Már a kérdés is rossz, a válasz pedig nem kielégítő (divany.hu/…agom/2020/08/12/bun-e-az-abortusz-dr-nemeth-gabor/). Vajon bűn-e az, ha súlyosan és végzetesen beleavatkozunk Isten teremtő művébe …More
Már a kérdés is rossz, a válasz pedig nem kielégítő (divany.hu/…agom/2020/08/12/bun-e-az-abortusz-dr-nemeth-gabor/).
Vajon bűn-e az, ha súlyosan és végzetesen beleavatkozunk Isten teremtő művébe, legfőbb alkotásába, az emberi személy evilági sorsába?
"az Egyház egyértelműen és következetesen tanítja azt, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik" fogalmaz helyesen a morálteológus, de válaszából hiányzik a magzatgyilkosság megfelelő kontextusba helyezése, ugyanis ez messze nem csak szociológiai probléma, hanem súlyosan érintheti a műtétet elvégző orvos és a műtétet kérő anya üdvösségét is.
Isten a fogantatáskor megteremti az örökéletű lelket és létrejön egy új, transzcendens emberi személy. Ezután a Teremtő türelmesen vár kb. 3 évet, amígy a kisgyermek agya eléri azt a fejlettségi szintet, hogy azt tudja mondani saját magának és a környezetének, hogy "Én". Ezután újabb hosszú várakozás következik ami után az általában már kisiskolás gyermek azt tudja mondani a Teremtőjének, hogy "Te". Tehát a Teremtőnek minimum 6-7 évet kell várnia addig amíg egyáltalán elindul egy -optimális esetben- egész életen át tartó párbeszéd az örök életű emberi lélek és a Teremtő között, az elégséges szintre fejlődött materiális szervrendszereken keresztül. Ezt az Isteni tervet csírájában elfojtani, meghiúsítani: ez a valódi dilemma tárgya és ehhez társulnak még az érintettek lelkiüdvét súlyosan befolyásoló cselekmény következményei.
Az éntudat kialakulásának szakaszai (az első 3 év):
"Az „én, aki cselekszem, én, aki hatással vagyok a külvilágra” kezdetleges tudása (kb. a 9-12. hónap). Ezt követi az a szakasz, amikor a baba megkülönbözteti önmagát a másik személytől, a másik embert mint független, aktív cselekvőt ismeri fel (12-15. hónap). Majd ezután a kisgyermek felismeri saját arcvonásait a tükörben, azaz a tükörből látható képet összehasonlítja a saját arcáról kialakított belső sémával, testképpel (15-18. hónap). A saját arcvonások felismerését az jelzi, hogy az észrevétlenül arcra festett rúzsfoltot a gyermek megérinti vagy letörli az arcról, amikor meglátja önmagát a tükörben, hiszen a kialakult testkép alapján tudja, hogy az nem szokott ott lenni. Ettől a szakasztól kezdve az éntudat fejlődésére ráépül az „én, aki ilyen vagyok” reprezentációja, ami egyrészt a testképet tartalmazza, másrészt lassan, a 3. életévtől kibővül az énkép kezdetleges jellemzőivel. A formálódó éntudat szimbolikus reprezentációként, fogalomként jelenik meg a 2. életév végén (18-24. hónap), amit az bizonyít, hogy a kisgyermek önmagát saját nevén említi, illetve lassan használni kezdi a személyes névmást. Az énfogalom változásai ezután is kapcsolatban állnak a kognitív fejlődéssel: kialakul a nemi identitás, a 3. életévtől tudja, hogy ő fiú vagy lány, és megjelenik az első énre vonatkozó jellemzők felsorolása, az énkép korai megnyilvánulása. "(tankonyvtar.hu/…_0001_520_pszichologia_pedagogusoknak/ch04s03.html)
Vajon bűn-e az, ha súlyosan és végzetesen beleavatkozunk Isten teremtő művébe, legfőbb alkotásába, az emberi személy evilági sorsába?
"az Egyház egyértelműen és következetesen tanítja azt, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik" fogalmaz helyesen a morálteológus, de válaszából hiányzik a magzatgyilkosság megfelelő kontextusba helyezése, ugyanis ez messze nem csak szociológiai probléma, hanem súlyosan érintheti a műtétet elvégző orvos és a műtétet kérő anya üdvösségét is.
Isten a fogantatáskor megteremti az örökéletű lelket és létrejön egy új, transzcendens emberi személy. Ezután a Teremtő türelmesen vár kb. 3 évet, amígy a kisgyermek agya eléri azt a fejlettségi szintet, hogy azt tudja mondani saját magának és a környezetének, hogy "Én". Ezután újabb hosszú várakozás következik ami után az általában már kisiskolás gyermek azt tudja mondani a Teremtőjének, hogy "Te". Tehát a Teremtőnek minimum 6-7 évet kell várnia addig amíg egyáltalán elindul egy -optimális esetben- egész életen át tartó párbeszéd az örök életű emberi lélek és a Teremtő között, az elégséges szintre fejlődött materiális szervrendszereken keresztül. Ezt az Isteni tervet csírájában elfojtani, meghiúsítani: ez a valódi dilemma tárgya és ehhez társulnak még az érintettek lelkiüdvét súlyosan befolyásoló cselekmény következményei.
Az éntudat kialakulásának szakaszai (az első 3 év):
"Az „én, aki cselekszem, én, aki hatással vagyok a külvilágra” kezdetleges tudása (kb. a 9-12. hónap). Ezt követi az a szakasz, amikor a baba megkülönbözteti önmagát a másik személytől, a másik embert mint független, aktív cselekvőt ismeri fel (12-15. hónap). Majd ezután a kisgyermek felismeri saját arcvonásait a tükörben, azaz a tükörből látható képet összehasonlítja a saját arcáról kialakított belső sémával, testképpel (15-18. hónap). A saját arcvonások felismerését az jelzi, hogy az észrevétlenül arcra festett rúzsfoltot a gyermek megérinti vagy letörli az arcról, amikor meglátja önmagát a tükörben, hiszen a kialakult testkép alapján tudja, hogy az nem szokott ott lenni. Ettől a szakasztól kezdve az éntudat fejlődésére ráépül az „én, aki ilyen vagyok” reprezentációja, ami egyrészt a testképet tartalmazza, másrészt lassan, a 3. életévtől kibővül az énkép kezdetleges jellemzőivel. A formálódó éntudat szimbolikus reprezentációként, fogalomként jelenik meg a 2. életév végén (18-24. hónap), amit az bizonyít, hogy a kisgyermek önmagát saját nevén említi, illetve lassan használni kezdi a személyes névmást. Az énfogalom változásai ezután is kapcsolatban állnak a kognitív fejlődéssel: kialakul a nemi identitás, a 3. életévtől tudja, hogy ő fiú vagy lány, és megjelenik az első énre vonatkozó jellemzők felsorolása, az énkép korai megnyilvánulása. "(tankonyvtar.hu/…_0001_520_pszichologia_pedagogusoknak/ch04s03.html)