Manapság nagy divat minden hagyományost kritikával illetni és helyette valami mást, valami újdonságot, akár a régivel homlokegyenest ellenkezőt követelni, de a réginek legalábbis a megújítását és „korszerűsítését” szorgalmazni. Nem mindenki követi persze ezt a divatot. Sokan vannak olyanok is, akik a régi hagyományok fenntartására és megőrzésére törekednek. A jelenség a Katolikus Egyházban is ismert. A legutóbbi időkben nagy vitákat váltottak ki a Német Katolikus Egyház szinódusi útnak nevezett reformtörekvései, illetve Ferenc pápa bizonyos kijelentései. A kazahsztáni püspök, Athanasius Schneider mindkét esetben erőteljesen kiállt a hagyományok megőrzése mellett. Nyilatkozatai alapján Schneider püspököt több reformer teológus, többek között Bruno Hünerfeld a kölni Dómrádióban egy interjúban egyenesen a pápa kritikusának nevezte, akinek a szavai olyanok, mintha a Szent X. Piusz Papi Testvérület hallatná ismét a hangját. Különböző egyházi és politikai jellegű témájú nyilatkozatai megtalálhatók a katolikus-konzervatív kath.net blogon, a jobboldali tradicionalista katolikus kreuz-net.at portálon és a katholisches.info híroldalon is. De ki is ez a német nevű közép-ázsiai püspök, akinek szavai egyik oldalon sem hagynak senkit hidegen?
Egy különleges életút
Athanasius Schneider szülei negyedik gyermekeként 1961. április 7-én született a kirgizisztáni kisvárosban, Tormokban. A keresztségben az Antonius nevet kapta; megkeresztelését titokban végezte egy litván pap: Antonius Šeškevicius S.J. atya. Szülei a Fekete-tengeri német etnikumhoz tartoztak (ez a népcsoport a 19. század elején I. Sándor cár kérésére telepedett le a Fekete-tenger északi partvidékén) és Odesszában, a mai Ukrajnában éltek. A II. világháború után a szülőket Sztálin parancsára az Urál hegységben található Krasnokamsk kisváros melletti gulágba deportálták. (Van olyan forrás is, amely szerint a szülőket egyenesen Berlinből internálták a munkatáborba.) Josef és Maria Schneider itt szoros kapcsolatba került a földalatti egyházzal, és az édesanya részt vett a 10 év munkatáborra ítélt ukrán pap, a később boldoggá avatott Oleksza Zarickij bújtatásában is, akit később a szovjet rezsim ugyan szabadon engedett, de újbóli elítélését követően, 1963-ban a dolinkai munkatáborban mártírhalált halt.
A Schneider házaspár a munkatábor felszámolása után nem térhetett haza régi lakóhelyére, hanem Sztálin rendeletére sok sorstársukkal és a volgai németekkel együtt a Szovjetunió közép-ázsiai tagköztársaságába, Kirgizisztánba telepítették őket. A házaspár az időközben született gyerekekkel végül 1969-ben hagyhatta el kijelölt lakóhelyét és költözhetett át az észtországi Valgába, ahol a kisfiú orosz nyelvű iskolába járt. Antonius és három testvére a szülőkkel együtt sokszor a hajnali sötétségben 100 km-t is utaztak, és csak a késő este tértek haza, nehogy kiderüljön, hogy titokban miselátogatáson voltak Tartuban. A nagy távolság, a misék rendszertelensége és a szovjet hatóságok zaklatásai miatt havonta legfeljebb egy alkalommal utazhattak oda is. 1973-ban, nem sokkal Antonius elsőáldozása után a Schneider család engedélyt kapott, hogy Nyugat-Németországba, Rottweilbe költözhessen.
