Így szól az Ige: „ Hétszer naponta…“ (Zsolt 119,164) Az ószövetségi és az újszövetségi egyházi hagyomány megőrizte az imádkozás napi ritmusát. Szent Pál és a többi apostol is betartotta ezt a ritmust. Hasonlóan Szent Bazil is hangsúlyozta a keresztényeknek  a napközbeni  imádságos megállások szükségességét. Sajnos a keresztények manapság nem tartják be az Istennel való kapcsolattartás napi ritmusát.

Sok imádság és keresés után, hogy hogyan lehetne mai kor számára időszerűvé tenni az egyházi hagyományt, mutatjuk be ezt a már kipróbált imádkozási módot. Imádság felkeléskor, 9,00-kor, 12,00-kor, 15,00-kor, 18,00-kor, 21,00-kor, lefekvéskor (azaz 7 x naponta). Mit imádkozzunk és miért?

+ Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

„Effatha! (Nyílj meg!) „Önkényeskedő vagyok. Hedonista vagyok! Ítélkező vagyok!“

„Marana tha!“ (Jöjj, Uram!) „Jézus, Jézus, Jézus, könyörülj rajtam!“ (5x)

„Sömá, (Halld!) Izráel, szeresd az Urat! Jézus, én Istenem, szeretlek Téged teljes szívemből, teljes lelkemből és teljes erőmből! Íme elvesztem életem Teéretted és az evangéliumért.“ 

Az Élet Igéje: (a Szentírásból vett idézet 14 naponként egyszer változik, az idézetet 3x meg kell ismételni)

„Mostantól mindezt megcselekszem + Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.“ (3x)

Miért kell hétszer megállni? A 7-es szimbolikus szám, de alkalmas a gyakorlati használatra is.   Isten Igéje azt mondja, hogy az igaz napjában hétszer vétkezik. Elsősorban az önkényeskedésről van szó, vagyis arról, hogy az ember nem áll meg, hogy tudatosítsa Isten jelenlétét, hanem csupán a saját érzései és elméje szerint cselekszik, ami nincs mindig összhangban Isten akaratával.

A bűn minden embernél önkényeskedésben nyilvánul meg, de hedonizmusban is, azaz lustaságban, a kellemes keresésében, a mértéktelen evésben, ivásban, pihenésben és a függőségekben – alkohol, kábítószer, tisztátalanság. További terület, ahol felbukkan a bűn, az emberek és Isten automatikus kritizálása és a fölöttük való ítélkezés. Bukott emberi természete miatt minden ember önkényeskedő, hedonista, ítélkező. Az ember számára ennek a valóságnak a beismerése és tudatosítása nagyon fájdalmas, külünösen konkrét esetekben. Az alapvető Isten-kapcsolat a megtérésre épül. Ez azt jelenti, hogy Isten előtt beismerjük vétkeinket, Tőle feloldozást kérünk és a feloldozást elfogadjuk.  Mindez rövid imádságba van foglalva, amely keresztvetéssel kezdődik, majd az effatha (nyílj meg) kimondása következik és ezután jön a bűnvallás: „Önkényeskedő vagyok, hedonista vagyok, ítélkező vagyok.“ Ezután Megváltómhoz fordulok a következő szavakkal: „Marana tha – Jöjj, Uram! (1Kor 16,22) és Jézus szent nevének kiáltásával, akiben van a mi megváltásunk. Jó, ha lélekben Krisztus keresztje alatt állunk és tudatosítjuk az Ő öt sebét, amelyek azért véreztek, hogy lemossák bűneimet.

Jézus nevének háromszori ismétlésével az ember erőteljesebbé teszi kérését. Ez a rövid imádság a tökéletes bűnbánat imája, amelyre az embernek halála óráján leginkább szüksége lesz. Lényegében csupán  Jézus nevének ismételt kihangsúlyozásáról van szó, ami össze van kötve az Ő öt sebére figyelő lelki tekintettel. „Aki segítségül hívja  az Úr nevét, üdvözül.“ (ApCsel 2 ,21 ) Ez a név Jézus neve, ami arámul Jehósua. Az imádságnak e rövid szakasza az első lépés  – annak kifejezése, hogy Jézus az én Megváltóm.

