A katolikus elme agymosása
Más aktuális narratívák közé tartozik ahhoz ragaszkodni, hogy egy férfi nőnek nyilváníthatja magát, vagy hogy mindannyian rasszisták vagyunk, vagy újabban, hogy ki kell állnunk Ukrajna mellett még akkor is, ha ez a harmadik világháború kirobbantásával jár.
Mindegyik aktuális narratíva a propaganda klasszikus jellemzőivel rendelkezik. Renee Hobbs médiaszakértő a Mind Over Media című könyvében a kortárs propaganda négy jellemzőjét azonosította:
1. Erős érzelmeket aktivál;
2. Leegyszerűsíti az információt;
3. a célközönség reményeire, félelmeire és álmaira apellál; és
4. az ellenfeleket támadja.
Gondoljunk csak a Covid narratívára, és arra, hogy mennyire illik bele a propaganda e definíciójába: milliók fognak meghalni (erős érzelmek), hacsak nincs mindenki együtt ebben (a közönség reményei és álmai) és nem hord maszkot/oltja be magát (leegyszerűsített információ), de ha nem tesszük ezt, az azt jelenti, hogy ti azt akarjátok, hogy a nagyi meghaljon a ti önző okaitok miatt (az ellenfelek támadása).
Tisztán emlékszem 2020 márciusában, hogy bármikor, amikor meg mertem kérdőjelezni a Covid narratívát, egyenesen azt mondták, hogy kétmillió ember (mindig kétmillió volt!) fog meghalni néhány hónapon belül. Ez az aktuális narratíva módszere: az ellenfelek démonizálása cáfolhatatlan állításokkal (legalábbis cáfolhatatlanok a megfogalmazásuk idején), melyek a legmélyebb félelmeinkre hatnak.
A közösségi média kiválóan alkalmas az aktuális narratíva felerősítésére. A közösségi médiában kevés helye van az árnyalt vitáknak, és a Big Tech gyorsan letilt minden olyan nézetet, amely eretnek a jelenlegi narratívával szemben. Továbbá a közösségi média a közösség hamis érzését táplálja, ahol gyorsan és könnyen megjelölhetjük részvételünket a legújabb ügyekben.
Nézzük csak meg azt a gyakorlatot, hogy a közösségi médián megjelenik az aktuális narratíva támogatásának jelzése a saját profilunkon. Csak az elmúlt két évben a közösségi média profilok a „Maradj otthon, hogy mentsd az életeket” felirattól a „Fekete életek számítanak” feliraton, a „Maszkot fel!” feliraton, a „Be vagyok oltva” feliraton át az „Ukrajna mellett állok” feliratig terjedtek. Még egy mém is kigúnyolja ezt a trendet: „Támogatom az aktuális dolgot”.
Az aktuális narratíva gyors és teljes elfogadása eleve hátborzongató a csoportgondolkodásban - valószínű, hogy azok közül, akik kijelentik, hogy feltétel nélkül elfogadják az adott narratívát, nagyon kevesen voltak, akik tudtak valamit a kérdéses témáról néhány nappal azelőtt, hogy annak támogatása kötelezővé vált. Most mégis mindannyiunknak mutatnunk kell, hogy elfogadjuk, különben úgy tekintenek ránk, hogy nem állunk a „történelem jó oldalán”. A társadalmi elutasítástól való félelmünk arra késztet bennünket, hogy vég nélkül kövessük a tömeget, ami a történelem tanúsága szerint szörnyű következményekkel járhat egy társadalom számára.
Vegyük észre, hogy az aktuális narratíva nem mindig, sőt általában nem 100%-ban hamis. A propaganda sokkal erősebb, ha van benne egy jó adag igazság. A Covid például valóban halálos betegség egyes emberek számára, és azoknak, akiknél fennáll a Covid-dal szembeni súlyos reakciók kockázata, (erkölcsileg) intézkedéseket kell tenniük a saját védelmük érdekében. De ezt az igazságot kiforgatják azzal, hogy sztereotipizálják azokat, akik szkeptikusak a Covid-narratívával szemben, mint „tudománytagadókat”. Hasonlóképpen Ukrajna népe egyértelműen szenved egy igazságtalan inváziótól, de az Egyesült Államok katonai szerepvállalásának bölcsességét megkérdőjelezni nem tesz valakit „Putyin strómanjává”.
Sajnos a katolikusok a pápától az egyszerű hívekig nem rendelkeznek beépített ellenállással ezzel az agymosással szemben. Bár az egyháznak hosszú történelme van a rasszizmus elleni küzdelemben, és a katolicizmus valószínűleg a legkülönfélébb vallás a bolygón, 2020 nyarán hirtelen azt hallottuk az összes aktuális narratíva katolikustól, hogy az egyház, akárcsak a világ, eredendően rasszista. Új programokat kellett létrehoznunk, és hatalmas erőforrásokat kellett befektetnünk egy olyan probléma leküzdésére, amelyről néhány héttel korábban szinte senki sem tudott, vagy legalábbis nem törődött vele. Itt nem arról volt szó, hogy régóta fennálló problémákkal foglalkozunk - ez a csoportgondolkodásnak való behódolás gyakorlata volt.
