Kapucinusok
| Kapucinus rend (Ordo Fratrum Minorum Capuccinorum) | |
 | |
 | |
| Rövidítés | OFMCap |
| Egyéb nevek | kisebb testvérek |
| Mottó | Pax et bonum (Béke és áldás) |
| Alapító | Assisi szent Ferenc[1] rend újító: Matteo da Bascio (Serafini, da Bascio) |
| Alapítva | 1525 |
| Jóváhagyva | 1528 |
| Típus | koldulórend, pápai jogú |
| Tevékenység | igehirdetés, pasztoráció, missziók |
| Minister generalis | Roberto Genuin |
| Székhelye | Róma, Via Piemonte 70. |
| Elhelyezkedése | |
 a rend központja
Pozíció Róma térképén
| |
 é. sz. 41° 54′ 36″, k. h. 12° 29′ 34″ | |
| A Kapucinus rend weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kapucinus rend témájú médiaállományokat. | |
A kapucinus rend (OFM Cap.) a ferences rend ún. obszerváns ágából kiindult reform eredményeként született. Megalakulása Matteo da Bascio testvér nevéhez fűződik, aki társaival együtt vissza akart térni a teljes szegénység eredeti eszményéhez, még külsőben is utánozva Szent Ferencet.[2]
E reformág tagjai szakállt és csuhájukon hegyes csuklyát, kapucnit hordtak, azaz caputium-ot viseltek – innen származik a kapucinus elnevezés. Nagyobb hangsúlyt kapott életükben a csöndes, imádságos visszavonultság, ugyanakkor – ha a körülmények úgy kívánták – működtek mint betegápolók, tábori lelkészek, népszónokok és hittérítők is.
Történet[szerkesztés]
Kezdetek[szerkesztés]
A rendet 1525 körül alapították, amikor Matteo da Bascio (1495-1552) ferences szerzetes – akit az itáliai Marche régióban szenteltek pappá – meg volt győződve arról, hogy a korabeli ferencesek által vezetett életmód nem az, amit Szent Ferenc elképzelt. Szeretett volna magányosan és bűnbánattal visszatérni az eredeti életmódhoz, ahogyan rendje alapítója gyakorolta.[3] Elöljárói megpróbálták elnyomni az elképzeléseit, így Matteo és első társai kénytelenek voltak elrejtőzni az egyházi hatóságok elől, akik le akarták tartóztatni őket vallási kötelességeik elhagyása miatt. Matteo és barátai végül a kamalduli szerzeteseknél találtak menedéket.[3]
1528-ban Caterina Cibò, Camerino hercegnőjének közvetítésével Matteo megszerezte VII. Kelemen pápa jóváhagyását, aki bullájával lefektette a rend jogi alapját.[3]
Kezdetben Matteo követőivel remete életmódot élt, Szt. Ferenc nyomán, hiszen az év felét ő is remeteségben töltötte. Később, az 1536-os rendi káptalanon – maradva a Szt. Ferenc-i hűségben – engedtek a szigorú remeteségből.[4]
A rend terjedését akadályozta III. Pál dekrétuma (1537), mely szerint Itália határain túl tilos volt; XIII. Gergely bullája (1573) azonban megszüntette ezt az akadályt, és a rend hamarosan elterjedt mindenfelé.[5]
Későbbiek[szerkesztés]
A 16. században a kapucinusok száma már mintegy 14 ezer szerzetes volt.[3] A közösség végleges önállóságát azonban csak 1619-ben nyerte el. Ekkor V. Pál külön generális vezetése alá helyezte őket.[5]
A rend tagjainak száma tovább nőtt az 1600-as és az 1700-as évek közepe között. Végül elérték a 34 ezer fő szerzetest.[3] Ezek voltak azok az évek is, amikor a rend módosította néhány kezdeti jellemzőjét, de közben hű maradt a radikális szegénység fogadalmához.[3] Nagyon aktívak voltak a missziókban is: például, amint Pellegrino da Forlì beszámol róla, az agrai indiai érsekséget 1703 óta a rendre bízták.[3]
Az újkori forradalom és a szekularizáció sokat ártott a rendnek, mindazonáltal mind az öt világrészben elterjedt.[5]
20-21. század[szerkesztés]
Világszéles létszámuk a következőképp változott: [6]
- 1950-ben 13 268
- 1960-ban 14 576
- 1970-ben 13 677
- 1980-ban 11 622
- 1992-ben 11 238
- 2000-ben 10 831
- 2010-ben 10 771
2018 júniusában világszerte 10 480 ezer kapucinus élt, akik közül 7070 pap volt, akik a világ 108 országában éltek és dolgoztak [7]
Kontinensenként a létszámuk (2018. jún.) :[7]
- Afrika: 1357;
- Dél-Amerika: 1657;
- Észak-Amerika: 664;
- Ázsia-Óceánia: 2339;
- Nyugat-Európa: 3500;
- Közép-Kelet-Európában: 769.
Magyarországon[szerkesztés]
Magyarországon 1674-ben telepedtek meg a felvidéki, bazini kolostor alapításával.[8] Mórra a feljegyzések tanúsága szerint 1695-ben érkezett a kolostort szervező rend megbízottja.[9]
1935-ben az országban négy rendházuk volt: Budapest, Mór, Tata-tóváros, Máriabesnyő településeken.[10]
2020 táján két rendházuk működik, Móron és Budán.[8]
Életmódjuk[szerkesztés]
Magyarországon az életük reggel fél hétkor olvasmányos imaórával kezdődik, azt elmélkedés követi. Ezután a reggeli dicséret következik, délelőtt pedig a ház körüli munkák.[4]
Délben közös imádság, délután mindenki végzi az evangelizáló küldetését.[4]
Este 6 órakor közös szentmisén vesznek részt, majd esti dicséretet tartanak, vacsora után pedig testvéri együttléttel telik az idő. Este 10 órakor térnek nyugovóra. A kompletóriumot – a nap imaösszegzését – mindenki egyénileg végzi.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Magyar Katolikus Püspöki Konferencia - Magyar Kapucinus Delegáció (Hozzáférés: 2015. december 9.)
- ↑ KAPUCINUS KISEBB TESTVÉREK (Hozzáférés: 2015. december 9.)
- ↑ a b c d e f g THE HISTORY OF THE CAPUCHINS
- ↑ a b c d Új Ember, 2003-11-23 / Kapucinusok, három műszakban
- ↑ a b c Révai Nagy Lexikona, 11. kötet: Kapucinusok (1914)
- ↑ Ordo Fratrum Minorum Capuccinorum: STATICA DELL'ORDINE DEI FRATI MINORI CAPPUCCINI
- ↑ a b Analecta Ordinis Fratrum Minorum Capuccinorum statisztikai adatai
- ↑ a b kapucinus honlap
- ↑ Szabad Föld, 1992-02-18 / 7. szám / 11. o./ Kapucinusok, újult szolgálatban
- ↑ Révai Nagy Lexikona, 21. kötet: Kiegészítés A-Z (Budapest, 1935)
További információk[szerkesztés]
- Edilbert Lindner: Assziszi Szent Ferenc kapucinus rendjének szentjei; ford. Blanár Mihály; Kapuziner Kloster, Wien, 1983
- Emődi András: Kapucinusok és könyvtáruk Nagyváradon a 18. században, 1727–1785; OSZK, Budapest, 2006
