„Atya, mennyibe kerül egy szentmise?”

„Kedvesem, annyiba, hogy Ön azt nem tudná kifizetni.”

Gyerekkoromban, ministránsként gyakran voltam tanúja ilyen beszélgetésnek, ahogy plébánosunk, Marek atya ezzel a kis viccel próbálta világossá tenni a híveknek, mi a miseintenció, azaz a miseszándék lényege.

Nagyon fontos tudatosítanunk, hogy a szentmise árát Jézus Krisztus már kifizette.

Az adománnyal, amelyet szándék kérésekor adunk, hozzájárulunk a plébánia működéséhez, a papok és a szerzetesek eltartásához. Több egyházközségben a kántor és a sekrestyés munkáját is ebből az összegből fizetik ki. A papok számára ez egy fontos anyagi forrás, ami segít, hogy a lelkipásztori szolgálatukat ne korlátozzák anyagi nehézségek.

Képzeljük el, hogy milyen furcsa lenne, ha egy pap – úgy, ahogy ma a legtöbb szakember megteszi – kiszállási és óradíjat számolna fel például egy kórházi betegnek és a számlát otthagyná az ágyánál. Egy pap nem a pénz miatt megy el a kórházba a betegekhez. Nem a pénzért ül be a gyóntatószékbe. Viszont miután befejezi szent szolgálatait, a pap is szívesen leülne az asztalhoz, hogy egyen egy meleg ebédet, neki is ki kell fizetnie a számláit, tankolnia kell az autóba, mellyel a hívekhez is jár.

Talán sokan félreértik ennek az adománynak a lényegét, amikor azzal szembesülnek, hogy egy szentség kiszolgáltatásának feltételeihez egy meghatározott ár kifizetése is tartozik.

Ezért inkább az adomány, illetve a felajánlás szót használjuk, hiszen nem lenne jó, ha valaki azért nem tudna hozzájutni Isten ajándékaihoz, amelyek a szentmise kegyelmi forrásainál megkaphatók, mert anyagilag nem engedheti meg magának.

Emellett az egyház gondoskodik arról, hogy a papok szentmiséket mutassanak be bármiféle díj vagy adomány nélkül. Például minden plébános köteles szentmisét felajánlani a hívekért minden vasárnap és a parancsolt ünnepeken, esetleg a legközelebbi szabad időpontban. A rendalapító Szent Arnold is előírta, hogy a verbita papok gyakran mutassanak be misét a rendi szándékokra, például a Szentlélek tiszteletére minden hónap harmadik hétfőjén, a Jézus Szíve tiszteletére minden első pénteken, aktuális szándékokra húsvétkor, pünkösdkor, karácsonykor és egyéb nagyobb ünnepeken. Az egyházi törvény arra is biztatja a papokat, hogy mutassanak be szent áldozatot a szegények szándékaira is, azokéra, akiknek valóban nincs pénzük, hogy adakozzanak.

A szentmise lényege mindig ugyanaz, de a körülmények vagy élethelyzetek szerint többféle miséről beszélünk: van énekes vagy csendes, ünnepi, hétköznapi, püspöki és így tovább. Egy különleges verbita kezdeményezés a miseszövetség, amit a Világposta régi olvasói már ismerhetnek. Ezt Szent Arnold alapította, hogy felhívja a figyelmet a szentmise nagy értékére. Az általános rendfőnök kijelöl hét verbita papot, akik különböző kontinenseken minden egyes nap szentmisét mutatnak be mindazokért, akik tagjai a miseszövetségnek. Ezen kívül a verbita papok – akkor is, ha nem plébánián dolgoznak, hanem életük és szolgálatuk a missziósházban zajlik – minden napra kapnak egy miseintenciót a rendi elöljárók vagy egy adakozó szándéka szerint.

A hívek sok helyen hagyományosan csak a halottakért kérnek szentmisét. Viszont a szent áldozat kegyelmi áradása nem csak az elhunytakért van. Kérhetünk szentmisét hálaadásként, betegért, várandós nőért, családért, kereszteléskor, elsőáldozáskor, bérmáláskor, házasságkötés napjára, évfordulókon, papszentelés napjára, megtérésért, születésnapi, névnapi ajándékként, egy nagyon nehéz ügyért, jó munkáért és még sorolhatnánk. Ez csak néhány ötlet arra, hogy hogyan tudunk lelki ajándékot adni azoknak, akiknek szükségük van rá.

A Párbeszédek című művében egy érdekes történetet mesél el Nagy Szent Gergely pápa (†604). Abban a kolostorban történt, amelynek korábban ő volt az elöljárója. Élt ott egy Jusztusz nevű szerzetes, aki jól értett a gyógyításhoz, sok embernek segített. Amikor közeledett az élete vége, kiderült, hogy három arany pénzérmét rejtett el a gyógyszerei között. Mivel ez egy nagyon súlyos bűn volt a szerzetesi szegénység ellen, Gergely pápa hívatta a kolostor akkori elöljáróját, és utasította, hogy szigorúan büntesse meg Jusztusz testvért: a rendtestvérei közösítsék ki, ne foglalkozzanak vele, így fejezve ki azt, hogy undorító, amit tett. Halála után pedig nem temethetik majd el ott, ahol a többi szerzetes nyugszik, hanem a trágyagyűjtő hely mellett, egy gödörbe kell bedobni a testét a három érmével együtt. Gergely pápa azt akarta elérni, hogy Jusztusz megbánja a bűnét, mielőtt meghal, a többiek pedig jobban figyeljenek a szegénységre.

Jusztusz testvérnek azonban senki nem szólt erről, később édestestvérétől tudta meg, hogy rendtársai miért nem állnak szóba vele. Megbánta a vétkét és nemsokára meghalt. Gergely pápa azonban nem tudott megnyugodni. Egy hónap múlva újra hívatta a kolostor elöljáróját és megbeszélte vele, hogy harminc napon át minden nap mutassanak be szentmisét Jusztusz testvérért. Ezt már az elhunyt szerzetes testvére sem tudta. Egy idő után azonban megjelent neki Jusztusz, és azt mondta: „Eddig rossz volt, de most jól vagyok, mert befogadtak a közösségbe”. A testvér elmondta látomását a szerzeteseknek, ők pedig kiszámolták, hogy akkor, amikor ez történt, pont harmincadik napja mutattak be szent áldozatot Jusztuszért. Innen ered a gregorián misesorozat hagyománya: egy elhunytért harminc, egymást megszakítás nélkül követő napon mutatnak be szentmisét.

Mi, verbiták hálásan köszönjük a segítségét mindazoknak, akik valamilyen módon támogatnak minket. Többek között azoknak, akik azzal is hozzájárulnak a magyarországi missziónkhoz, hogy időnként szentmisét mondatnak velünk.

Jelentkezés a Verbita Missziós Miseszövetségbe itt.

Személyes, egyszeri miseintenció is kérhető a verbita atyáktól itt.

(Forrás: Világposta c. verbita magazin 2018/1. szám)

Létrehozva 2023. április 19.