Clicks635

Jog az eltévelyedéshez

A riport a Budapesten orosz nyelven kéthetente megjelenő lap, a Российский курьер 2009. június 16-30. számában jelent meg. Mi is az a jog a homoszexualitáshoz? A modern tömegkommunikációs eszközök nincsenek egységes véleményen. Most megismertetjük Önökkel a problémának azt a megközelítését, amelyet nyugodtan nevezhetünk a Pravoszláv Egyház véleményének. Ez a vélemény, – egyéb szervezetek véleményével ellentétben – nem változik.

Eltekinteni a homoszexualitás lényegének erkölcsi megítélésétől a társadalom biológiai megsemmisülésével jár – ezt a véleményét fejtette ki a „Interfax – Egyház” portálnak Irina Szilujanova, a filozófiai tudományok doktora, az Orosz állami orvosi egyetem bioetika tanszékének vezetője, a Moszkvai Patriarchátus bioetikai egyházi-társadalmi tanácsának helyettes vezetője.

Várjuk a Katolikus Egyház egyértelmű állásfoglalását is!


************************

Egyetért-e Ön Alekszij pátriárka azon kijelentésével, hogy a „meleg-parádé” és hasonló események rendezése Moszkvában a társadalom öngyilkosságát jelenti?

Feltétlenül, a pátriárka szavai teljesen igazak. Ez az öngyilkosság a társadalom erkölcsi felbomlásában, a pontos koordináták, a bűn és az erény közötti megkülönböztetés képességének az elvesztésében mutatkozik meg. Köztudott, hogy az egyes ember is és a társadalom is csak addig képes biológiailag létezni, amíg a bűn és az erény közötti megkülönböztetés képessége nincs elrontva. Ennek a képességnek az elvesztése az önmegsemmisítés irányába tett lépés.
Rögtön alá szeretném húzni: a szexualitás felszabadításának problémáját – mert a homoszexuális és ahhoz hasonló parádék rendezése pontosan a szexualitás felszabadítását jelenti – nem lehet pusztán orvosi problémának tekinteni. A szexualitás – amely egyike az emberi létfenntartás fiziológiai rendszereinek, - ellentétben pl. az emésztéssel, gyakorlatilag minden társadalomban át van itatva erkölcsi vonatkozásokkal. Az erkölcs és a szexualitás kapcsolatától jelentősen függ az egyes ember erkölcsi, pszichikai és fiziológiai egészsége, valamint az egész kultúra jóléte is. Még Sigmund Freud is, akire pedig napjainkban nagyon szeretnek hivatkozni a liberálisok a szexuális ösztön megjelenésének a helyeslése terén, kimondta, hogy a társadalom számára nincs félelmetesebb fenyegetés, mint a szexuális hajlam kiszabadítása. Az erkölcs mindig őrt állt ennek az ösztönnek a kiszabadítása ellen, a kultúra alapvető önszabályozó működését végezve ezzel. Erről tanúskodik az emberiség sokszázados tapasztalata.

De hiszen a szexuális kisebbség arra hivatkozik, hogy a személyiségi jogaikat védik…

Ebben a vonatkozásban az emberi jogokat emlegetni az én meglátásom szerint teljesen inkorrekt. Az alapvető emberi jogok között nem szerepel a devianciához és az erkölcsi bűnökhöz való jog. Valóban, a homoszexuálisok nem mást védelmeznek, mint az eltévelyedettséghez való jogot, az erkölcs szempontjából bűnös életet. Klasszikus etikai fogalom szempontjából nézve a morál az elsősorban az emberi életet hivatott védeni. Ezért ha mi megsértjük ezeket az erkölcsi szabályokat, számot kell vetnünk azzal, hogy az ember megsemmisítésének az útjára léptünk, aki képtelen abban a bűnös társadalomban élni, ahol az emberi élet alapvető erkölcsi törvényeit megsértik.

Ön, mint bioetikus, hogyan tudná meghatározni, mi a homoszexualitás: bűn vagy betegség?

