Anyák napjára.

Fábián János: Mondd, Anya...

Mondd, Anya...

Mi lett volna, ha nem vagyok

Ha életet életedből nem rabolok

Olyan kék lett volna az ég, mint most

Jött volna eső mely minden könnyet elmos?

Mondd, Anya...

Hiányoztam volna?

Gondolnál rá, hogy a

Kéz mely most téged simogat

Levegőt markolna, ha te nem találsz rám szíved alatt?

S Anya, mondd...

Mikor gyermek ajkam neved dalolta

Tudtál volna szebb dalt költeni

S tudtál volna engem keresni minden apró kő alatt?

Mondd, Anya...

Hogy kezdődött mindez?

Virág voltál s én harmat,

Az ég voltál s én csillag?

Anya...

Ma minden szó hallgat velünk

S a mosoly a szád sarkában

Bennem vigyorrá dúsul

Mondd, Anya...

Lett volna reggel, ha én nem vagyok

Vagy át aludtad volna a magányos holnapot?