04:51
Ralfi
1111
A KÉSEI ESŐ2. éppen befejeztem az utolsó versem amit írtam délben és pihenni mentem volna ha a Lélek nem szólt volna közbe megjelent lüktetett lelkemben a verse keltem s írni kezdtem kegyelmes …több
A KÉSEI ESŐ2.
éppen befejeztem
az utolsó versem
amit írtam délben
és pihenni mentem
volna ha a Lélek
nem szólt volna közbe
megjelent lüktetett
lelkemben a verse
keltem s írni kezdtem
kegyelmes Istenem
Veled szép az élet
és gyönyörűséges
annak minden napja
napnak minden perce
Veled írom versem
Veled sóhajtozom
mert bennem Lakozol megtérésem óta
most és mindörökre
s ha egy pillanatra
mégis el kell menned
máshol is van dolgod
mással is beszéded
már Utánad sóhajt
Hozzád kívánkozik
máris az én lelkem
lelkemnek óhaja
sóhajt csendben Hozzád
felhőben köd szitál
permetez rám áldás
földre száll a pára
ajkad leheletét
lelkem befogadja
sóhajomban a Te
sóhajod permetez
vissza a világra
távoz minden rontás
pára és a felhő
sóhaj és az óhaj
esőt permetező
záporoz az áldás
máris árad Lélek
nézd a beteg földre
tüzed vized nyeli
lelkeknek földje
szomjasan issza be
tüzet vizet párát
felébred a világ
bódult rémálmából
mert elmúlt az aszály
virul a sivatag
és gyógyul a világ
pattant a ceruza
ugrott a kezembe
így írtam meg versben
halld hogyan lett vége
a súlyos aszálynak
szomjazta sok Hívő
a késői esőt
mit Isten megígért
imádkoztak ezért
könyörögtek érte
meghallgatta Isten
könyörgők kérését
és teljesítette
elküldte Felhővel
a kései esőt,
megöntözött minket
a kegyelmes Isten
úgy amint ígérte!
Hanka Kraská