BARUKH.

HUHOL

Gábor atya verse
éjjel az ablak nyitva áll
beröpül a halálmadár
szobám sötétjén lovagol
s mint Csokonai mond: huhol
kísértetekben nem hiszek
e rém törött szárnyon biceg
jó hallanod jó vallanod
huholj ölelő dallamot.

BARUKH

Gábor atya versét olvasva
kondult bennem a harang
vért vizet harangoztam
és imigyen szóltam:
pattan bennem az íj
a szív imára hív,
összeteszem értük a
kezem,
sorsom Jézus szívébe
teszem,
onnan hintem rájuk
a vér és víz kegyelmét,
s kacsintok a Kegyelemnek
ők még nem tudják, hogy
mi vár rájuk, Bárukh!