A Katolikus Egyház dogmái és fontosabb tanításai

Tartalom

Amolyan bevezetés...
Hitjelzések és megbélyegzések
Katolikus dogmák és fontosabb tanítások
A kinyilatkoztató Isten
A kinyilatkoztatás
A Szentírás
A Szenthagyomány
Az egyházi előterjesztés
A hit
Dogmafejlődés
A szentháromságos egy Isten
Az Isten léte
Az Isten természete
Isten sajátosságai, tulajdonságai
A Szentháromság dogmatikai megfogalmazása
A Szentháromság spekulatív magyarázata
A teremtő Isten
A teremtés isteni tette: a világ
A teremtés isteni műve: az ember és az angyalok
A megváltó Isten
A Megváltó személye
A Megváltás műve
A Megváltó édesanyja
A megszentelő Isten
Kegyelem és megigazulás
Az Egyház
A szentségek
Az üdvösség beteljesedése: végső dolgok


Amolyan bevezetés...
„A haladás modern gondolatának fogyatékossága abban áll, hogy szüntelenül olyasmire irányul, mint teszem azt, a kötelékek elszaggatása, a határok eltörlése, a dogmák elvetése. Pedig, ha szellemi gyarapodás létezik egyáltalán, annak bizonyára azt kéne jelentenie, hogy egyre határozottabb meggyőződések, egyre határozottabb dogmák felé haladunk. Az emberi agy olyan gépezet, mely arra szolgál, hogy általa következtetésekre jussunk - ha nem jutunk következtetésekre, a gép berozsdált. Ha valakiről azt mondják, hogy túlságosan is okos, hogy higgyen, olyasmivel szembesítenek bennünket, ami majdnem önellentmondás. Olyan ez, mintha egy szögről azt hallanók, túlságosan jó ahhoz, hogy egy szőnyeget oda erősítsen, vagy egy reteszről azt mondanák, hogy túlságosan erős, hogy egy ajtót zárva tartson. Carlyl módjára aligha határozhatjuk meg az embert olyan állatként, amely szerszámokat készít. A hangya, a hód és sok más állat készít szerszámokat abban az értelemben, hogy apparátust hoznak létre. Az ember olyan állatként határozható meg, aki dogmákat alkot. Miközben egy hatalmas filozófiai vagy vallási rendszeren belül dogmát dogmára, következtetést következtetésre halmoz, egyre emberibbé válik ama egyetlen helyes értelemben, melyet ez a szó kifejezni képes. Midőn kifinomult szkepticizmussal dobja félre egyik doktrínát a másik után, midőn elutasítja, hogy önmagát valami rendszerhez kösse, midőn azt mondja, hogy kinőtt a definíciókból, midőn azt állítja, hogy nem hisz többé a véglegességben, s midőn saját képzeletének ködében Istenként ül a trónon és semmiféle hitvallást nem fogad el, de mindegyiken elmélkedik - épp e folyamat által süllyed vissza fokozatosan a kóbor állatok bizonytalanságába, a fű magatudatlan létébe. A fáknak nincsenek dogmái.”
(G. K. Chesterton: Eretnekek. SzIT. 1991; 173-174. o. - Ennek írásakor (1905) Chesterton még protestáns volt. Csak 17 évvel később lépett be a Katolikus Egyházba.)
„Lehetséges, hogy a katolikus tanítás és fegyelem olyan, mint egy fal, de ez a fal játszóteret kerít be. A kereszténység az egyedüli keret, melyben a pogány öröm fennmaradhatott. Képzeljük csak el, hogy gyermekek játszadoznak a tengerből magasan kiemelkedő sziget gyepes ormán. Míg a szirt szélén ott állt a fal, a legbolondabb játékba is nyugodtan belevethették magukat, s a sziget olyan lett, mint egy lármás gyerekszoba. Ám egy napon leomlott a fal, és elébük tárult a veszély a maga meztelenségében. Nem zuhantak a mélybe, de mikor barátaik visszatértek, ott találták őket összebújva és dideregve a sziget közepén, és ajkukon elnémult a dal.”
(Gilbert K. Chesterton: Igazságot! /Orthodoxy/ 149-150. o.)
"Amennyire az ember büszke lehet egy vallásra, amely az alázatosságban gyökeredzik, én nagyon büszke vagyok az enyémre, és különösen arra, amit a "babonaság" szóval becsmérelnek. Igen, büszke vagyok arra, hogy "ósdi" dogmák láncolnak meg (így beszélnek újságíró kollégáim!), mert jól tudom, hogy az eretnekségek meghalnak, az észszerű dogmák viszont elég sokáig élnek ahhoz, hogy régiségeknek tekintsék őket."
(Gilbert K. Chesterton)
"Ami összehozza a keresztényeket, az az igazság kinyilatkoztatása és annak elfogadása... ami elsősorban megossza Krisztus Egyházát, az az igazság elleni engedetlenség és protestálás."
(John Henry Newman)


Hitjelzések és megbélyegzések
(Notae et censurae ecclesiasticae)

