Részletek dr. Kőrössy Soltész Katalin könyvéből

Egy megtért egykori rapzenész mesélte, hogy megtérése után elkezdtek keresztény szövegű rap zenét játszani a klubokban, mert őszintén hitték, hogy ezáltal elérik az ott szórakozó fiatalokat. Azonban a bulik végén a közönségből ezt mondták nekik: „tök jó, amit csináltok, de nem látunk semmi változást rajtatok”. Ezen elgondolkozott, és rájött, hogy kívülről nézve valóban nem is látható semmi változás rajta.

A zene tehát semmiképpen sem semleges, és egy ártalmas stílusú zenét nem lehet lelki szövegekkel megjavítani.

Gyakran hangoztatott érv, hogy minden zene újkeletű volt egyszer, mégis elfogadták azokat a gyülekezetek (egyházak) a maguk idejében. Ezért napjainkban sem kellene elutasítani a mai „modern” zenét. Igen ám, de a korábbi évszázadokban a zsidó-keresztény értékrendszer képezte az alapját az ún. nyugati kultúrának. Akár keresztény valaki, akár nem, világos előtte, hogy ez már nincs így, a mai kultúra már nem a bibliai értékrenden alapul. A korábbi idők zenéje ezért általában nem állt szöges ellentétben az Isten által megkívánt normákkal, ezért nem okozott problémát az egyházi zenébe történő beillesztése. A mai „modern” zene viszont a mai társadalom kultúra és keresztényellenességét tükrözi, ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, ha „új énekeinket” (Zsolt. 98) ezekből akarjuk választani, sőt, ha egyáltalán bármit is át akarunk venni ebből az istentelen kultúrából. „énekeljetek bölcseséggel.”(Zsolt. 47.8)–ezt mondja az Úr!

„A zene ütemekbe szorítása a humanizmus zenei megnyilatkozása, mivel a zenét sokkal kellemesebbé, élvezetesebbé teszi az ember számára. Ezáltal viszont a szövegnek alkalmazkodnia kell a kötött ritmushoz, és így a hangsúly észrevétlenül… a szövegről a zenére tolódhat, azaz értelem oldaláról a test oldalára. Ezért olyan fontos, hogy a templomi (gyülekezeti) zenéknél kerüljük azokat a ritmusokat, amelyek a testet stimuláló hatást váltanak ki és uralkodnak a szöveg fölött. Ennek az elkerülendő zenének az egyik típusa a rockzene.” 31. old.

„A rockzene hallgatása során egyre nő az igény a még izgatóbb, feldobóbb „élmények” iránt, melyet csak egyre keményebb rockzenével, egyre megdöbbentőbb szöveggel és előadói stílussal lehet csak kielégíteni. Sok olyan keresztény fiatal van, aki enyhe „keresztény rock”-kal kezdte, majd idővel áttért a világi rockzenére, mert a „keresztény” rock többé már nem elégítette ki az erősebb és erősebb zene utáni éhségét. Keresztény családokban a gyermekeket sokszor a „keresztény” rock vezeti be a rock világába. Eleinte ugyan sokan elutasítják a világi rockot, de miután ez a zenei stílus már megszokottá, majd kellemessé vált számukra a „keresztény” rock hallgatása révén,nagy részük a világi rockot is szívesen hallgatja már.” 36. old.

Teljesen megdöbbentem, amikor anyagot gyűjtve néhány ún. „keresztény rockzenekar” videoklipjét megláttam a youtube-on. Ha valaki nem ért angolul, akkor semmi, de semmi különbséget nem tud felfedezni eme együttesek és világi rockbandák között! Így vezet a „keresztény” rocktól egyenes út a Tankcsapdáig!

„A rocknak az agyra gyakorolt hatása elegendő ok kellene hogy legyen ahhoz, hogy a keresztény ember visszautasítsa. Tiszta fejre, józanságra van szükség ahhoz, hogy akaratunkat és teljes életünket az Úrnak folyamatosan és tudatosan alárendelhessük. Ezért figyelmeztet minket Isten újra és újra, hogy józanok és éberek legyünk (1 Pét. 5.8). A hívő ember életében nincs helye semmiféle tudatállapotot befolyásoló gyakorlatnak, akár drogok, akár New Age meditáció, akár rockzene által kínálkozik is az.” 37-38. old.

„Az egyház sok évszázados gyakorlata szerint a gyülekezet énekel és imádkozik az Ige olvasása és magyarázata előtt, hogy a résztvevők lecsendesedett lélekkel jobban tudják fogadni az életet adó Igét. A modern stílusú éneklés, gyakran tapsolással, testmozgással kísérve, felzaklatja a testet, és ezáltal megnehezíti, vagy talán lehetetlenné is teszi, hogy a résztvevők komolyan odafigyelhessenek Istenre és lelki dolgokra.

A rockzene hatására a test és az érzések kerülnek fókuszba, elcsendesedés helyett az ember feldobódik, figyelme Isten helyett önmaga felé fordul.” 38. old.

(a humanista relativizmusnak) „az az eredménye, hogy az emberek egyre jobban eltűrnek, s idővel elfogadnak, sőt felmagasztalnak akármit (kivéve a keresztény tanításokat), és egyetlen erénynek a toleranciát kiáltják ki. Így már semmi sem akadályozza őket abban, hogy bármely, céljaik számára hasznosnak vélt eszközt elfogadjanak.” 44. old.

„Látva a világ döbbenetes nyílt romlottságát (sok keresztény) örömmel fogadja azt a zenét, amely a világ számára elfogadható stílusú, de szövege „tiszta”, sőt „keresztény” utalásokat is tartalmaz…

Ki bánja, mondják, ha ezek a számok teológiai szempontból nem túl mélyek, de az emberek hajlandók hallgatni, legalábbis részben a világi, züllött számok helyett. Ezáltal, gondolják, a világ mégiscsak valamivel jobbá válik, s ki tudja, talán így az emberek egy része Jézushoz is utat talál. … a „pálfordulást” jelentő hit helyett beérnék holmi javulással (természetesen bármi javulásnak örül a hívő ember is, de az arra való törekvés sosem kaphat elsőbbséget a biblikusság ellenében)! Mivel emiatt ezt a zenét nagyon kívánatosnak tartják, *hevesen támadják azokat a „maradi” és „bíráskodó” keresztényeket, akik felemelik a hangjukat ezen, szerintük hasznos, bár sekély „keresztény” modern zene ellen.” 44-45. old.

„A gyülekezeteknek igen nehéz ezeket az énekeket elutasítania, mert ezek igen népszerűek, és manapság egyre inkább a népszerűség dönti el valaminek az elfogadhatóságát. A humanizmus hatásai eléggé átjárták már az emberek tudatát ahhoz, hogy képtelenekké váltak arra, hogy hibásnak ítéljék meg az olyan törekvést, amely az istentiszteletet egy önmagukat felemelő, jó érzéssel eltöltő, emelkedett hangulatot előidéző, szórakoztató élménnyé kívánja formálni. És a fenti énekek ezt a hangulatot segítik elő. Mivel ezek az emberek kívánják és élvezik ezt a fellelkesült, felhangolt állapottal járó élményt, amelyet a hagyományos énekektől nem kapnak meg, ezért lelki közérzetük érdekében kívánatosabbnak tartják a modern stílusú énekeket. Arról panaszkodnak, hogy a hagyományos énekek hidegen hagyják őket, azok lelkileg nem jelentenek nekik semmit.” 46.old.

Forrás

Létrehozva 2019. szeptember 18.