A módosítások számából is csak arra következtettem, hogy foglalkozol vele, tehát valamiért fontos. A problémám az idézett mondattal nem az "áll fenn" miatt van. Van egy szép gondolat benne: a magyar nyelvben csodálatos, értelmes dolgok vannak, jó ezeket megismerni, megcsodálni. De amikor ennek kapcsán már odáig jut, hogy a nyelvből vezeti le egy nép romlottságának okát, akkor az ok-okozati összefüggés felborulni látszik (mintha azért építették volna a bábeli tornyot, mert romlott volt a nyelvük?), és már-már predestinációt súrolja. Szegény ánglius nem születhetett magyarnak, rossz nyelve van, tehát romlott. Persze eltúloztam az érthetőség kedvéért.

Köszönöm szépen a tisztázást. A módosítások többsége korrektúra, néhány pedig kép vagy link beillesztése.
A közérdekű kérdésedre itt válaszolok: azért fontos számomra a megközelítésmód, mivel a magyar nyelv milyenségének fontosságát nem a nyelviség zárt rendszerében firtatja, hanem Istenre, mint a szakrális nyelv forrására és céljára vonatkoztatva.
A "satufék" magán-problémádra magán-üzenetben fogok válaszolni, 3 egymástól független forrás segítségével:
1. Példa a kognitív nyelvészet területéről.
2. Az inkriminált rész szövegkörnyezetének jelentés-elemzésével.
3. Egy nemzeti egyház hungarofób berendezkedését is nehezményező szentszéki felterjesztésemből.
Milyen sorrendben kéred?

A témát illetően eddig tanúsítotthoz képest kissé komolyabb szövegolvasási figyelem kéretik!
A fenti kérdésem az 1-3 felsorolásban említettek kért sorrendjére vonatkozott! Az arab számmal jelzett "3."sorszám az 1-3 közül csupán 1, az miként jelenthetné az 1-3 felsorolásban említettek sorrendjét?! (Ezek után már kevésbé csodálkozom az inkriminált gondolat nem értésén...)
Feltételezem, hogy a "3." az 1-3 közül a sorrendből a kezdésre utalhat. A másik 2-t (1-2) illetően továbbra is ragaszkodom, hogy magán-üzenetben küldöm, amint az állapotbeli kötelességeim lehetővé teszik. Előtte azonban az igényelt sorrendet kérem világosan közölni (remélem, hogy a "satufék" energiabeviteléhez képest nem túl megerőltető a kérés teljesítése, tekintettel, hogy már csak 2 sorrendjére kell reflektálni)!
Mivel a "3." kivonata nyilvános (a Gloria.TV-n is), azt itt is idézhetem. Kisegítő elem az ért(elmez)éshez: amennyiben a "nyelvében él és gondolkozik a nemzet" kivetítéséből a rontás-romlottság ok-okozati ténye nem egyértelmű, a "hiba az ön készülékében van".
===================================
A Jászvásári Római Katolikus Egyházmegyében a magyar hívek közül többen félnek kérni a magyar nyelvű Szentmisét, mivel egy szélsőséges magyarellenes papi klikk azon blaszfémiát terjesztette el, miszerint a magyar nyelv „az ördög” nyelve lenne!? Hasonlóan tragikus a helyzet némely görög katolikus egyházközségekben is, ahol a magyar hívek félnek kérni a magyar nyelvű Szent Liturgiát, mivel a Jászvásári Római Katolikus Egyházmegyéből ugyanazon szélsőséges magyarellenes papi klikk a görög katolikus közösségekben végzett misszió által azon blaszfémiát terjesztette el, miszerint Isten a magyar nyelvet nem értené, csak a román nyelvet!?
===================================

Forrás:
B. Dombi Attila: SZÓZAT ERDÉLYBŐL
szozat.org/…atura_Kiengesztelodes_1918-2020_kivonat-2oldal.pdf