Teljesen nyíltan kell erről beszélni, nem csukhatjuk be a szemünket, mint akkor sem, amikor fogyatékos , traumás emberekkel találkozunk. Ugyanaz a helyzet, mintha egy vak emberrel találkozva tagadnánk a vakságát, és mindenkinek azt híresztelnénk, hogy teljesen egészséges. A dolgokat a nevükön kell nevezni. Természetesen a homoszexualitás erkölcsi eltévelyedettség. 1980-ig a homoszexuálisokat szexuális pszichopatológiai eseteknek tekintették, és sok pszichiáter és orvos ma is így tekint rájuk. Csaknem valamennyi kutató szerint két típusa van a homoszexuálisoknak: úgynevezett aktív, vagy veleszületett, és passzív, vagy szerzett. Az emberiség 3%-a veleszületetten homoszexuális. Ennél a 3%-nál sokkal több a „másodlagos” homoszexualitás, amely terjed, mint a ragály. Ha egy ilyen magatartást elfogadunk mint pszichológiai normát, (a kulturális irányzat, liberális befolyás eredményeképpen), akkor ez a deviancia belerögződik az ember fiziológiájába, és villámgyorsan elterjed.
Meg kell jegyezni, hogy a homoszexualitás terjedésének a veszélye nemcsak a személyiség morális degradálódásában és halálában mutatkozik meg, hanem mint elkerülhetetlen következmény, az ember fizikai halálában is. A homoszexualitás „járványos” , fertőzve terjed. Nem tud létezni terjeszkedés nélkül. Az egynemű kapcsolatok hívei között abszolút többségben vannak azok, akiknek homoszexuális volt az első szexuális élményük. Széles körben ismert, hogy a fiatalok első szexuális élménye neurofiziológiai és pszichofiziológiai vonatkozásban meghatározó a későbbiekre nézve. Egy normális fiatal nem tud tőle többet megszabadulni, - és a homoszexualitás terjed, mint a járvány. Ha szüléskor a szülést levezető orvos erősen megnyomja a hátgerincet, az gyermekkori agyi bénulást okozhat. Itt is kihatás van az egész további életre. Korábban, amikor a homoszexualitást kórosnak tekintették, gyógyították, az emberek megértették, hogy ez egy fogyatékosság, eltérés a normáktól. Az ember igyekezett leküzdeni ezt a fogyatékosságát, küzdött magával, ami a betegségeket, különösen a pszichikaiakat leküzdeni igyekvő orvoslás normális menete.

Miért van az, hogy napjainkban egyre több orvos tagadja, hogy a homoszexualitás kóros lenne?

Mindez annak a következménye, hogy az orvoslásban is, ugyanúgy, mint az egész társadalomban, felerősödött a liberális befolyás. Az orvostudomány közvetlenül függ a társadalmat irányító világnézeti elvektől és értékrendektől, szoros szálak fűzik ahhoz, hogyan értelmezi az ember saját magát és másokat. És a homoszexualitás legalizálásának modern tendenciája az egészségügyi és szociális problémák összefonódásának a példája. Amikor 1993-ban megtörtént a betegségek kategorizálásának tizedik nemzetközi felülvizsgálata, akkor ezen felülvizsgálatok során először történt meg, hogy kivették a „betegség” kategóriából a homoszexualitást, és „szexuális irányultságnak” definiálták. És rögtön ezután, még ugyanabban az évben, megváltoztatták Oroszország törvénykönyvének a 121. cikkelyét, és a sokszázados tradíció ellenére kivették a büntethetőség alól a pederasztiát. Holott még három évvel korábban is a törvénykönyv úgy viszonyult a homoszexualitáshoz, mint „az élet, az egészség és a személyi méltóság ellen való bűnhöz”, az orvosok pedig úgy kategorizálták, mint „a legelterjedtebb nemi eltévelyedést.” Sok száz évig a homoszexualitást nemi eltévelyedésnek tartották, nem pedig orvosi esetnek. Csak a XIX. század első felében kezdtek úgy tekinteni a homoszexualitásra mint patologikus jelenségre, és nem csak mint nemi eltévelyedésre.

Ismertek-e Ön előtt olyan példák, amikor a homoszexualitás legalizálása halálos csapást jelentett a társadalom számára?

