Dr. Ivancsó István: Szent Illés próféta – A próféták kitűnősége

Próféta volt. S igazi prófétaként az igazat képviselte és hirdette. Aháb király idejében, a Krisztus előtti IX. században kiállt a hamis próféták ellen. Nem volt megalkuvó. Még akkor sem, amikor a királynő haragja miatt élete veszélybe került. Vállalta az igaz hit és az igaz ügy képviseletét – minden körülmények között. Kitartásáért – mivel nem sántikált kétfelé (1Kir 18,20), amint kortársai közül oly sokan megtették – Isten megjutalmazta, aminek kimagasló jele, hogy csodatévő erővel is felruházta.
Értéket képviselt. Olyan értéket, amelyet a kereszténység is alaptanításnak tekint. Illés életében ez egyrészt a hitben való állhatatosság terén nyilvánult meg, másrészt pedig a szeretet cselekedeteinek gyakorlásában. A hit terén szembeszállt korának bálványimádóival, és Isten segítségével, aki a mennyből tüzet küldött, legyőzte őket. Szeretetből fakadó tetteivel másokat is erre buzdított, és az Úr segítségével kenyeret szaporított, halottat támasztott fel. Mindezeket az értékeket nem tartotta meg magának, hanem át tudta adni tanítványának és utódjának, Elizeusnak (akit az ikonokon vele együtt szoktak ábrázolni).
Célba ért. Az egyik ének így mondja el ezt: „Tüzes szekéren, mint a szélvész szárnyain emelkedvén, isteni ihletettségű próféta, ma tartod dicsőséges mennybemeneteledet.” Az utókor talán ezt a költők által is megénekelt eseményt ismeri leginkább Szent Illés életéből. Hitünk szempontjából azonban ez az esemény többet jelent egy csodánál: az ember megdicsőülését jelzi előre. Vagyis azt, hogy testestől- lelkestől mi is a mennyei dicsőség várományosai vagyunk. Nem egyszerű azonban a célba jutás: tüzes szekér kellett hozzá még a nagy prófétának is!
Illés próféta példaként áll előttünk. Egyrészt: bárhol tartunk is életünkben, mindig Krisztus Urunkra tekintsünk. Másrészt: ne hódoljunk be korunk bálványimádóinak és bálványimádó áramlatainak. Harmadrészt: nézzünk előre, s életünket annak fényében éljük, hogy végső célunk az Isten országába való eljutás. Mindehhez pedig liturgikus énekünkkel kérhetünk segítséget: „Krisztus hirdetője és prófétája, ki az isteni felség királyi székétől sohasem távozol, és a magasságában az Úr színe előtt állván a betegségekben szenvedőknek bajait enyhíted és a világra áldást árasztasz, mint világszerte dicsőített nagy próféta, könyörögj a mi lelkünk üdvösségéért!”
Forrás: Szent Illés próféta
Illés próféta nagyságát mutatja a rá vonatkozó, meglehetősen sok – huszonkilenc – újszövetségi hivatkozás is. Maga az Úr Jézus is többször említi. Jézus személyének beazonosításánál pedig egyik lehetőségként felmerül egyesekben, hogy esetleg ő maga volna a visszatérő Illés próféta. Akadnak olyanok is, akik Keresztelő Szent Jánossal hozzák kapcsolatba.
Legtöbbször az úrszínváltozás Tábor-hegyi eseményénél fordul elő a neve és alakja, de Jézus szenvedéstörténetében is többször találkozunk vele. S arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy életének ószövetségi eseményeiből is idéz Szent Lukács evangélista. Mit lehet tanulni Illéstől? Mindenekelőtt állhatatosságot. Ő igazi prófétaként mindvégig kitartott az igaz Isten igaz ügyének képviseletében: nem „sántikált kétfelé”, mint a nép.
A valódi próféták nyomán volt bátorsága kimondani az igazságot. Nem úgy tett, mint a hamis próféták, akik mindig csak szépet és jót mondtak. Az igaz ügytől semmi sem tudta eltántorítani. Vállalta a király és a királyné haragját, a száműzetést, a nélkülözéseket, ma úgy mondanánk, hogy „az élet megpróbáltatásait”. Ennek lehetett és lett a következménye, hogy megérdemelt jutalomként a mennybe jutott.
Liturgikus himnuszaink a szentírási eseményt a figyelem felkeltése érdekében kiszínezik. Ám a lényeg mégiscsak az, amit az evangéliumból tudunk: „aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül” (Mt 24,13). Ha valóban az üdvösségre törekszünk, legyünk állhatatosak az igaz Isten igaz ügye mellett való megmaradásunkban. Illés próféta segít nekünk ebben. Nemcsak példájával, hanem közbenjárásával is.
Forrás: A próféták kitűnősége