A legkirívóbb példája annak, hogy a katolikusok vakon elfogadják az aktuális narratívát, két évvel ezelőtt történt, amikor Amerika minden egyes püspöke - és a nyugati világ legtöbb püspöke - leállította az összes nyilvános szentmisét egyszerűen azért, mert körülöttük mindenki kiborult és minden mást bezártak. Tudom, hogy utólag könnyű kritizálni püspökeinket ezért a teljesen szükségtelen intézkedésért, de ugyanakkor fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy miért tették ezt olyan gyorsan, és miért fogadta el ezt olyan sok katolikus, ésszerű válaszként.
Attól tartok, hogy az aktuális narratíva vak elfogadása ma is szörnyű globális következményekkel járhat, mivel a legújabb aktuális narratíva az, hogy Ukrajna iránti örökös támogatásunkat hirdessük - még akkor is, ha ez az örökös támogatás emberek millióinak halálához vezethet. Bár lehet (és kell is), hogy együtt érzünk az ártatlan ukránok és oroszok szenvedéseivel, ez az együttérzés nem vezethet olyan intézkedések támogatásához, amelyek ezt a szenvedést a világ többi részére is kiterjesztik.
Itt fontos elgondolkodni azon, hogy milyen motivációk állnak az aktuális narratíva mögött. A propagandának mindig van valami oka („Mentsük meg az életeket!” „Állítsuk meg a rasszizmust!” „Védjük meg Ukrajnát!”), de a valóság az, hogy az aktuális narratívát terjesztők közül a leghatalmasabbaknak általában hátsó szándékai vannak. Végül is, ha azt tesszük, amit az aktuális narratívát terjesztők mondanak, ritkán érjük el a kitűzött célt, sőt, általában még rontunk is a helyzeten (lásd: Covid-lezárások). Ez azt jelenti, hogy az elit narratívát tolók kudarcot vallottak? Nem, ez valószínűleg azt jelenti, hogy a kitűzött cél nem a tényleges céljuk volt.
A médiavállatok esetében a valódi motiváció gyakran egyszerűen a több néző, ami több hirdetőt és több pénzt jelent. Az ukrajnai háború kitörésekor Brian Stelter, a CNN munkatársa így tweetelt: „Az elmúlt 24 óra emlékeztet arra, hogy a YouTube és a TikTok korában a fogyasztók vészhelyzetekben még mindig a megbízható, bevált hírcsatornákhoz fordulnak. Úgymond ’tudják, hova kell menniük’. A televíziós közvetítés pedig elengedhetetlen”.
Stelter lényegében azt mondja, hogy a vészhelyzetek (különösen a háborúk) jót tesznek a CNN üzletmenetének. A médiavállalatokat tehát arra ösztönzi, hogy felhergeljék a tömegeket, és minél jobban kiterjesszék a konfliktust. Semmi miatt nem viszik jobban a sampont és az okostelefonokat, mint a halál és a pusztítás miatt.
Természetesen más, sokkal baljósabb motivációk is állhatnak az aktuális narratíva erőltetése mögött, mint például a Nagy Újraindítás vagy Biden elnök ukrajnai kapcsolatai. Nem is olyan régen még elvetettem volna az ilyen spekulációkat, mint alufólia-sapkás összeesküvés-elméleteket, de mostanában az összeesküvés-elméletek híveinek jobb az ütésátlaguk, mint a mainstream szakértőknek, ezért most már nem vetem el ezeket olyan gyorsan.
Végső soron azonban a lényeg nem feltétlenül az, hogy megfejtsük az aktuális narratívát terjesztők mögött meghúzódó összes indítékot, hanem az, hogy megértsük, hogy egy propagandisztikus narratívát terjesztenek.
Hogyan tudnak tehát a katolikusok ellenállni, hogy ne dőljenek be a következő narratíva csalijának? Azt hiszem, az egyik nagyszerű korrekciós eszköz az, ha több időt töltenek a Biblia olvasásával, mint a közösségi médiával. Nem csak azért, mert a közösségi média felerősíti a aktuális narratívát, hanem azért is, mert az üdvösségünk történetébe való elmélyülés egy megváltozott világképet ad. A Szentírás által formált személy látja, hogy a mai világ vezetőinek minden torz törekvése alapvetően nem különbözik Isten népe összes ellenségének terveitől. A Biblia ismerete segít meglátni, hogy Isten mindig munkálkodik a világban, és az emberek minden mesterkedése ellenére Isten gondviselése még mindig uralkodik.
Például amikor a Covid kitört, a Bibliában által formált személy megőrizte a megfelelő lelki perspektívát és megértette, hogy válságos időkben semmi sem fontosabb a szentségeknél, különösen a szentmiseáldozatnál. Továbbá a Biblia által formált katolikus világnézet emlékeztette arra, hogy nem a fizikai halál a legrosszabb dolog a világon, hanem a bűn.
Miközben továbbra is éljük az aktuális narratívát, legyünk még jobban felkészülve a következő narratívára. Ez nem azt jelenti, hogy egyszerűen elfogadunk minden összeesküvés-elméletet, elutasítva, bármi is legyen ez az narratíva, de azt jelenti, hogy a jelenlegi narratívát katolikus hitünk összefüggésében látjuk, és hogy az ezt terjesztők motivációi gyakran ellentétesek a katolicizmus igazságával. Legyünk még jobban hajlandók ellenállni az aktuális narratívának azért, hogy jobban hirdethessük az örök narratívát: Jézus Krisztus Evangéliumát.
Forrás angol nyelven