A második lépésben kifejezésre jut, hogy Jézus az én Uram. Az izraeliták napjában többször (lásd Dt 6,9 köv.) is felidézték az első és legfőbb parancsolatot, amely ezzel a felszólítással kezdődik: ” Sömá, Izráel, szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.“ Erre szolgált a bejárati ajtófélfa  fölötti felirat, a karszíj és a homlokpánt. ( Ha az ember egyedül imádkozik, az „Izrael“ megszólítás helyett helyettesítse be a saját nevét. Ha közösségben imádkozik, marad a felszólítás: „Sömá, Izrael“, ami azt jelenti – Halld, Isten harcosa!“) Miben van az Isten iránti szeretet igazi lényege? Jézus feltételként állítja:  „ …aki elveszti életét Énértem és az evangéliumért…“ (Mk 8,35, v.ö. Lk 14,33) A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az ember hitben megáll Isten előtt, átadja Neki minden gondját és félelmét, és maradéktalanul bízik Isten mindenhatóságában és szeretetében.  Ez a halál boldog pillanatának előre történő gyakorlása, amit Jézus így fejez ki: „ Atyám, a Te kezedbe teszem le lelkemet.“ (Lk 23,46) Ebben az imádságban tulajdonképpen radikális viszonyulásról, Istennek való teljes önátadásról van szó. Ha a legfőbb parancsolat Istent szeretni, akkor szükséges, hogy minden keresztény tudja, hogy ez mit jelent,  hogy  ezzel kapcsolatban konkrét tapasztalata legyen, és hogy igyekezzék a nap folyamán nemcsak a tökéletes bűnvallást, hanem a tökéletes szeretetet is legalább naponta hétszer átélni.

A harmadik lépés a Szentírás egyik versének ismétlése. A keresztény ezt a verset napjában 7 x 3 = 21 -szer megismétli, és így tesz két héten keresztül. A Bibliában a hetedik nap megszentelt. A kereszténységben ez a nap Krisztus feltámadásával és a Szentlélek elküldetésével kapcsolódik össze. A Szentírásban 7 éves ritmus szerepel, amely a szombatévvel fejeződik be. Ezt a hétéves ritmust használjuk Isten szava ismétlésénél is. Ez alatt az idő alatt a keresztény ember megtanul és magáévá tesz 182 verset. Hét év múlva újra visszatér az első idézetekhez, majd folytatja tovább. Ez a ciklusok ritmusa, amely  liturgikus olvasmánnyal van összekötve. A különbség abban van, hogy itt Isten szava nem három, hanem 7 évente ismétlődik. A Szentírás verse először a hívők közösségében kerüljön elemzésre, igaz módon legyen megmagyarázva és legyen kifejezve a lényege és a személyes vonatkozása, vagyis a személyes életbe való átültetése. Szükséges, hogy az egyházban legyen egy prófétikus központ – hű szolga, aki mindig a megfelelő időben ad eledelt (v.ö. Mt 24,45). Ez az igaz Krisztus-hívőkből álló központ 14 naponta egyszer készítsen egy brossúrát, amelyben egy konkrét Igét és annak magyarázatát nyújtja. Semmiképp sem holmi ateista teológiában honos tudományos magyarázatról van szó (történetkritikai módszer). Itt a gyakorlati életben alkalmazható magyarázatról van szó, amelynek minden hívő személyes tapasztalatához kell vezetnie.

 Két hét elteltével minden hívő kis csoportban számoljon be arról, hogy hogyan szólt hozzá a Szentlélek és értette meg vele az Igét. A legalapvetőbb szentírási idézetek vezetik a lelket elsősorban a megtisztuláshoz és az önbecsapás, a hazugság és az egyéb függőségek rabszolgaságából  való megszabaduláshoz. Lényegében az Ige a hit egedelmessége által történő   megtestesüléséről van szó, amelyben számunkra Jézus után az Ő Szent Anyja a legnagyobb példa.   Benne lett az Ige Testté  a hit engedelmessége által (Lk 1,45).

Az egész imádság zárómondata: „ Mostantól kezdve mindezt megcselekszem…“ az akarat buzdítása a nap következő három órájára, hogy mindezt megcselekedjük a Szentháromság Isten nevében.

Letöltés: HÉT IMÁDSÁGOS MEGÁLLÁS NAPKÖZBEN