A jóra való készség érdemel bónusz-választ. Közben eszembe jutott, hogy átdolgoztam saját anyagba, tehát nem is kell időt töltenem vele, és elérhető nyilvánosan (a Gloria.TV-n is), így itt lehet ez is:
1. Példa a kognitív nyelvészet területéről. (Az analógia az Istenhez és Istenről szóló beszéd mai angol nyelvű és angol nyelvi sajátosságaira vonatkozik, különös tekintettel Isten és a Kinyilatkoztatás ellen napjainkban leggyakrabban angol nyelven terjesztett és gerjesztett blaszfémiákra.)
===================================
Szilágyi N. Sándor(26) kolozsvári egyetemi tanár kognitív nyelvészeti rendszeréből kölcsönözött analógia, amely segítségével megsejthetjük a gondolkodás és a nyelv viszonyában rejlő hatalom felelősségét.
„Minden beszélőközösség aszerint teremti meg (a világát – megj. BDA), amilyen világmodell szerint észleli a világot. Az ember pedig nem általában a világban, hanem inkább a maga nyelvi világában él […]: lehetetlenség is volna, hogy beszéd közben, a kimondásához egyféleképpen lássa a világot, de közben ezt a fajta látását tudja teljesen figyelmen kívül hagyni is […], mintha azt várnánk valakitől, hogy úgy járjon-keljen a világban, hogy ha látja a kék eget, akkor azt ne úgy észlelje, mint az ég kékjét, hanem mint a saját szemének válaszát arra a sajátos fényfrekvenciára. […] A tudományos felismerések persze hozzásegítik ahhoz, hogy erről az illúziójáról tudomást szerezzen, de ez magán a viselkedésén mit sem változtathat: a fénytannal és látásfiziológiával foglalkozó tudós is az eget látja kéknek, éppen úgy, mint bárki más.”(27) „A beszélő ember és a reális világ között is egy sajátos szubjektum–objektum viszony létesül: az ember […] nem csak érzékeli a reális világ elemeit, hanem a nyelvi észlelés tárgyává is teszi, azaz nyelvi szempontból (valamilyen nevűnek) minősíti. A nyelvi minősítettség az, ami e viszony következtében megjelenik a nyelvi észlelés tárgyában.”(28)
„Ezt valószínűleg nem könnyű felfogni, elhinni meg még nehezebb. Az ember ugyanis hajlamos azt hinni, hogy a szín vagy a név a dolgoknak állandó tartozéka, függetlenül attól, hogy éppen látjuk-e őket, vagy nem, illetve hogy beszélünk-e róluk, vagy nem. […] Ebből tehát arra következtethetek, hogy az a tárgy maga zöld. Pedig az akkor sem zöld. Zöldnek csak látom. Van persze a dologban is valami, ami csakugyan hozzátartozik: az, hogy olyan szerkezetű a felülete, hogy a fényből csak bizonyos frekvenciájú hullámokat ver vissza, a többit meg elnyeli. De a zöld szín maga mint olyan az én szememben keletkezik mint egy sajátos látási érzet. […] Az a hiedelem, hogy a zöld szín maga mint olyan a tárgyhoz tartozik, csak azért alakul ki, mert valahányszor ránézek, ugyanazt a tárgyat mindig ugyanolyan színűnek látom. Pontosan így van a nevekkel is. Ezekről is csak azért hiszem, hogy hozzátartoznak a dolgokhoz mint állandó tartozékuk, mert valahányszor megnevezem az illető dolgot, mindig ugyanazzal a névvel nevezem meg. A gyufát például következetesen gyufának nevezem, valahányszor csak meg kell neveznem. […] Persze van a gyufában is valami – akárcsak a szín esetében a felület – […] nyelvi minősítés ismérveként, mint a gyufa nevűként való nyelvi észlelés meglevő feltétele fog megjelenni. […] A megnevezés szabálya azonban nem a gyufában van, hanem az én fejemben. Mivel pedig másnak is ugyanez a szabály van a fejében a gyufa magyar nevére vonatkozólag, természetesen más is ugyanígy fogja megnevezni […] Pedig ilyenkor az a gyufa csak a reális világnak eleme, de nem a nyelvi világnak is.”(29)
(Lábjegyzetek a Forrás szövegében)
===================================

Forrás:

A Fény az emberben, ember a fényben címmel Egerben, 2021. október 2.-ai konferencia kötetében közölt összeállítás újraszerkesztett változata:

AMINT A MENNYBEN ÚGY A FÖLDÖN IS! – Egy mai erdélyi csoda mennyei világosságánál

A jóra való készséggel kiérdemelt bónusz így azon járulékos gyümölcsöt is termette, hogy az ígért magán-üzenetbe az 1-3-ból már csak a 2. válasz maradt hátra, tehát a sorrend eredetileg kért mérlegelése már nem szükséges, minthogy már nem is lehetséges mérlegelni...

Térjünk rá:
2. Az inkriminált rész szövegkörnyezetének jelentés-elemzése
A tulajdonképpeni szövegkörnyezet (tisztáztuk, hogy az "áll fenn" elírás, tehát hanyagoljuk):
===================================
Amelyik nyelv nem ragozó, az szükségszerűen romlott, és valóban nem juthatunk e nyelvek vizsgálata során más felismerésre, mint ami a mai tudományos álláspont: a nyelv közmegegyezés tárgya, vagyis a véletlen alakította ki!
Ne legyenek azonban ábrándjaink, korunk erőteljes erkölcsi romlása a különböző nyelvek, vagyis e nyelvekre épülő gondolkodásmód romlottságára – melyben az angol élen jár – vezethetők vissza! Ez vezet el az istentagadáshoz is! Nyelvünk kettős (dualista, mely dualizmus eltér a nyugati elképzelésektől) eszélyessége okán ugyanis kimondhatjuk, hogy aki nem értelmes, az ártalmas.
A magyar nyelv nem lehet emberi közmegegyezés tárgya
Honlapunk arra keresi tehát választ, hogy ha anyanyelvünk nem közmegegyezés tárgya, akkor miféle szóalkotó állította össze azt, hiszen amint látandjuk majd, olyan szintű összefüggésrendszert ismerhetünk fel benne, mit megérteni is értelmet próbáló feladat, hát még összeállítani azt. Ha azonban embernek túl magas feladat e rendszer felfogása, nem hogy annak összeállítása, akkor szükségszerűen valamiféle magasabb értelem kellet e rendszert megalkossa, mely magasabb szellemi rend maga Isten kell legyen.
===================================
Kérdés: az 1. és a 3. válaszaim után a fenti szövegkörnyezetből konkrétan mi (legalább 1 bővített mondatban megfogalmazni) szorul még magyarázatra?
Kérés: amennyiben ténylegesen szükséges érdemi magyarázat, örülnék, ha "villanyposta"-címre küldhetném, ugyanis bőséges anyag-gyűjtemény áll rendelkezésemre amit a Gloria.TV-s magánüzenet-váltó felületen és itt is egyaránt körülményes volna olvasni.