Érettségi után Antonius belépett a Coimbrai Szent Kereszt Kanonoki Renden belül működő, 1949-ben alapított Szent Angyalok Műve (Opus Sankt Angelorum) rendbe, ahol a tiroli Silz melletti kolostorban az Athanasius nevet vette fel. 1984 és 1990 között a rend saját hittudományi egyetemén, a braziliai Anapolisban tanult teológiát és filozófiát, és itt szentelték pappá is 1990. március 25-én. Ezt követően egy évig a Sao Paolo tartományban található kisvárosban, Aparecidában, Brazília legismertebb zarándokhelyén volt lelkipásztor és a rend ott található kolostorának spirituálisa. 1991-1993-ig Rómában a dominikánus Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetem (ismertebb nevén Angelicum) patrisztikai hallgatója volt, ahol a doktorátus alatti Licentia docendi (tanítási jogosítvány) fokozatot érte el. Ezután a rend anapolisi (Brazília) egyetemén tartott patrisztikai előadásokat az egyházatyákról. 1993 és 2001 között a Szent Angyalok Műve rend római vezetőségének elöljárója volt. Ez alatt az időszak alatt, 1997-ban írta és védte meg a római Augustinianum pápai egyetemen az újszövetségi apokrif iratról, a Hermasz pásztoráról készített doktori disszertációját. 1999-től kezdődően vendégelőadóként teológiai előadásokat tartott Kazahsztánban a karagandai szemináriumban. 2001-ben az egyetemi spirituálissá és tanulmányi igazgatóvá való kinevezését követően végleg Kazahsztánba költözött.
Athanasius Schneider 2005-ben rész vett a római Püspöki Eucharisztiai Szinóduson, ahol előadást tartott a kommunista érában szerzett korábbi egyházi tapasztalatairól. 2006. április 8-án XVI. Benedek pápa celerinai címzetes püspökké és az astanai Szent Szűz Mária érsekség segédpüspökévé nevezte ki, majd a pápa megbízásából 2006. június 2-án Angelo Sodano bíboros államtitkár avatta püspökké. Püspöki elsőmiséjét 2006. július 30-án mutatta be a rottweili óvárosban található St. Pelagius templomban.
Athanasius Schneider püspöksüvegén a kereszt, a bárány és egy M, mint a Mária kezdőbetűje látható. A süveget húga, Erika készítette számára, aki az augsburgi Maria Vesterbild kolostorban élő klarissza rendi nővér, és egyházi ruhák készítésével foglalkozik. Pásztorbotján Jézus látható bárányként, püspöki pecsétgyűrűje pedig Szűz Mária csodálatos megjelenését ábrázolja.
Athanasius Schneider az egyházmegye érseki kancellári és általános vikáriusi tisztjét tölti be. A karagandai püspökség területén számtalan kisközösséget és lelkészséget alapított. Tagja a Kazahsztáni Püspöki Konferenciának, az Oroszországi Püspöki Konferencia liturgiai bizottságának pedig titkára is. Német anyanyelvén kívül beszél olaszul, franciául, angolul, oroszul és portugálul, valamint ért latinul és ógörögül is.
Athanasius Schneider püspök, a tradicionalista
A szembemisézésről és a kézbe való áldoztatásról
Schneider püspök engedéllyel rendelkezik, hogy a misét a szláv-bizánci hagyományoknak megfelelően ne a hívekkel szembefordulva mutassa be. A Dominus est című, olasz nyelven 2008-ban megjelent, de azóta angol, német, észt, litván, lengyel, kínai, sőt magyar nyelvre is lefordított, a liturgiával foglalkozó könyvében kritizálja a II. Vatikáni zsinat után bevezetett kézbe áldozás gyakorlatát, és kiáll a térdelve és nyelvre történő áldoztatás mellett. Schneider arra buzdítja a híveket, hogy ha igazán hiszik, hogy az ostya színe alatt Krisztus testében részesülnek, akkor térdeljenek le és úgy fogadják nyelvükön a szentelt ostyát.
Az elváltakkal és újraházasodottakkal kapcsolatos kérdéskör
A 2016-ban Ferenc pápa által kiadott Amoris Laetitia c. apostoli buzdítás egyes, vitatottan értelmezhető elemei alapján voltak püspökök, akik engedélyezték, hogy az az elvált és újraházasodott hívek feloldozást nyerjenek és szentáldozást végezhessenek. Schneider püspök elítélte ezt a gyakorlatot, és határozottan kitart amellett az álláspontja mellett, miszerint az elváltak és újraházasodottak az egyház hagyományos tanításának megfelelően házasságtörést követnek el, tehát halálos bűnben élnek, s mint ilyenek, nem járulhatnak szentáldozáshoz. Már korábban, egy 2014-es interjúban kifejtette, hogy nézete szerint az e gyakorlat megváltoztatására irányuló törekvések az irgalom hamis értelmezésén alapulnak. Példájában azt az orvost említette, aki a cukorbetegnek szánalomból cukrot ad, holott tudja, hogy ezzel csak ront a beteg állapotán. 2018 áprilisában pedig más tradicionalista bíborosokkal együtt részt vett az Amoris Laetitia értelmezésére és bírálatára rendezett konferencián, amelyen elutasította ismét elutasította a német püspökök által javasolt reform-irányvonalat.