Fontosabb hitjelzések


De fide (hittétel, hitigazság, dogma).
Olyan tétel, amelyet az Egyház a rendes tanítóhivatal által, vagy pápai vagy zsinati definíció útján úgy hirdet Istentől kinyilatkoztatott igazságként, hogy e tétel tagadása eretnekség. Ez jelenti azt, hogy minden hívőnek isteni és katolikus hittel kell hinnie. Pl. Szentháromság.
Sententia fidei proxima vagy: Fidei proximum (majdnem hittétel).
A szerzők nem egyformán fogalmazzák. Olyan tételről van itt szó, amelyet a hittudósok általában kinyilatkozatottnak tartanak, csak kérdéses az egyházi előterjesztés. Pl. a Szentírás igazmondása.
De fide ecclesiastica vagy veritas catholica (Egyházi hit tárgya, katolikus igazság)
Hitelesen és tévedhetetlenül előterjesztett teológiai igazságból való logikai következtetés. Ilyennek tűnik az alaki kinyilatkoztatás szükségessége.
Sententia certum, ad fidem spectans, theologice certum (A hithez közelálló tétel, teológiailag biztos, biztos vélemény).
Amit a hittudósok kellő indokkal teológiai igazságnak tartanak. Szokták úgy is magyarázni, hogy egy kinyilatkoztatott és egy természetes igazságból vont következtetés. (úgy tűnik más forma is lehet). - Pl. a jövendölés lehetősége.
Sententia communis (általános nézet).
Vitás kérdésekben az a nézet, amit a hittudósok általában vallanak. - Pl. Krisztusban nem volt készségszerű kívánság a bűnre.
Sententia communior (többségi vélemény).
Vitás kérdésekben a többségi vélemény. Ilyen vélemény az, hogy Szűz Mária meghalt.
Sententia probabilis (valószínű vélemény).
Többnyire vitás kérdésekben szerepelnek. Pl. a kegyelem hatékonyságáról kialakított nézetek.
Sententia probabilior (valószínűbb nézet).
Vitatott kérdésekben a súlyosabb érvekkel támogatható nézet, függetlenül attól, hogy több vagy kevesebb szerző áll mellette. Pl. hogy az utolsó ítélet nem szavakban történik.
Sententia pia (jámbor vélemény).
Súlyosabb ok nem szól mellette, el sem dönthető, de összhangban van az egyházias érzülettel. Pl. hogy a tisztítóhelyi lelkek imádkozhatnak értünk.
Sententia tolerata (megtűrt nézet).
Vitatható kérdésekben olyan nézet, amely sokak felfogása szerint ellentétben van a megalapozott hittudományos állásponttal, de a tanító Egyház nem ítélte el. Feltehető, hogy ilyen a keresztség nélkül meghalt kisdedek általános üdvözüléséről szóló nézet.

Fontosabb megbélyegzések
Haeresis, propositio haeretica (eretnekség, eretnek tétel).
"Az eretnekség mindenekelőtt téves hitfelfogás, melynek lényege abban áll, hogy vagy kiemelnek egy (vagy több) hitigazságot az egész szerves összefüggéséből és hamisan, mert elszigetelten értelmezik, vagy tagadnak egy dogmát... A mai teológia különbséget tesz tartalmi eretnekség és formális eretnekség között (az előbbiről akkor beszélünk, ha valaki objektív eretnekséget vall anélkül, hogy tévedésének tudatában lenne, az utóbbiról akkor, ha makacsul és bűnösen ragaszkodik valamilyen objektív eretnekséghez). Amíg valaki titokban tartja és nem nyilvánítja ki téves felfogását vagy azt, hogy tagad egy dogmát, addig az eretnekség bűnéről beszélünk, ellenkező esetben az eretnekség bűntettéről. Aki jogilag bizonyíthatóan eretnekségbe esett, az többé nem tartozik egészen az Egyházhoz." (Rahner - Vorgrimler: Teológiai kisszótár)
Propositio notorie haeretica (felismerhetően eretnek).
Olyan tétel, amelynek már a fogalmazása elárulja, hogy ünnepélyesen kimondott dogmával áll ellentétben.
Propositio erronea vagy sententia erronea (téves tétel vagy nézet).
A De fide ecclesiasticával áll szemben.
Propositio haeresi proxima, vagy haeresi proximum (eretnekséghez közelálló tétel).
A fidei proximummal áll ellentétben.
Propositio errori proxima (tévedéshez közelálló tétel).
A biztos, de elő nem terjesztett nézettel áll szemben.
Haeresim sapiens, suspecta de haeresi (eretnekízű, eretnekgyanús).
Annyit jelent, hogy egy tétel úgy, amint hangzik nem feltétlenül eretnek, de súlyos ok van a föltételezés mellett, hogy mégis eretnek.
Errorem sapiens (téves ízű).
A de fide ecclesiastica nézettel áll ugyanolyan viszonyban, mint az előző a hittétellel.
Sententia temeraria (vakmerő tétel).
Amely az általános teológiai felfogástól - illetve az egyházi szokástól - komoly ok nélkül eltér.
Sententia falsa (hamis tétel).
Hamis történeti adatot tartalmaz.
Sententia male sonans (rosszul hangzó tétel).
Magában helyes tétel könnyen félreérthető kifejezésekkel megfogalmazva. (Pl. eretnek- vagy tévedésízű kifejezésekkel.)
Sententia captiosa (megtévesztő nézet).
Eretnek vagy téves tételt helyesen hangzó kifejezésekbe burkol.
Sententia piarum aurium offensiva (jámbor füleket sértő nézet).
Amely sérelmes a rosszul választott kifejezései miatt.
Propositio perniciosa, scandalosa, iniuriosa (veszedelmes, botrányos, jogtalan nézet).
Tartalmával vagy hangjával nyugtalanságot kavar, vagy igazságtalan az Egyház múltja vagy jelene iránt.

A teljes anyag:
depositum.hu/dogma.html