Gyergyói Könnyező Ikon. „A gyergyószentmiklósi ikon a bizánci hagyományban az ún. «Szenvedő Istenszülő» névvel illetett ikoncsoportba tartozik. A képtípus első ismert variánsa a 12. század végén …More
Gyergyói Könnyező Ikon.

„A gyergyószentmiklósi ikon a bizánci hagyományban az ún. «Szenvedő Istenszülő» névvel illetett ikoncsoportba tartozik. A képtípus első ismert variánsa a 12. század végén jelenik meg ciprusi freskókon, majd a 15. században egy krétai ikonfestő, Andreas Ritzos működése nyomán nyeri el a mai napig legnépszerűbb formáját: az Istenszülő bal karján ülő gyermek Jézus hátrafordul és a szenvedés eszközeivel közelítő angyalokra tekint, miközben mindkét kezével Édesanyja jobb kezének hüvelykujjába erősen kapaszkodik, jobb lábát pedig fölhúzza oly hevesen, hogy saruja is lecsúszik. Az ábrázolás szentírási alapja az agg Simeonnak az Úr Jézus templomi bemutatásakor elhangzott, szenvedést előrevetítő jövendölése (Lk 2,34-35). A gyermek Jézus tehát ezen az ikonon nem játszik, hanem gyermeki módon megijedve Anyjánál keres menedéket. (Egyébként létezik a valóban játszó Jézust ábrázoló ikontípus is.) A képtípus nem csak Keleten, hanem a nyugati kereszténységben is hallatlan népszerűségre tett szert a «Mindenkor segítő Szűz Mária» (Madonna del Perpetuo Soccorso) címmel. Népszerűségét története magyarázza, miszerint 1498-ban egy kereskedő Kréta szigetéről ellopott egy csodatevő hírében álló Istenszülő ikont, amelyet magával vitt Rómába. Az út során Mária közbenjárásának köszönhetően csodálatosan megmenekült a hajótöréstől, de az Örök Városban megbetegedett. Ekkor magához hívatta egyik barátját, megvallotta tettét és arra kérte, hogy az ikont egy templomban helyezzék nyilvános tiszteletre. A barát meg is ígérte, hogy így tesz, de feleségének annyira megtetszett a kép, hogy inkább otthon tisztelték. A Szűzanya ezért többször megjelent kislányuknak, és azt kérte, hogy az ikont helyezzék a Santa Maria Maggiore és a San Giovanni in Laterano bazilika között félúton álló Szent Máté templomba. Az Istenszülő kérése teljesült, és az ágostonrendi atyák gondozásában lévő templomba került, ahol egészen 1798-ig maradt, amikor Róma Napoleon-i megszállása alatt elrendelték sok templom lerombolását, így az ágostonrendiekét is. Az ikont azonban a szerzetesek megmentették. A redemptorista atyák 19. század közepén Liguori Szent Alfonz tiszteletére építették templomukat az ágostonrendi templom helyén. Tudomást szerezve az ikonról, arra kérték IX. Piusz pápát, hogy a képet átvehessék és tiszteletre helyezhessék templomukba, és nemsokára az ikont meg is koronázták. Mivel a gyergyószentmiklósi ikonon is láthatók festett koronák, állíthatjuk, hogy a római ikon másolatáról van szó. A 19. század végétől kezdve a pápák által is nagyon tisztelt ikon másolatai az egész világon elterjedtek. Az adott ikon bizánci jellege miatt másolatai a görögkatolikus közösségekben is elterjedtek, bár a hívek nemigen voltak tudatában, hogy melyik kegykép másolatáról van szó. Így kerülhetett egy példány a gyergyószentmiklósi templomba is, noha készítési kora a nem megfelelő beavatkozás miatt jelenlegi állapotában nem állapítható meg. Az ikon másolatai a Hajdúdorogi Egyházmegye más templomaiban is megtalálhatóak, még Nyíregyházán a püspökség melletti templomban is.” (Terdik Szilveszter művészettörténész nyomán – Görög Katolikus Szemle, 2009. február)
Bővebben a gyergyószentmiklósi ikon-könnyezés csodáját és annak összefüggéseit, távlatait bemutató honlapon: dominiummarianum.webs.com/gyergyiknnyezszz.htm