Az Egyház negyedik válsága
Athanasius Schneider 2014 óta bírálja a papság azon tagjait, akik véleménye szerint nem a hitnek megfelelően cselekszenek, hanem cselekedeteikben engedelmeskednek annak, amit „kegyetlen pogány világnak” neveznek. Nyilatkozatában kijelentette, hogy a jelenkorban is vannak, akik a „hitet elárulják”. Egyik interjújában kifejtette, hogy véleménye szerint a Katolikus Egyház a fennállása óta a negyedik nagy válságát éli meg. Korunkban a már az egyházba is beszivárgott emberközpontú gondolkodás megosztja az Egyházat, amelynek a központjában Krisztusnak kell állnia. A liturgikus szertartások nem baráti találkozók, hanem az első mózesi törvénynek felelnek meg, és az embereknek a „Csak uradat, istenedet szolgáld” törvénynek megfelelően kell az életüket kialakítaniuk.
A vatikáni államtitkárság 2018-ban arra kérte Schneider püspököt, hogy ne legyen 30 napnál többet távol az astanai püspökségtől. A püspök közleményében kijelentette, hogy a korlátozás nem szankció és nem jelent „szájkosarat” vagy házi őrizetet, így az egyházi jogot betartva továbbra is utazhat. 2019. augusztusban egy exkluzív interjúban élesen bírálta a Vatikánt, amiért Ferenc pápa az Al Azhar főimámjával az Egyesült Arab Emírségekben aláírta alá azt a dokumentumot, amely egy közös kötelezettségvállalás az emberiség egyesítésére és a béke megteremtésére a világban, a kölcsönös tisztelet és együttélés jegyében. Schneider püspök értelmezése szerint a dokumentum tagadja, hogy Jézus Krisztus az emberiség egyetlen megmentője.
Szexuális visszaélések az egyházban
Carlo Maria Vigano érsek, az Egyesült Államok korábbi Apostoli Nunciusa 2018 augusztusában a Vatikánnak címzett levelében kifogásolta, hogy a XVI. Benedek pápa által a Theodore McCarrickra, az akkori washingtoni érsekre a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélései miatt 2010-ben kiszabott büntetőszankciókat Ferenc pápa 2013-ban feloldotta és a korábbi érseket az elkövetett bűncselekményei ellenére tanácsadójává nevezte ki. Vigano érsek levelében lemondásra felszólított mindenkit, aki a bűncselekmények eltusolásában részt vett.
A levélnek értelemszerűen óriási visszhangja volt. Sokan úgy vélték, hogy a konzervatív Vigano érsek mintegy „háborút” indított Ferenc pápa ellen. Schneider püspök úgy vélte, hogy „nincs ésszerű és valószínű ok a dokumentumban leírtak valódiságának megkérdőjelezésére”, „könyörtelenséget és átláthatóságot” követelt a kúria megtisztításában, és felszólította a „bíborosokat, püspököket és papokat, hogy mondjanak le minden kompromisszumról és a világgal való kacérkodásról”.
Az egyházak kapcsolatáról
Schneider egy 2013. januári interjúban kijelentette, hogy a többségében katolikusok által lakott országokban korlátozni kell a „hamis vallások és szekták” működését. „Ha a katolikusok vannak többségben, akkor hamis vallásoknak és szektáknak nincs joguk, hogy propagandát folytassanak” – mondta. Schneider hozzátette, hogy ez nem azt jelenti, hogy a kormányoknak „el kellene nyomni őket, élhetnek, de a kormányok nem biztosíthatnak számukra azonos jogokat, és azt a jogot sem, hogy a Katolikus Egyház kárára propagandát fejthessenek ki.”
