373

A négyszáz csapás címet Truffaut egy közismert francia mondásból eredezteti. Eszerint, aki négyszáz csapást elvisel, az bármit képes elviselni az életben. A film megható társadalomrajz egy érzelmileg magára hagyott, boldogság- és szeretethiányos kisfiúról és a felnőttek gyakran álságos és zsarnoki világáról. A film utolsó kockái a szabadságba szökés egyszerre felszabadító és nyomasztó kettősséget sugározzák. Arra tanít, hogy figyeljünk a gyerekekre, hogy ők is jó szívvel, nézhessenek fel ránk.
Truffaut ebben a filmben saját életéről mesél. De ez a film nemcsak az ő életrajza, mindannyiunkról szól, hiszen valamennyien voltunk/vagyunk gyermekek és felnőttek. Ezért ezt a filmet mindenkinek látnia kell/ene.
„Akadhatnak Truffaut filmjénél mélyebbek, fontosabbak. De egy biztos: nincs jobb film a gyerekkorról.”/Bikácsi Gergely/