FECSKEMADÁR.

FECSKEMADÁR
lármázik a kabóca
no hiszen ez a dolga
fára mászik Aladár
fecskefészek repül már
óh, mit tettél Aladár
a kisfecske halott már
sírnak a fecskeszülők
ők nem elevenszülők
lassan itt van már az ősz
nincs idő új fészekre
nincs idő új költésre
sírdogál már Aladár
megérti már mit tett hát
siratja a fecskéit
Isten énekeseit
ráhullanak könnyei
a kisfecskék fejére
zokognak a szülök is
temetni kell estére
újabb fecske érkezett
ismeretlen a színe
ismeretlen a neve
ismeretlen a szíve
mosoly ül a szemében
nem repült a szárnyával
gyalog jött és hárfával
a madarak feltámadtak
az első pengetésre
a kisfecskék csacsogtak
a szülök örömére
és nem is vették észre
az ismeretlen elment
úgy ahogyan érkezett
csendben észrevétlen
itt hagyott egy tollat
hogy én mindezt leírjam
a kisfecskék megnőttek
elrepültek messzire
vitték a hírt magukkal
elmondták a koboldnak
hirdették a világnak
van egy fecske valahol
halálnak is parancsol
regölnek a regősök
minden nyáron és őszön
visszajön majd a madár
egész világ csodát lát!