Tizenkétmillió fiúból álló sereg kóborol a nemzeten belül, biológiai apjuk nélkül. Nem mindegyik fiú készül csínytevésre vagy törvényszegésre. Néhányuknak halál vagy szerencsétlenség miatt nincs apja. A legtöbbjük azonban rendellenes házasság, széthullott család és lemondás terméke. Így a túlnyomó többség olyan körülmények között van, ahol csak a bajt keresik.

Az apátlan fiúk hatalmas kockázati kategóriát jelentenek. Számuk 12 millió, az összes fiú közel egyharmada. Ezek a fiúk nagyobb valószínűséggel csatlakoznak a bűnelkövetők, az iskolából kimaradók és az öngyilkosok közé, mint azok, akiknek biológiai apjuk van. Sokkal nagyobb valószínűséggel lépnek ezekre az utakra, mint a lányok. A legtöbb fiatal férfi, aki tömeges lövöldözést követ el, ebből a problémás demográfiai csoportból kerül ki.

A tünetek kezelése, nem a gyökereké

Az ilyen megdöbbentő tényeknek nyilvánvaló következtetésekre kellene vezetniük. Ezeken a szerencsétlen fiúkon és a társadalmon úgy lehet a legjobban segíteni, ha a családok együtt maradását ösztönzik. Ha hagyjuk őket, hogy az apjukkal legyenek. Így a problémát a gyökerénél vágjuk el.

A liberális társadalom azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a tüneteket kezelje, nem pedig a probléma gyökerét. A kormányzati szervek kiterjesztik a mentális egészségügyi és tanácsadói szolgáltatásokat az egyensúly nélküli fiúkra. Speciális oktatási programokkal próbálják bepótolni a 12 millió apátlan fiú hiányosságait. A kormányok pénzügyi támogatást nyújtanak a széthullott családoknak.

Ezek az intézkedések nem tudják megoldani a problémát. A kormányzat keveset tehet azért, hogy a fiúk megkapják azt, amire igazán szükségük van – az apjukat. Az igazi problémát az a társadalom jelenti, amely elfogadhatónak tartja az apák hiányát és a rendellenes házasságokat. A hatvanas évek óta az emberek már nem tekintik normának az apás és anyás családot, helyette a szabad szerelmet hirdetik. A serdülőket arra tanítják, hogy következmények nélkül lehetnek kicsapongók. Ennek azonban vannak következményei, amint azt a 12 millió apátlan fiúból álló, az országot bebarangoló sereg mutatja.

Rossz életfilozófia

Ez a tragédia a kultúrát uraló helytelen életfilozófia miatt történik.

Túl sokan hisznek abban a mítoszban, hogy a legnagyobb jó az autonóm egyén szabadsága. Ez a tévhit azt állítja, hogy amíg az egyének nem akadályozzák mások önérdekét, addig szabadon tehetik, amit akarnak. Szabadok lehetnek bármire, amit csak akarnak. Sőt, szabadon azonosíthatják magukat azzal, amit választanak maguknak.

Az emberi szabadságnak ez a koncepciója nem ismer határokat vagy korlátokat. Tagadja a valóságot, és végül akadályozza mások szabadságát, akik nem hajlandók megerősíteni az ő fantáziájukat.

A szexuális forradalom tévedései

A hatvanas évek szexuális forradalma ezt a hamis elméletet a szélsőséges határokig vitte el. Azt tanította, hogy minden egyén bármilyen, konszenzuson alapuló kapcsolatot folytathat, amíg annak nincsenek közvetlen következményei. Így a tabletta és a fogamzásgátlás bevezetése megfosztotta ezeket a szabad kapcsolatokat az utódnemzés következményétől. Amikor a fogamzásgátlás nem sikerült, akkor az abortusz biztosította, hogy az egyén szabadsága akadálytalanul folytatódhasson.

Amikor a szabad szerelem tényleges szüléshez vezetett, az nem rótt közvetlen kötelezettséget az apára. A házassági fogadalom nélkül az apa szabadon, jogi szankció nélkül távozhatott. És az anyára (vagy a kormányra) maradt a fiú nevelése, aki így csatlakozik a 12 millió apátlan fiú seregéhez.

Amikor a kielégülés árt a társadalomnak

Az egyéni autonómia fikciója azt tanítja, hogy a cselekedeteknek a kielégülésen túl semmilyen következménye nem lehet. Az emberek állítólag kontrollálhatják élvezetüket a szabad szerelem, a drogok és az aberrált életmódok által anélkül, hogy ártanának a társadalomnak.

Ez az érvelés azonban téves. Minden társadalmi cselekedet hatással van a társadalomra és különösen a családra. A cselekedeteknek önmagukon túlmutató következményei vannak, és az embereknek ennek megfelelően kell cselekedniük. Ha valami árt a társadalomnak, akkor az illetőnek nincs joga azt megtenni.

