Mindenki gendernek születik – Jogodban áll, hogy asztal legyél!
A liberalizmus csodafegyvere a genderhiszti
Alattomosan de hatásosan kúszott be társadalmunkba és mindennapjainkba az a szó, hogy gender. Nem titok, hogy ez az “eszme” a liberalizmus bűzölgő mellékterméke. Férfiasan bevallom, hogy nem igazán tudtam hová tenni ezt a genderőrületet, így utánajártam méghozzá tudományosan, hogy mit, vagy kit nevezünk gendernek. Sokat nem is kellett kutakodnom, ráleltem a gender megfejtésére. Nem tagadom, hogy többször is elolvastam, hogy megértsem ennek mi az értelme egyébként. Minél többször olvastam el, annál világosabbá vált számomra, hogy tudományos ide-vagy oda ez nem más, mint a kisebbségi komplexusban szenvedő, mentálisan beteg és pszichés problémákkal küzdő emberek agyszüleménye és kényszerképzete.
Idézni fogok a tudományosan megfogalmazott magyarázatból, hogy kicsit mindannyian megértsük, miért káros és kezelendő betegség (mert az!) a genderizmus.
A kezdetek
A gender alapjait elsőként egy francia feminista és egzisztencialista filozófus, Simone de Beauovir fektette le 1949-ben kiadott könyvében, amely A második nem címet viseli, és a mai napig nagy jelentőséggel bír. Művében nem használta konkrétan a gender kifejezést, de végeredményben megalapozta a genderelmélet eszméjét. Az ebben megfogalmazott gondolatok lényege az, hogy a biológiai nemre ráépülő viselkedésmód az, ami az embereket igazán nővé vagy férfivá teszi. Ezt a feminizmus biológiai esszencializmusnak nevezi. Tehát a hagyományos nemi szerepek, valamint az azokhoz kapcsolódó sztereotípiák nyugati kultúrákban történő megváltozásában, valamint a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében nagy szerepük van a genderelméletet megalapozó feminista mozgalmaknak, amelyek síkra szálltak a nők gazdasági és jogi egyenlőségéért….
Hihetetlen, hogy pont egy feminista agyhelyéből pattant ki ez a nemekkel való kavarás? Nem, nem hihetetlen, hiszen a feminista egy olyan nő, aki férfi akar lenni. Vagy éppen nő, de gyűlöli a férfiakat valamiféle a férfiak által elszenvedett trauma folytán. Elméletileg nem a hatalomátvétel a céljuk, hanem a hatalom megosztása. Tehát kisebbségi komplexusban szenved, elégedetlen önmagával, nehezen tud beilleszkedni a társadalomba, de nem is akar. A nők jogaiért küzd (amire senki sem kérte, többek között én sem) de ez csak mellébeszélés. Ő maga szeretne érvényesülni és bosszút állni a férfiakon. Nem más, mint csupán gyerekes hiszti! (Ez csak az én véleményem..)
Teljes cikk