Clicks175

LIGUORI SZENT ALFONZ MÁRIA ÉLETE

Nápoly (Marianella), 1696. szeptember 27. – Pagani, 1787. augusztus 1.

Olasz katolikus teológus, egyháztanító, a redemptorista rend alapítója, majd püspök, valamint a katolikus erkölcsteológia egyik legjelentősebb alakja. Attribútumai: kereszt, könyv, monstrancia, rózsafüzér. A keresztény erkölcs és a katonák védőszentje. Ünnepe: augusztus 2. XVI. Gergely pápa 1839-ben a szentek, IX. Piusz pápa 1871-ben az egyháztanítók sorába iktatta.

Fiatalkora
Nápolyi nemesi családban […] nyolc testvére közül ő volt a legidősebb. Apja ellentengernagy volt a királyi hajóhadnál […]. Tizenhét éves korában doktorált polgári és egyházjogból […]. Sztárügyéd lett, de huszonhét éves korában elvesztette egy herceg milliós értékre menő perét, amitől magába szállt és a papi hivatást választotta. Teológiai tanulmányai végeztével felszentelték, majd belépett egy világi papokból álló missziós társulatba.

A rendalapítás
Harminchat éves korában súlyos beteg lett és egy Scala nevű kis hegyi városba ment gyógykezelésre. Itt közelről látta a pásztorok, a parasztok és a bányászok lelki elhagyatottságát. Így alakult meg missziós papok társulataként 1732-ben a redemptoristák rendje, azaz a Legszentebb Megváltó Kongregációja.
A kezdetekben nehézségek be ütközött a kor egyházellenessége valamint az ellen forduló két kezdeti társa. A rend 1749-ben kapta meg a pápai jóváhagyást. Hofbauer Szent Kelemen rendtársának köszönhetően, aki az Alpoktól északra fekvő országokba is elvitte a rendet, az Egyház legnagyobb újkori férfi szerzetesrendjévé fejlődött. A nők számára Alfonz egy szemlélődő rendet alapított. Ezek az apácák, akik a redemptorisszák nevet viselik, számbelileg jóval kevesebben vannak, mint a redemptoristák, de a rendjük ma is széles körben elterjedt.

Lelkipásztori elvei
Alfonz a helyes lelkipásztorkodás érdekében kidolgozta a bűnbánat és bűnbocsánat teológiáját, amelyek a 20. században is meghatározóak voltak. A lázadó liberalizmus és a rigorista janzenizmus eretnekségei ellen 111 aszkétikai, dogmatikai és morális könyvet írt, amelyeket számos idegen nyelvre lefordítottak, csak 1933-ig 17125 kiadást ért meg.
A Homo ecclesiasticus című könyve, a gyakorlati kézikönyvei, gyóntatási útmutatói az eszményi lelkipásztor alakját, a korszerű papi eszményt, a helyes gyóntatói és lelkivezetői gyakorlatot határozták meg. Többéves munkával a Theologia moralis című alapvető kézikönyvében átdolgozta és rendszerezte az egész erkölcstant és az előző századok lelkipásztori ismereteit.
Alfonz nem tartotta elegendőnek azt, hogy kongregációjának tagjai csupán mint népszerű szónokok misszionáljanak, hanem fontosnak tartotta, hogy az egyes emberek lelkipásztori gondozásában is, főleg a gyóntatószékben, alapos felkészültséggel dolgozzanak. Szorgalmazta a lelkipásztorok mellett álló segítő világi hívek kiképzését, az evangéliumot – a barokk akkoriban megszokott túldíszített nyelvezetével szemben – egyszerű szavakkal hirdette, valamint a bűnösöket a francia földről terjedő túlzott szigorúság (janzenizmus) helyett szeretettel és reményt keltve buzdította a megtérésre. Nápolyban és környékén így százszámra térítette meg a megrögzött bűnösöket.

Teológiája
Az ateizmusért a deizmust tette felelőssé, a racionalista kételkedéssel szemben vallotta a hit igazságát és értelmi megalapozhatóságát. Liguori Szt. Alfonz a probabilizmus, tutiorizmus és laxizmus 18. század nagy erkölcstani vitájában a józan középutat (aequiprobabilizmus) vallotta. Az aequiprobabilizmus szerint ha egyformán bizonyítható vélemények ütköznek, szabad követni a szabadságot, amennyiben a kétség a törvény léte körül merült fel; ha a törvény hatályossága kétséges, a törvényt kell követni.
A tutorizmus szerint a törvény ellen az ember csak akkor dönthet, ha a törvénnyel komolyan megalapozott biztos vélemény ütközik. A probabilizmus szerint ha egy cselekedet mellett valóban bizonyító érvek szólnak, a szabadság követhető még akkor is, ha a törvény érvei erősebbek: „Kétes törvény nem kötelez”. A bizonyíthatóságnak oly komolynak kell lennie, hogy érett ember elfogadja az ellenkező lehetőségének fenntartásával is. A laxizmus szerint a törvénnyel szemben a szabadság akkor is követhető, ha csak igen csekély érv felmerül a szabadság oldalán.

Püspöksége és utolsó évei
Tiltakozása ellenére 66 éves korában XIII. Kelemen pápa kinevezte Sant’ Agata de’ Goti püspökévé. Püspöksége 13 éve alatt megváltoztatta egyházmegyéjének lelki arculatát: missziót tartott minden plébánián, segítette a társadalom elesettjeit. Amikor ismételt kérésére VI. Piusz pápa 1775-ben fölmentette püspöki tisztéből, mint általános főnök visszatért rendjébe. Utolsó 17 évében nyaka annyira megmerevedett, hogy a fejét nem tudta fölemelni, de humorát haláláig megőrizte. Rendtársai között halt meg a campaniai Noccra del Paganiban, 1787. augusztus 1-jén.

wikipedia.org/wiki/Liguori_Szent_Alfonz (kivételesen, bár nem vagyok a wikipédia híve, sőt!)