A Schneider interjú #2: Egy új emberiség?

Schneider püspök elmélkedik a jelenlegi törekvésről, hogy a technológia segítségével átlépjük az emberi határokat

Robert Moynihan: Nos, a modern időkben az elképzelés, miszerint az ember alapvető célja Isten dicsőítése, kissé eltolódott az ember dicsőítésére. Ezt nevezik humanizmusnak. Bizonyos értelemben ez a központi különbség a keresztény világnézet – Isten dicsőítése – és a modern szekuláris humanista nézet – az ember dicsőítése – között. Látja ezt ilyen értelemben?

Athanasius Schneider püspök: Ez természetesen nyilvánvaló.

Látjuk, ahogy Ön helyesen említette, hogy az úgynevezett reneszánsz kor óta, majd még hangsúlyosabban a XVIII. században az úgynevezett felvilágosodás korában, majd hivatalosan és főleg a szabadkőműves társaságok által hirdetve ebben a közéletben az embert állítják a középpontba, és hogy az ember legyen az igazság, a jó és a rossz megítélője.

És akkor az embert kell imádni Isten helyett.

Isten tehát a modern társadalomban ezért válik akadállyá.

Isten teljesen akadállyá válik, mivel Isten csak egy eszme lehet valaki számára.

Isten azonban konkrét és megtestesült.

Isten emberré lett, láthatóvá, Jézus Krisztussá, igaz Istenné és igaz emberré.

És ezért Jézus Krisztus, mint igaz Isten és igaz ember, ennek az antropocentrikus, humanista és különösen szabadkőműves ideológiának a legfőbb akadálya – Jézus Krisztus, mint Isten és ember, aki megtestesülése óta itt van jelen a földön, az Egyházban és a szentségekben, a keresztekben és minden jelben.

Ezeket el kellett távolítani és egy új vallással kellett helyettesíteni, amely az ember vallása, az ember imádata.

Ez a modern kultúra legmélyebb sebe, és ez volt a legnagyobb veszély és a legnagyobb bűn.

Ez volt a lényege, az esszenciája a bűnnek, először a bukott angyalok bűnének, hogy önmagukat imádják és nem Istent, és aztán különösen Ádám és Éva bűnének a lényege is.

Ők akartak dönteni.

Mi döntünk.

Mi döntünk arról, hogy mi a jó, és nem Isten.

És mi teszünk valamit, Istentől függetlenül.

Ez volt, persze, hogy elcsábította őket a kígyó, az ördög, de elfogadták ezt a hibát, és aztán megbánták, Istennek hála, és Isten megadta nekik a megváltás jelét.

Moynihan: De valójában arról beszél, hogy az emberiség mit választ célként az emberi létben, és az utóbbi években eléggé elterjedt, hogy azt mondják: „Átalakítjuk az emberiséget, mi leszünk az új emberiség, a Homo Sapiens 2.0 leszünk, egy új verzió.”

Ezt pedig bizonyos kiegészítésekkel fogjuk elérni, az agyunkhoz – talán néhány [mikro] chip – és a testünkhöz – talán valamilyen különleges technológiával -, és a lélek kérdése ebben a szemléletben nem igazán merül fel, mert a lelket mítosznak tekintik.

Tehát van egy emberiség, amely 1000 vagy akár 2000 évnyi – mondhatnánk – keresztény vagy „krisztocentrikus” kultúrára tekint, majd 100 vagy 200 évig egyre jobban eltávolodik ettől, és most egyfajta válságba jutott.

Azt mondta a Christus Vincit című nagyon érdekes könyvében: „A tiszta technológia spirituálisan hideg, és ezért az emberek nem boldogok. Üresek, folyamatosan keresik az élvezeteket, hogy elmeneküljenek a belső üresség elől. Hogy elkerüljék a rútságot, az őrületet, az emberek új élvezetek, új technológiák után futnak, és lelkükben hidegek, egoisták és kegyetlenek lesznek.”

Milyen spirituális alternatívát lát ehhez a lélektelen, technológiai kultúrára? És fontosnak tartja ezt?

Schneider püspök: Természetesen.

Említi ezeket a kísértéseket, a transzhumanizmusra való törekvést, és ez valóban a legnagyobb büszkeség és a legnagyobb bűn kifejeződése Isten ellen, [hogy az ember] önmagát helyezi, magát Isten helyére teszi, és valami újat hoz létre emberként.

De nem fognak sikerrel járni, soha, mert Isten ezt nem fogja megengedni.

Isten az egyetlen Ura és Teremtője az embernek.

Megpróbálkozhatnak néhány technikai kiegészítéssel, vagy…

Nem fog sikerülni megváltoztatniuk az ember természetét.

Ez Isten adta és Isten teremtette.

Talán árthatnak az emberi természetnek, de nem tudják megváltoztatni az emberi természetet.

Megpróbáljak majd ezt megtenni.

Ez egy olyan terület, amit Isten teljesen magának tartott fenn.

Ezért csak valamit [technológiával] és valami hideget tudnak létrehozni, és ez nem fog boldoggá tenni egy igazi emberi lényt, mert ott van a lélek.

A lélek létezik, és a lelket Isten azonnal megteremti az új emberi élet fogantatásának pillanatában.

A lélek halhatatlan.

És így nem tudják megölni a lelket.

Ahogy Jézus Krisztus mondta az Evangéliumban: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!

És így a lélek mindig halhatatlan, és emberi lény marad.

Nos, ezek a kísérletek, hogy ez a transzhumanizmus napirendre kerüljön, nem fognak sikerülni.

Talán sikerrel járnak, viszonylag rövid idő alatt. Aztán összeomlik, mert maga az emberi természet fellázad. Amikor megpróbálod megsérteni a természetet, a természet kiéli saját magát ellened.

És ez azért fog megtörténni, mert a lelket Isten teremtette.

És ez valamilyen módon reményt ad nekünk arra is, hogy a transzhumanizmus e szörnyű kísérletei és annak után is, aminek most tanúi vagyunk, a hideg technológia és az egoizmus kultúrájának, Isten újra megadja az emberiségnek a vágyakozás érzését az igazi emberi értékek után, hogy legyen szíve, legyen lelke, legyenek olyan kapcsolatai, amelyeket a szív, a lélek, nem pedig a technológia hideg intellektusa jellemez.

(Folyt.)

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. november 18.