ELHAGYATVA
magányos szenvedő
összevert Isten vagy
leköpött mellőzött
és sárba taposott
mindenki elfutott
János is elhagyott
Péter megtagadott
kabarézik táncol
húsvétkor a világ
hentes sonkát pácol
gyerek tojást keres
nyulambulam nevet
szomorúan látom
vérrel verejtékez
Jézus fent a kertben
Veled virrasztok én
sír Veled a lelkem
hatan voltunk este
utolsó vacsora
áldott szentmiséjén
Benén a templomban
hárman virrasztottunk
s engesztelést adtunk
hárman vigasztaltuk
szenvedő Szent urunk
kiittam most Véled
keserűség kelyhét
vele együtt epét
kóstoltam a magányt
hol nincs vigasztalás
csak a Júdás csókja
mely galád árulás
és elhagyatottság
nincs Veled tanítvány
pedig hittan órán
neveltünk ezreket
szélnek eresztette
őket kobold keze
mint forgószél vitte
könnyen elragadta
világ őket Tőled
zajlik a focimeccs
a templom meg üres
nagy a Te fájdalmad
elhagyatott Isten
közömbösség tőre
folyton sebzi szíved
Te értük haltál meg
ők meg csak tévéznek
ők csak szórakoznak
most is kinevetnek
vígan vacsoráznak
Nagypéntekre készül
dajdajozó világ
nyújtja kobold kezét
és nékünk gratulál
ott állok Melletted
áldott megfeszített
kezdődik passiód
folytatódik csendben
a világ végéig
nézd a kődobálás
és a kigúnyolás
sárdobáló kobold
szőrös lelkű ember
a rideg lelkével
nem vigasztal Téged
és nem virraszt Veled
fújja nézd magára
már a kölnivizet
és locsolkodni megy
a templom meg üres
keserves keserved
szenvedjük mi papok
a szívünk Veled sír
sírnak az angyalok
megírtam most Néked
fájdalmas bordalod
köszönöm e versben
Veled virraszthattam
szegényes versemmel
elhagyott Istenem
vigasztalhattalak!