Amikor a sebek drágagyöngyökké válnak

Az Ő sebe által gyógyultunk meg“(Iz 53,5).

Belső sebnek (sérülésnek) nevezzük a léleknek azt a fájdalmát, ami akkor keletkezik, ha súlyosan megaláznak vagy megbántanak bennünket. Különösen érzékeny időszak a gyermekkor. Ha hozzátartozóid vagy tanítóid nem szeretnek, kigúnyolnak, ártatlanul megvernek; rossznak, butának mondanak, ezek a fájdalmas emlékek egy életen át végigkísérnek és negatív cselekedetekre késztetnek, sőt kapcsolataid kiépítésében visszafognak.

Ahhoz, hogy kibontakozz és egészséges életet élj… ahhoz, hogy jó kapcsolatod legyen Istennel, ezeket a sebeket gyógyítani kell. A seb gyógyulása abból tapasztalható, hogy hálát tudsz adni érte, mert felfedezted jó gyümölcseit. Ezek a gyümölcsök: mélyebb szeretet, másokkal való együttérzés; öröm, béke; mások segítésének vágya. A gyógyulás ima útján és Isten szeretetén keresztül megy végbe! Az imában kifejeződik az Úr szeretetébe vetett bizalom és a megbocsátás! A sebek így válnak drágagyöngyökké! Az élet értékes forrásai lehetnek! Ahogy Jézus sebei a legcsodálatosabb gyógyulást ─ az üdvösséget ─ szerezték meg minden embernek!

A belső sebek, fájdalmas emlékek lelki terhet jelentenek az ember életében. Sőt rossz cselekedetre, negatív magatartásformákra is késztetnek

A Szentlélek, amikor kinyilvánítja Isten atyai szeretetét, elindítja a gyógyulás folyamatát (némely esetben azonnali gyógyulást).

A Szentlélek tudja, milyen nagy akadályt jelenthetnek a belső sérülések. Ő vágyakozik arra, hogy Krisztus jellemét kiformálhassa benned. Ezért kész megtenni mindent, hogy ez elől a nagy fontosságú cél elől elháruljon minden akadály. Ő várja a te együttműködésedet. Nemcsak azt, hogy paszszívan befogadd a gyógyító kegyelmet, hanem azt is, hogy tudatosan mondj búcsut sérülésednek, légy képes a megbocsátásra, határozd el, hogy megteszed a bizalom lépését az Atya felé, s maradj meg a hálaadásban és az iránta való szeretetben. Ám szükséges az is, hogy tudatosan befogadd az újat, a te gyógyult személyiségedet és e szerint gondolkodj magad felől, e szerint formáld újjá kapcsolataidat másokkal. Így válnak a sebek drágagyöngyökké!

Sokszor nehéz és hosszantartó ez a folyamat, amit nem szabad megállítani kételkedéssel és elégedetlenséggel. Hiszen egy fizikai sérülés gyógyulása is időt igényel, még inkább egy lelki sérülésé. Emlékszem egy fiatalemberre (nevezzük Lászlónak), aki elmondta, hogy 10 éves korában érte a legnagyobb fájdalom, édesapja elhagyta családját.

Rajongásig szerette apját, és most hirtelen egyik napról a másikra el kellett szakadnia tőle. Tele volt haraggal, iskolai jegyei leromlottak, sokat csavargott, nem akart otthon maradni. Amikor a Szentlélek kiáradt a szívében, nyitott volt arra, hogy megbocsásson és teljes bizalommal a mennyei Atya felé forduljon. Így emlékszem, levelet is írt apjának, amelyben vázolta életét és kifejezte megbocsátását.

A levél nagyon pozitívan hatott apjára. Közelebb segítette a bűnbánathoz és a kapcsolatfelvételhez. De más is történt. László jobban együttérzett azokkal, akik hasonló helyzetet éltek át. Amikor megkapta a tanítói diplomát, a gyerekekhez annyira jószívű tudott lenni, annyira meg tudta vigasztalni azokat, akiket apjuk elhagyott, hogy szinte rajongtak érte. A sebek drágagyöngyökké váltak.

