Michael Massey: A sedevacantizmus modern luciferianizmus?

Valamennyien találkozhattunk már sedevacantistákkal, akik szerint egy eretnek nem lehet pápa, és az utolsó törvényes pápa (jó esetben) XII. Piusz volt. A sedevacantisták első- vagy másodkézből ismerik a hagyomány egyházon belüli üldözését és a tridenti mise eltiprását. Próbáltak küzdeni a Vatikánból a II. Vatikáni Zsinat óta folyamatosan áradó eretnekség ellen, és gyakran volt részük méltánytalan bánásmódban a helyi püspökük vagy papjuk részéről. Jól ismerik hitük igazságait, és világosan látják a liberalizmus, a modernizmus és számtalan más tévtanítás buktatóit. Vagyis igazhitű katolikusok – egy valamit kivéve. Az az egy hiányosságuk pedig lényegében a kevélység.
Az Egyház jelenlegi válságát már sokan hasonlították annak 4. századi válságához, amikor a püspökök többsége ariánus eretnek lett. A két válság között több párhuzamot is fel lehet fedezni. Az igaz hit olyan védelmezőihez, mint Szent Atanáz, Hilarius és Vercelli Eusebius (aki nem tévesztendő össze az egyháztörténész Cesareai, sem a hírhedt ariánus Nikomédiai Eusebiussal) joggal hasonlíthatunk olyan főpapokat, mint Lefebvre érsek vagy de Castro Mayer püspök, vagy más olyan papok, akiknek üldöztetésben volt részük az igaz hithez való ragaszkodásuk miatt. És vannak olyan ördögi szerzetespapok is (mint de Lubac, Congar, Rahner és mások), akik Arius, Saturninus és Nikomédiai Eusebius ténykedéséhez hasonlóan, a II. vatikáni zsinat előtt fertőzték meg az egyházat, és vetettek konkolyt a tanítás és a liturgia búzatábláiba. Aztán vannak azok az igazhitűek, akik ismerik az igazságot, de engednek a külső nyomásnak, és tessék-lássék az éppen diadalmaskodó eretnekekhez csatlakoznak (mint egykor Liberius pápa). Végül ott vannak azok, akik az eretnekek kártételét világosan látják, de ellenük a szakadás fegyveréhez nyúlnak, a saját kevélységük miatt. És ez teszi a sedevacantistákat hasonlóvá a luciferiánusokhoz.
Az utóbbiak nem sátánisták, hanem a szakadár Cagliarii Lucifer követői voltak. Nem tudjuk, ki lehetett az a 4. század eleji anya, aki kisfiának ezt a nevet adta, de ez a név Kr. u. 355-ben, a milánói zsinaton Liberius pápát képviselte: az ő nevében szállt szembe az ariánusokkal, és Szent Atanázzal együtt Krisztusnak az Atyával való egylényegűsége mellett érvelt. Az ariánusok azonban többségben voltak, és az őket támogató Konstanciusz császár az igazhitű főpapokat Luciferrel együtt megkorbácsoltatta, majd száműzte. Ráadásul hamarosan maga a pápa is engedett a császár nyomásának, és ariánus nyilatkozatot tett. Az igaz hit védelmezőinek sok viszontagság után csak a 362-ben tartott alexandriai zsinat szolgáltatott elégtételt, és békítette ki őket azokkal az ellenfeleikkel, akik tévtanaikat nyilvánosan visszavonták. A heves vérmérsékletű Lucifer azonban nem békült ki velük. Látva, hogy egykor ariánus üldözői és azok támogatói közül – a pápát is beleértve – mennyien a hivatalukban maradhattak, szakított az egyházzal, szakított Atanázzal, és néhány követőjével együtt – haláláig – Szardínia szigetére vonult vissza. Őket nevezzük luciferiánusoknak.
Akit ma megkísért az a gondolat, hogy az eretnekséget hirdető és botrányosan viselkedő pápát és főpapokat megtagadja, az emlékezzen Szent Atanázra, aki még az eretnekké lett Liberius pápával is „egy fedél alatt” akart maradni. Aki ma Ferenc pápát úgy bírálja, hogy székét foglaltnak tekinti, az Atanázzal van „egy fedél alatt”, de aki úgy bírálja, hogy el is utasítja, az Cagliarii Luciferrel.

Magyar nyelvű forrás:
tengernekcsillaga.hu/!dokumentumok/TengernekCsillaga/TCs25-6.pdf

Kapcsolódó:

Magyar Katolikus Lexikon:

széküresedés (lat. vacantia sedis): →egyházi hivatal megüresedése halálozás, lemondás, áthelyezés v. hivatalvesztés következtében. Rendes körülmények között az illetékes hatóság minél előbb gondoskodik a ~ megszüntetéséről, →egyházi hivatal betöltése

luciferiánusok – Lucifer caralisi püspök tanítványai a 4. században.
Lucifer (Szardínia szigete-370): püspök, egyházi író. - Caralis (Cagliari, Itália) pp-eként Alexandriai Szt Atanáz híve az →ariánusokkal szemben. 355: a milánói zsinaton megtagadta az Atanázt elítélő határozat aláírását, ezért Constantius cs. (ur. 337-361) száműzte. 362: részt vett az Atanáz által vezetett zsin-on, de nem értett egyet a félariánusokkal való egységgel. Száműzetéséből visszatérőben átutazott Antiochián, pp-ké szentelte az óniceai párt vezető presbiterét, Paolinoszt. Ezzel elmélyítette a szakadást Antiochiában, a pápát és Atanázt szinte kényszerítette Paolinosz elismerésére. - ~ száműzetése alatt 5 művet írt: Arról, hogy az eretnekekkel nem szabad kiegyezni; A hitehagyó királyokról; Szt Atanázról; Arról, hogy nem szabad irgalmazni azoknak, akik Isten ellen vétkeznek; Arról, hogy Isten Fiáért meg kell halni. Írásait megküldte Constantius cs-nak, nem minden célzás nélkül írva az ÓSz hitehagyó kir-airól. ~ írásai elsősorban a nyelvtörténészek számára érdekesek, mert sok vulgáris kifejezést használ, és a Szentírást ólatin fordítása szerint idézi. - ~t a szülőföldjén, Szardínia szg-én szentként tisztelték.
Bianca Donna
Az igazság az, hogy Bergoglio minimum egy megátalkodott tévtanító és pogány bálványimádó. Pontifikátusának gyümölcsei minősítik őt!