charisma
71

Gabriel Marcel: A véleménytől a hitig című művének összegző bemutatása

Bevezetésként...

Ebben az írásban a perszonalista filozófiai irányzatnak az egyik legismertebb képviselőjével, Gabriel Marcellel foglalkozom. Tudom, hogy sokan inkább a keresztény egzisztencializmushoz sorolják őt, mégis művei alapján a perszonalista cím is megilleti.[1]

Az alábbiakban elsőként egy összefoglalást adok erről, a személyt a központjába állító filozófiai irányzatról. Ezután Marcel életéről és munkásságáról írok, majd "A véleménytől a hitig"című írását kívánom bemutatni. Zárásként egy rövid összegzést teszek.

A perszonalizmusról

A perszonalizmus a latin "persona" (személy) szóból ered, és a személyt középpontba állító filozófiai és teológiai irányzatot jelöli .

"Az egzisztencializmushoz hasonlóan, a perszonalizmus kialakulását is az emberi élet megpróbáltatásainak, veszélyeztetésének a tapasztalata alakította ki. A perszonalizmus nyomatékosan hangsúlyozza, hogy nem rendszer s nem politikai mozgalom, hanem perspektívát nyújtó emberszemlélet az abból eredő követelmény tudatosítására és igazolására." [2]

A perszonalizmus egységes képet kíván nyújtani az emberről. Nem csupán mint indivídumot, hanem mint másokkal kapcsolatban élő társas lényt vizsgálja. Világszemlélete pozitív, mert az embert úgy értékeli, mint aki a személyes kapcsolatai által fejlődni képes.

A filozófiában tágabb értelemben azok az ókori gondolkodók is ehhez az irányzathoz sorolhatók, akik kiálltak az ember jogai mellett. Később Szent Ágoston emeli ki az emberi személy értékét (szeretni és dönteni tudó lény az ember). Az újkori irányzatok az én-te kapcsolat kiemelésével gazdagították ezt a rendszert: kinyílni a másik ember felé (vagy az abszolút Te felé).

"A szűkebb értelemben vett képviselői Maurice Blondel, Gabriel Marcel, Romano Guardini. A perszonalizmus középpontjában az én-te viszony vagy a párbeszédes egzisztencia áll, ami ezeknél a gondolkodóknál nemcsak ember és ember, hanem Isten és ember közti kapcsolatot is jelent." [3]

Teljes cikk