Vannak sebek, amelyek nehezebben és hosszantartóbban gyógyulnak. Emlékszem egy fiatalasszonyra (nevezzük Mártának), aki gyermekkorában egy nagyon furcsa magatartással találkozott apja részéről. Édesapjának volt egy gyakran hangoztatott mondása: “a lány nem ember, csak a fiú az igazi ember” (erdélyi szólás. A szerk.)

Ez nemcsak annyit jelentett, hogy két fiútestvére ezt hallván állandóan csúfolta őt lány mivolta miatt, hanem azt is, hogy bármilyen jó jegyet hozott haza az iskolából, soha nem kapott dicséretet. Pedig mennyire vágyakozott rá! Ha veszekedés tört ki a testvérek között, mindig a fiúknak adott igazat az apa, ennélfogva többször kapott ki ártatlanul, ami rettenetesen fájt neki.

Ez a sokféle megaláztatás végül azt eredményezte, hogy gyűlölni kezdte a férfiakat. Amikor diplomát szerzett és első munkahelyén férfi volt a vezető, mindig összetűzött vele. Amikor férjhez ment, a kezdeti szerelem gyorsan elmúlt és váratlanul megjelent a gyűlölet. Pedig jó férje volt. Így látszott, hogy tehetetlenül vergődik a sebek okozta megkötözöttségben.

Amikor a Szentlélek kiáradt a szívében, úgy tűnt egy-két hónapra minden felhőtlen. Szeretetet tudott adni mindenkinek a környezetében. ăm váratlanul újra felbukkant a régi sérelem. Megpróbálta pszichológus segítségét is igénybe venni, de az sem vezetett eredményre. Szabadító imát is mondtak érte, de az is csak egy-két hétig segített, utána újra visszatért a probléma. Elmondtam neki, hogy itt egy hosszú harcról van szó.

Ennek során imádsággal, önmegtagadással, a gondolatok  megfegyelmezésével, megbocsátással, saját értékeinek tudatosításával, ezekért való hálaadással kell megtámadni a fájdalmas gyermekkori emléket.

Mikor utoljára találkoztunk,már arról számolt be, hogy enyhült a gyűlölet érzése. Bátorítottam, hogy harcoljon tovább és ne veszítse el a reményét. Azóta nem láttam, de feltételezem, hogy a gyógyulása folyamatos!

Előfordulnak olyan problémák is, amikor a sebek nem gyógyulnak meg az ima és önmegtagadás hiánya miatt. Emlékszem egy lányra (nevezzük Klárinak), akit gyermekkorában megerőszakolt a nagyapja. 13 éves volt.Az esemény többször is megismétlődött, amikor a szülők nem voltak otthon. Elmondani nem merte, mert nagyapja megfenyegette, hogy megveri,
ha elmondja. A szülők nem tudtak meg semmit, csak gyermekük szomorú tekintetét vették észre és találgatták, hogy mi baja lehet.

Amikor a Szentlélek kiáradt a szívében, nagy változást tapasztalt. Isten közelségét, gyógyító szeretetét mélyen átélte. Egy idő után azonban visszatértek a fájdalmas emlékek. Elhanyagolta az imát, a Szentírást és a szentmisét. Gyöngédség utáni vágya egy fiú karjaiba hajtotta. Együttéltek, de egy év múlva elváltak. Tovább kereste az igazit. Újabb kapcsolata lett, de nem merte elkötelezni magát a házasságra. Nem találta meg a boldogságát. Bár mérsékelten, de italozni is kezdett.

Nagyon sajnáltam őt, mert ha kitart az Úr mellett, a legnagyobb lehetősége is meglett volna, hogy felszabadult, gyógyult, boldog életet éljen Krisztusban.

Nagyon fontos dolog a hűség! Olyan egyszerűnek és jelentéktelennek tűnik a napi imádság és igeolvasás, pedig ezek nagy dolgok! A Szentlélek ezeken az egyszerű eszközökön keresztül ad erőt, hogy ellenállj a gonosz kísértéseinek és fölépülj Krisztusban!

((forrás: Öltsétek magatokra Jézus Krisztust! Marana Tha, 2001. Budapest)

Létrehozva 2017. május 28.