facto semmis, hanem az utód emberi magatartását is erősen megkérdőjelezi…    

Stoffán György