Urunk  megkeresztelkedésének ünnepén hálát adok Istennek, hogy a keresztség által Isten gyermeke, katolikus keresztény lettem. Ma hálával, szeretettel és imádságos lelkülettel gondolok szüleimre, keresztszüleimre, és a papra, aki megkeresztelt, lehetővé tették számomra ennek a nagy kegyelemnek az elnyerését.

Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett és Jézus is fölvette a keresztséget, és amikor imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” (Lk 3, 21-22)

 A keresztény szavunk nem a kereszt szóból származik, hanem a görög krisztusi szóból khrisztianosz, a khrisztosz, „fölkent” szóból; latinul Christianus, Krisztus halála után kb. 7 évvel, Antiochiában nevezték először khrisztianoinak a föltámadott Krisztus követőit, így különböztetve meg őket a zsidóktól. (ApCsel 11,26)

Mikor megkeresztelnek minket, Krisztusba öltözünk, Krisztusban vagyunk, mint új teremtmények, a keresztényszavunk többet jelent, mint egyszerű Krisztus-követés.

Vízkeresztség: a beavató szentség 

Nikodémus, egy szidó tanácsos, farizeus, éjnek idején titokban fölkereste Jézust, Aki azt mondta neki:

• „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát. Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és Szentlélekből születik, az nem megy be az Isten országába.” (vö. Jn 3,1-62) 

Jézus a vízkeresztég és a bérmálás szentségét magyarázza el Nikodémusnak. A szentségek Krisztus megváltói tevékenységén nyugszanak és annak kegyelmeit közvetítik, s végső forrásuk a megdicsőült Krisztus. Krisztus kegyelmei az Egyház közvetítésével vannak jelen maradandóan a világban.

A vízkeresztség (latinul baptismus): beavató szentség, az első és legfontosabb szentség, mely megnyitja az utat a többi szentségek felé, általa az ember megszabadul a bűnöktől, Isten gyermekévé születik újjá, és eltörölhetetlen jeggyel Krisztushoz hasonlóvá válva az Egyház tagja lesz.

Erről az újjászületésről mondja Szent Pál:

Ahogy az ősszüleink lelkében eltörölhetetlen nyomot hagyott a bűn, ezért el kellett hagyniuk a paradicsomot, úgy a vízkeresztség is eltörölhetetlen jelet hagy a lélelekben, új (más!) teremtmények leszünk, a régi megszűnik.

Voltak misztikusok, akiknek az Úr megmutatta a mennyet, a purgatóriumot és a poklot, és ott is látszik a jel lelkeken, ki van megkeresztelve és ki nincs.

 Neoprotestáns testvéreink kifogásolják, hogy az Egyház csecsemőket és kisgyerekeket keresztel, nem várja meg, amíg meg lehet őket kérdezni és dönteni tudnak. Amikor az ember megszületik, senki nem kérdezi meg, hogy kik legyenek a szülei, városi vagy falusi legyen, milyen nemzethez, országhoz, stb. tartozzék. Természetszerűleg beleszületik egy családba, idővel belenő egy nagyobb családba, ez a környezete, nemzete, hazája.

De van egy másik család is, egy természetfeletti, amely Isten Országa. Az Anyaszentegyházban hagyomány, hogy csecsemőket és kisgyerekeket is megkeresztelnek, mert ez olyan, mint az elvetett mag, amely által a gyerekek belenőnek Isten Országába, majd a bérmálás szentsége által küldetést is kapnak.

Egyes megkeresztelt emberek mégis úgy élnek, mintha pogányok lennének, mert akik vállalták – a szülők és keresztszülők -, hogy a gyermeknek biztosítják a lelki növekedést, hogy „belenőjön” Isten Országába, nem teljesítették feladatukat – ezt majd számon kéri tőlük Isten. Ezért van az a hagyomány, hogy csak akkor keresztelik meg a csecsemőt, a kisgyereket, ha elkötelezik magukat a hozzátartozók, hogy biztosítják a gyermek „természetfeletti” növekedését Isten Országában. A házasság által egy hitehagyott házastárs tévútra vezetheti a az egész családot, sőt a rokonságot is, a gyerekeit egyház- és istenellenes magatartásra nevelheti.

A vízkeresztség eltörli az áteredő bűnt, de meghagyja rosszra való hajlamunkat. Az élet a próbatétel ideje, Ádám és Éva is próbára voltak téve.

A földi élet az örökkévalósághoz képest rövid, melyet nem mindegy hol fogunk tölteni; Avilai Szent Teréz hasonlata szerint „Az egész élet nem egyéb, mint egy rossz fogadóban töltött éjjel.” (A tökéletesség útja, 40. fej.).

Latinul baptismus flaminis, szeretetből fakadó vágy a keresztség fölvételére, a keresztség szentsége utáni vágy, (votum sacramenti = a szentség vágya).

A trienti zsinat (trentói, 1545-1563) szerint pótolhatja a vízkeresztséget.

Krisztus a Megváltónk, a megváltás hatása az egész emberiségre kiterjed. ìgy lehetséges, hogy a szentség konkrét kiszolgáltatása nélkül is létrejöjjön a kegyelmi hatás olyanokban, akik egyébként megteszik, ami tőlük telik. Aki ilyen lelkülettel él, abban van valamilyen burkolt hit Isten kegyelméből, egy lelki beállítottság, hogy elfogadná a kinyilatkoztatást, ha ismerné, illetve ha fölajánlanák neki.

Ilyen értelemben lehetséges a megigazulás szentségen kívül is.

 Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2022. január 16.