Hittani deklaráció
Raymond Burke bíboros, az Apostoli Szignatúra előző prefektusa, Janis Pujats bíboros, a lettországi Riga emeritusz érseke, Tomash Peta, a kazahsztáni Asztana érseke, Jan Pawel Lenga, a kazahsztáni Karaganda emeritusz érseke és Athanasius Schneider 2019. június 10-én közös, 40 pontból álló deklarációt tett közzé. A nyilatkozat célja az volt, hogy tisztázzon olyan katolikus hitigazságokat, amelyekre véleményük szerint az Egyház nem, vagy nem elégséges módon ad útmutatást. A nyilatkozat egyes részei, ha hallgatólagosan is, több helyen Ferenc pápa írásaira vonatkoznak. A nyilatkozat kimondja, hogy „a Jézus Krisztusba vetett hit” az „egyetlen vallás, amely Isten akaratával megegyezik”. Ezzel utal a Ferenc pápa által aláírt, Emberi testvériségnek nevezett dokumentumra, amely azt mondja ki, hogy „a vallások sokfélesége” Isten akarata szerint való.
A közelmúltban Schneider bírálta a pán-amazóniai püspöki szinódus záródokumentumát is a cölibátus részleges feloldására és a nők nagyobb liturgikus szerepvállalásának engedélyezésére vonatkozó javaslatok miatt, valamit azért, mert az túlságosan is nyitott az amazonasi népek körében jellemző pogány rituálék és gyakorlatok iránt. A szinódus záródokumentumára reagálva nemrég megjelenő pápai tanítással kapcsolatos állásfoglalásában ismételten kifejti, hogy míg a záródokumentum csupán lehetséges megoldásokat vázol fel, addig a vele kapcsolatos Querida Amazonia kezdetű írás pápai tanítás, azaz feltétlenül betartandó.
Magyarországon
Schneider püspök 2016-ban a John Henry Newman Felsőoktatási Képzési Központ vendégprofesszoraként néhány napra Magyarországra is ellátogatott. A püspök előadásokat tartott, és magyar hívek részvételével egy hagyományos misét is bemutatott. Az Országházban több állami vezetővel is találkozott, majd a magyar királyi korona előtt főhajtással fejezte ki a tiszteletét, a Szent István bazilikában pedig a Szent Jobb előtt Mária országáért imádkozott.
Schneider püspök gyakran fogalmaz keményen, személyét és véleményét nem lehet cukormázas köntösbe öltöztetni. Nézeteit bővebben is megismerhetjük az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus könyvtárában olvasható kiadványban. Erélyes állásfoglalását jól magyarázza az a Boldog John Henry Newmantől származó idézet, amelyet egyik magyarországi előadásán mondott el.
„Mi most a világ vallása? … Minden derűs és vidám. A vallás kellemes és könnyű; a jóakarat a fő erény; az intolerancia, a bigottság, a túlzott lelkesedés a fő bűnök. Az önmegtartóztatás képtelenség – már az állhatatosságot is barátságtalan, gyanakvó szemmel nézik. … Vajon nem arról van tehát szó, hogy a Sátán úgy akarja meghamisítani az Igazságot, hogy azt, ami nem több, mint az emberi szív természetes késztetése az adott körülmények között, szépen megformálja és felcicomázza? Ez a tanítás csak részben evangéliumi, valójában azonban a világ elvére épül, mégis az evangéliumnak hazudja magát, holott annak meghatározó elemével, az önmegtartóztatással teljesen szakít. Úgy gondolja, elég, ha az ember jóakaratú, udvarias, őszinte, feddhetetlenül viselkedik, tapintatos, – az igaz istenfélelemnek, az Isten tiszteletéért való buzgólkodásnak, a bűn iránti mély gyűlöletnek azonban híján van, nem retten meg a bűnösök láttán, nem méltatlankodik az eretnekek istenkáromlásain, és együttérzést sem váltanak ki belőle, nem ragaszkodik féltékenyen hitünk igazságaihoz, hidegen hagyja, milyen eszközökkel érjük el céljainkat feltéve, hogy jó célokról van szó, nem hűséges a szent apostoli Egyházhoz, amelyről az apostoli hitvallás beszél, nincs érzéke a vallás tekintélyéhez mint ami nem az emberi elme találmánya, egyszóval: komolytalan, és ezért se nem meleg, se nem hideg, hanem – a Szentírás szavaival – langyos.”
