Egy széljegyzet a témához: A modern nacionalizmus a felvilágosodás és a francia forradalom terméke. Előtte egyszerűen nem létezett. Azóta viszont úgy belerágta magát a társadalmi tudatba, hogy azt hisszük, mindig is így volt, pedig nem. És ezt vetítjük vissza a múltba, még történészek is! A soknemzetiségű Magyar Királyságnak volt egy speciális összetartó ereje, a hungarus tudat.
Ez egy népeket átfogó egységtudat volt, miszerint mindannyian (magyar, horvát, tót, rumén, rutén stb.) Attila örökösei vagyunk. Pl. nem volt értelme olyan vitáknak, hogy Mátyás király magyar volt-e vagy román, mindkettő nép békében magának tudhatta, és ez így volt jó, mert ez tartotta össze a Magyar Királyságot.
Az első csapás a reformáció volt, a második a török uralom, a harmadik a népek modern nemzeti öntudatra ébredése. De ami a magyarságban lezajlott, az lezajlott a többi népnél is. Ez ágyazott meg Trianonnak, és azóta a politikusok ezt folyamatosan kihasználják.
Ezzel egyetértek teljesen, de a régi időkben is egy közösség a nagy közösségen belül is a saját rendje szerint élt, amibe beletartozott a nyelv, szokások, stb. és sokkal lassúbb ütemben történt az elkerülhetetlen "torzulás"-keveredés. A tót nem házasodott a svábbal (pedig mindkettő katolikus volt), ahogyan rendszerint a román sem a magyarral, vagy a tóttal. Természetesen folyamatosan voltak kivételek, de nem ilyen ütemben, mint manapság. Éppen azért fontos az identitás megtartása, mert jellemzően – ebben a csodálatos korban – bármely két "szín" keveredik, csak ürülékbarna jön ki belőle, abból pedig, mint tudjuk, nem lehet aranyat csinálni. Sem nemzeti, sem vallási értelemben nincsen egészséges ötvöződés. A modern világban a piros és kék is barna lesz, a kék és sárga is barna... sőt a piros és sárga is. Ez a nagy tégely, a senkizmus, semmizmus, univerzalizmus, ökuménia. Én nacionalista vagyok azért, mert meg szeretném őrizni, amit én is kaptam? Mert nem akarom keverni/maszatolni a dolgokat? Tényleg sok jó román barátom van, más vallású szomszédok is bőven, akik közül több nacionalista is és ezekkel mind nagyon jól kijövök: mindannyian tartjuk magunkat a saját szokásainkhoz, hagyományainkhoz és ezeken a területeken nem igyekszünk kompromisszumot keresni. Az élet szükségszerű területein pedig van elég közös pont, ami összeköthet. Beszélgethetünk, szerelhetünk autót együtt, kirándulhatunk, stb. De ettől még nem hívom meg keresztapának, nem akarok vele rokoni kapcsolatba kerülni, ahogyan egy muzulmánnal, vagy hinduval sem, mert én komolyan hiszek valamiben, ő másban hisz, tehát nem tudunk egy irányba haladni. Keveredés nélkül nem feltétlenül kell egymás ellen élni... én tudok egymás mellett is élni. Sőt.
Igen, a tradicionális-organikus társadalomban mindenki tudta a rendet, hogy hol a helye. Még nem adta a szájukba a "haladás" azt a kifejezést, hogy "személyiségi jogok". A nemzetiségek békében éltek egymás mellett. Pl: olvastam valahol, hogy az örmény holokauszt ellen a török parasztok tiltakoztak.
Én nagyon sok vegyesházasságot ismerek, egész közelről, nemzeti és vallási értelemben egyaránt (Sőt, én magam is unitáriusként vettem el a feleségemet és 15 év házasságot külön vallásban éltünk le. A gyerekek katolikus kereszteléséhez ragaszkodtam már a házasságkötés előtt nemtől, számtól függetlenül. Nekünk "szerencsénk" volt, de így is nagyon sok áthidalhatatlan nehézségbe ütköztünk, mire mára mindannyian egy akolba tartozunk, önként. Tegyem hozzá: félig-meddig titokban). Sem nemzet alapon sem vallási alapon nem ismerek olyan példát, ami pozitív. Bár ismerek vegyes házasságból később visszamagyarosodott személyt, de az identitás zavaros maradt. A vallás terén is hasonló helyzet van.
Egyébként a szerző érdekes módon a magyar példát hozza fel negatív példának, miközben sokkal sarkítottabban jelen van a nemzeti mellveregetés a román ortodoxoknál! Csakszólok.
Egyébként az "egy seggel két lovat megülni" tényleg nem lehet. Kisebbségi létben a vegyes házasságban született gyermekek a lehető legritkábban járnak magyar iskolába. Ez pontosan megtapasztalható Romániában is, és Szlovákiában is.
Lásd a legújabb tót örületet, hogy a "nagy barátunk Fico-ék" most vonták meg létszámkvótát a szenci magyar gimnáziumtól a következő tanévtől, így gyakorlatilag bezárásra ítélték.
stoffangyorgy.blogspot.com
Nálam ott verte ki a biztosítékot, amikor bevezetésként (explicite) le merte írni, hogy az Isten, haza, család hármasból a HAZÁT teszi az első helyre, aki Isten mellett hazában (nemzetben) is gondolkodik.
A nemzeti értelemben vett vegyesházasság éppen olyan, mint a vallási alapon vett vegyesházasság. Ilyen is meg olyan is. Tetszik, nem tetszik, a szerzőnek (gondolom érintettségéből fakadóan) nehéz elfogadni, hogy egy seggel csak egy lovat lehet megülni. Nem hiszem, hogy valaki lehet jó magyar és jó román egyszerre, ugyanazért, amiért nem lehet jó katolikus és jó református egyszerre. Hogy kompromisszumokkal megférnek a dolgok egymás mellett, az más. De sem Jézus, sem az általa hirdetett út nem a kompromisszumokról híres. Szóval, egy seggel csak egy lovat.