04:56
Ralfi
35
EGY HIDEG RÉMTÖRTÉNET ebéd után lefeküdtem szépen gyorsan elaludtam álmomban egy álmot láttam rémálom volt elborzadtam leizzadtam felriadtam felkeltem és legépeltem hogy mi volt a rémtörténet …több
EGY HIDEG RÉMTÖRTÉNET
ebéd után lefeküdtem
szépen gyorsan elaludtam
álmomban egy álmot láttam
rémálom volt elborzadtam
leizzadtam felriadtam
felkeltem és legépeltem
hogy mi volt a rémtörténet
Mamikámtól örököltem
nem a kincstárt, demenciát
totál ráült a fejemre
mert a sugárkezelésem
előbb hozta betegségem
elvesztettem eszméletem
egy kórházba bekerültem
és amikor felébredtem
semmire sem emlékeztem
azt se tudtam ki vagyok én
hol van az én lakóhelyem
főleg nem, hogy mi a nevem
totálisan demens lettem
csak egy dologra emlékeztem
de nem ésszel, hanem szívvel
Jézus imát imádkoztam
szüntelenül éjjel nappal
álmomban is imádkoztam
nem is ettem nem aludtam
szép csendes jó beteg voltam
szüntelenül imádkoztam
egyszer aztán levitáltam
nagy ijedten kiáltoztam
berohantak az ápolók
a lámpába kapaszkodtam
onnan húztak le a földre
ágytálamat is feldöntve
lassan múlt el a roham
sokáig a földre nyomtak
nem lehetett gyógykezelni
tudtam meg fog ismétlődni
bezártak a diliházba
rácsos ablak volt szobámban
a plafon alatt lebegtem
már két hete nem is ettem
hoztak nekem dilidokit
pszichiátert jó nagy szurit
a helyzetem nem javult meg
továbbra is csak lebegtem
egyszer aztán kilebegtem
ellebegtem a menny felé
útközben rám fagyott a jég
zuhantam már a föld felé
szerencsére felébredtem
megértettem nem volt más ez
csak egy hideg rémtörténet
álom után megváltoztam
bejárok a zárt osztályra
imádkozom betegekért
különösen lebegőkért
sokan vannak kik lebegnek
sokan nem is gyógyulnak meg,
nem betegek, hanem szentek!