Az igazságosság az erény, ahol mindenki megkapja azt, ami jár neki. Az egyének akkor vétkeznek az igazságosság ellen, amikor hanyagságukkal kárt okoznak saját maguknak, megterhelik a családjukat, megfosztják a társadalmat a saját tehetségüktől, és szükségtelen állami kiadásokat okoznak.

A fiú az áldozat

Ez a logika érvényes az apátlan fiúk esetében. A szülők cselekedeteinek következményei vannak. A férfi megfosztja a fiút az apjától. Az anya, bármennyire is hősies lesz később, elmulaszt egy olyan stabil kapcsolatot kialakítani, amely védelmet nyújt a fiúnak. A társadalom megfosztja magát a társadalom építéséhez szükséges egészséges egységtől. Gyakran a kormányt hívják segítségül.

A két szülő legszerencsétlenebb áldozata a fiú. Amikor abortálják, egy olyan személyt eliminálnak, akinek egyedülálló küldetése van a történelemben, és Isten vele kapcsolatos terve örökre elveszik. Amikor a fiú megszületik, megfosztják az apjától, aki védelmezője, tanítója és erkölcsi iránytűje kellene, hogy legyen. Soha nem fogja megismerni a célban és szeretetben egyesült apa és anya biztonságát és kényelmét. Nem fog olyan családban felnőni, ahol természetes testvérek vannak, akik segítenek neki megőrizni ártatlanságát.

A gyermek többet szenved, mert a széthullott családok nem tudnak jól beilleszkedni egy közösségbe. Azok, akik nem követik Isten törvényét vagy megkeményedtek a bűnben, ritkán nyílnak meg az Egyház üdvözítő cselekedetei előtt.

A fiúk és a lányok nem egyenlőek

Bár mindezek a következmények a lányokra is vonatkoznak, az apátlan fiúkat különösen súlyosan érinti. Az egalitárius hazugságokkal ellentétben, amelyek azt állítják, hogy a fiúk és a lányok egyenlőek, az apátlanság tapasztalata ennek ellenkezőjét bizonyítja. A fiú másképp reagál az apa hiányára, mint a lány, aki az anyja mellett találhat összhangot. Így az apátlan fiúk sokkal nagyobb arányban tévednek el, mint az apátlan lányok.

A fiú nem tudja, hogyan irányítsa durva energiáit a védelembe. Nem érti meg a világot a bátorság és erő példaképei nélkül. A nélkülöző fiú cinikus, neheztelő és agresszív lesz.

Az Institute for Family Studies (IFS) jól leírja az apátlan fiúk tragikus következményeit: „A házasság hanyatlása és az apátlanság növekedése Amerikában továbbra is a nemzet legnagyobb problémáinak középpontjában áll: bűnözés és erőszak, iskolai kudarcok, kétségbeesésből eredő halálesetek és szegénységben élő gyermekek.”

Hogyan bánjunk egy 12 milliós sereggel

A társadalomnak joga van megvédeni magát ezzel a csapással szemben. A kormányok felelősségre vonhatják a fiatalokat felelőtlen tetteikért. A kultúra erőteljes fegyver lehet a tisztátalanság elítélésére és a gyermekelhagyás elfogadhatatlanná tételére. A hagyományos család arra ösztönözheti tagjait, hogy tiszteljék a család jó hírét. Az Egyház tanítja a tisztaság gyakorlásának örömeit és lehetőségét.

Mindezek a hatások most megtalálják a mai társadalomban az ellenpárt, és egy ellentétes programott támogatnak. A kormány, az oktatás, Hollywood, a progresszív papság és sok más tényező összeesküvést sző minden fiú ellen, akit mertek megszülni. Ami szerencsétlen fiúk kis létszámával indult, mára 12 milliós sereggé nőtte ki magát.

A legtöbb ember nem hajlandó foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a kormány a tüneteket nézze meg, ne az okokat, a programokat, nem pedig az intézményeket. Az okokkal való foglalkozás azt követeli meg az emberektől, hogy változtassanak az életükön és a kultúrájukon. Eljön az idő, amikor mérhetetlen válság fogja nyomasztani a nemzetet.

Addig is, a legértékesebb dolog az apa, amit egy anya a kisfiának adhat. Ha [az anya] egy életen át az apa mellett marad, harci esélyt ad a fiának a túlélésre. A legértékesebb dolog, amit egy apátlan fiú bárkitől megkaphat, ha megismertetik egy anyával – a Szűzanyával. Az iránta való odaadás elvezet az ő isteni Fiához, minden előnyt megadva neki a kultúra elleni küzdelemben, és segít neki, hogy azzá az apává váljon, aki soha nem volt neki.

A cikk forrása angolul

Létrehozva 2022. augusztus 3.