3
4
1
2
Karácsonyi zsolozsma. Földváry Miklós István — Csonka Szabina Babett (kiad.): Karácsony napjának zsolozsmája az esztergomi rítus szerint. (Egyházzenei Füzetek V/A-2.) Budapest 2006. (16+156 oldal) …több
Karácsonyi zsolozsma.
Földváry Miklós István — Csonka Szabina Babett (kiad.): Karácsony napjának zsolozsmája az esztergomi rítus szerint. (Egyházzenei Füzetek V/A-2.) Budapest 2006. (16+156 oldal)
BEVEZETÉS
Az „Egyházzenei Füzetek” V/A sorozatának céljáról, használatáról, módszeréről és elvi alapjairól az első, ádventi kötet bevezetőjéből tájékozódhat az olvasó, így itt és a tervezett további kötetekben elegendő lesz kitérni az adott offícium forrásaira és a benne fölmerülő esetleges rendhagyóságokra.
A jelen füzetben közölt karácsonyi zsolozsma propriumtételei a második legrégibb és fönnmaradt részének terjedelmét tekintve a leginkább kidolgozott esztergomi breviárium gyakorlati célú, de filológiailag hűséges kiadását jelentik, amelyet az ott olvasható hivatkozások és az általános római szertartásrend alapján minden további szükséges szöveggel és dallammal kiegészítettünk. A füzet törzsszövege tehát, beleértve az antifónák és a responzóriumok dallamát is, a prágai Bibliotheca Strahoviensis DE. I. 7. jelzetű kódexe (facsimile kiadása: Szendrei Janka: Breviarium Notatum Strigoniense sæculi XIII. Budapest 1998. [Musicalia Danubiana XVII]) 13v–21v oldalának normatív kritikai átirata, és ugyanezt a forrást fogjuk követni a sorozat következő, a temporále anyagához tartozó köteteiben is. A strahovi breviárium az esztergomi rítus központi változatának megszilárdulása idejéből való reprezentatív kézirat, sőt valószínűleg olyan másolópéldány, amely kiindulását jelentette egy tőle származó dallam- és szöveghagyománynak. Másfelől viszont őriz néhány olyan archaizmust, amely megkülönbözteti a főleg XV–XVI. századi forrásoktól képviselt, érett esztergomi rítustól. A közreadott anyag tehát filológiai értelemben nem mindenütt hozza a legjobb változatot, és egyes pontjai nem is jellemzők a közel öt évszázadon át követett rendtartás egészére, de az egyetlen kézirattól vagy nyomtatványtól elvárható legnagyobb szabású összefoglalását alkotja a középkori Magyarország zsolozsmás gyakorlatának.
A zsoltárok és az ordinárium szövegei a XX. századi reformok előtti, hivatalos római szerkönyvekből valók, de helyesírási és központozási szempontból az újabb liturgikus szöveggondozás elveit követik. A zsoltárok és kantikumok félversekre tagolása a XX. századi monasztikus kiadványok eljárásának felel meg. A tónusok mediációs és záróformuláinak kijelölése grafikai szempontból és a szótagszámlálás szabályait illetően a solesmes-i bencések módszere szerint történik, de a kijelölés által föltételezett dallam az esztergomi szokást őrző, XV. századi Częstochowai pálos kantuále tonáriusának mintaverseivel megadott változat. A himnuszok dallamát a XV. századi Budai pszaltériumból vettük, a Corde natus dallamát viszont – a kódex hibája miatt – a XVII. századi protestáns és magyar nyelvű, de azonos dallamvariánst használó Ráday-graduálból egészítettük ki. A 94. zsoltár dallamául a főforrásban megadott, hangjelzett …
Földváry Miklós István — Csonka Szabina Babett (kiad.): Karácsony napjának zsolozsmája az esztergomi rítus szerint. (Egyházzenei Füzetek V/A-2.) Budapest 2006. (16+156 oldal)
BEVEZETÉS
Az „Egyházzenei Füzetek” V/A sorozatának céljáról, használatáról, módszeréről és elvi alapjairól az első, ádventi kötet bevezetőjéből tájékozódhat az olvasó, így itt és a tervezett további kötetekben elegendő lesz kitérni az adott offícium forrásaira és a benne fölmerülő esetleges rendhagyóságokra.
A jelen füzetben közölt karácsonyi zsolozsma propriumtételei a második legrégibb és fönnmaradt részének terjedelmét tekintve a leginkább kidolgozott esztergomi breviárium gyakorlati célú, de filológiailag hűséges kiadását jelentik, amelyet az ott olvasható hivatkozások és az általános római szertartásrend alapján minden további szükséges szöveggel és dallammal kiegészítettünk. A füzet törzsszövege tehát, beleértve az antifónák és a responzóriumok dallamát is, a prágai Bibliotheca Strahoviensis DE. I. 7. jelzetű kódexe (facsimile kiadása: Szendrei Janka: Breviarium Notatum Strigoniense sæculi XIII. Budapest 1998. [Musicalia Danubiana XVII]) 13v–21v oldalának normatív kritikai átirata, és ugyanezt a forrást fogjuk követni a sorozat következő, a temporále anyagához tartozó köteteiben is. A strahovi breviárium az esztergomi rítus központi változatának megszilárdulása idejéből való reprezentatív kézirat, sőt valószínűleg olyan másolópéldány, amely kiindulását jelentette egy tőle származó dallam- és szöveghagyománynak. Másfelől viszont őriz néhány olyan archaizmust, amely megkülönbözteti a főleg XV–XVI. századi forrásoktól képviselt, érett esztergomi rítustól. A közreadott anyag tehát filológiai értelemben nem mindenütt hozza a legjobb változatot, és egyes pontjai nem is jellemzők a közel öt évszázadon át követett rendtartás egészére, de az egyetlen kézirattól vagy nyomtatványtól elvárható legnagyobb szabású összefoglalását alkotja a középkori Magyarország zsolozsmás gyakorlatának.
A zsoltárok és az ordinárium szövegei a XX. századi reformok előtti, hivatalos római szerkönyvekből valók, de helyesírási és központozási szempontból az újabb liturgikus szöveggondozás elveit követik. A zsoltárok és kantikumok félversekre tagolása a XX. századi monasztikus kiadványok eljárásának felel meg. A tónusok mediációs és záróformuláinak kijelölése grafikai szempontból és a szótagszámlálás szabályait illetően a solesmes-i bencések módszere szerint történik, de a kijelölés által föltételezett dallam az esztergomi szokást őrző, XV. századi Częstochowai pálos kantuále tonáriusának mintaverseivel megadott változat. A himnuszok dallamát a XV. századi Budai pszaltériumból vettük, a Corde natus dallamát viszont – a kódex hibája miatt – a XVII. századi protestáns és magyar nyelvű, de azonos dallamvariánst használó Ráday-graduálból egészítettük ki. A 94. zsoltár dallamául a főforrásban megadott, hangjelzett …