Az egyik legismertebb példa az antik kultúra halála, mert a szexualitás terén hiányoztak a pontos megkülönböztetés kritériumai a bűn és az erény között. Ez arra példa, amikor az erkölcsi rossz és jó közötti különbség összemosása a civilizáció fizikai halálához vezetett. Az antik kultúra sajátossága többek között a „kicsapongás naivsága”, amikor a nemiség az élet minden szférájába behatolt. Rengeteg bizonyíték maradt fenn ebből a korból arra vonatkozóan, hogy a nemi természetellenesség uralta.
Ahogyan Chesterton gyönyörűen megmondta: „amikor a nemiség megszűnik szolga lenni, azonnal zsarnokká válik.” És, ugyancsak az ő szavaival, a kereszténység azért jelent meg a világban, hogy meggyógyítsa ezt a bajt, és az egyetlen lehetséges gyógymóddal, az aszkézissel gyógyította. Ki lehet jelenteni, hogy az emberi szexualitás gyökeres átértékelésével a kialakuló keresztény kultúra jelentette az első igazi szexuális forradalmat. A biblikus hagyomány, ellentétben a pogány kultúrával, évszázadok alatt határozott elutasító hozzáállást dolgozott ki a „szexualitás mártírjai” iránt. A „másság” a pogány kultúrában vallásos színezetet kapott, a keresztény kultúrában pedig szociális és erkölcsi kirekesztettséggel jár. Köztudott, hogy a homoszexualitást a Biblia határozottan elutasítja. Emlékezzünk csak a Leviták könyvére, amelyben ezért a viszonyért halálos ítélet járt. Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében az egynemű kapcsolatokat „ocsmányságnak” nevezi, az ebben élő emberek pedig „tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal; tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal.” (Róm, 1, 27-31.)
Ami a transzszexualitást illeti, ez a jelenség is régóta ismert, és a megítélése is. Rozanov orosz filozófus a transzszexualitást „fizikai szodómiának” nevezte, és a vallásos egzaltáltság fiziológiai alapját látta benne, amellyel gyakran találkozhatunk a pogányságnál, és olyan vallási szektáknál, mint a flagellánsok vagy a szkopcok. Az ősi kultúrákban a transzszexualitás egy sor vallásos-misztikus kultusz megjelenését segítette elő, mint pl. Moloch tiszteletét, amelynek „papjai” a kasztrálás szertartását űzték. Ezt a szertartást lehet úgy magyarázni, mint a saját nemük iránt érzett „leküzdhetetlen fizikai és pszichikai undort” , magát a kasztrálást pedig mint az ettől való ”ünnepélyes megszabadulást”.

Milyen eszközökkel lehetne küzdeni a homoszexualitás terjedése ellen?

Ma egyszerűen elengedhetetlen a tömegkommunikációs eszközökön keresztül felvilágosító kampányt folytatni, szociális reklámokat elhelyezni, hogy a társadalom elfogadja. Nincs más megoldás. De, tegyük fel, hogy mindenki elfogadja, hogy a homoszexualitást kivegyék a büntethető cselekmények közül. De ha tovább lépünk, és a büntethetőség eltörlése után ennek a szexuális eltévelyedettségnek az erkölcsi lényegét is tagadjuk, akkor a társadalom már a közeljövőben meg fogja önmagát semmisíteni.
A homoszexualitás divatjának terjedésével elválaszthatatlanul összefügg egy másik súlyos probléma: a HIV . Az AIDS-ben megbetegedő emberek száma ma katasztrofális mértékben növekszik., és mi mindenféle korlátozás alól feloldjuk azt a csoportot, amely ennek a járványnak a hordozója. Ez őrültség! Egyrészt itt van előttünk a veszély, amely elsodor, mint a hullám, másrészt elveszünk minden akadályt ez elől a hullám elől, amely mindet elpusztít, ami csak az útjába kerül. Nyugaton mindez kétségtelenül azoknak az embereknek az keze által történik, akik maguk is érintettek ebben az eltévelyedésben. Ők a saját romlottságukat szeretnék normának elfogadtatni. De egy egészséges társadalomban kell lennie annyi erőnek, hogy ellen tudjon állni – mindenekelőtt szilárd meggyőződéssel és annak a kinyilvánításával, hogy a dolgokat a saját nevükön nevezzék. Hogy az eltévelyedettség az eltévelyedettség, és sohasem fog átalakulni erénnyé.
Az európai kultúrában a homoszexualitáshoz való viszonyulás a perverzitástól a normaként való elfogadássá alakult át. Magától értetődik, hogy ez a folyamat a hagyományos erkölcsi elvek tagadásával jár. De emellett nem szabad megfeledkezni azokról az emberekről sem, akik számára a hagyományos erkölcs nem elvont eszmerendszer, és nem üres szólam! Az ő felfogásukban a homoszexualitás a természetellenesség megtestesülése, amely degradálja az emberiséget mind a születések számát, mind az erkölcsöt tekintve. És a hagyományos erkölcs hívei számára a homoszexuálisok „sodródó csoportja”, az a 3%, amely nincs korlátozva sem jogilag, sem erkölcsileg, veszélyt és állandó fenyegetettséget jelent a gyerekek és a fiatalok megrontására.

eucharisztikuskongresszus.hu/hit_441.html
charisma
ezt a cikket valamilyen okból egyetlen (fősodratú vagy alternatív) kereső sem dobta ki...
Bazsó-Dombi Attila
Közvetett cenzúra.
Jozsef Ferenc
"Várjuk a Katolikus Egyház egyértelmű állásfoglalását is!" – és még mennyi mindent várunk...