EPERFÁRÓL S A CSALÁDRÓLviszketett a lelkem sarka
nem a bolha csípte meg azt
versre éhes lett a lelkem
ahogy reggel felébredtem
s rögtön kértem a Szentlelket
Úr Jézusnak Szent nevében
kenjen fel egy új friss versre ha etetjük a testünket lelkünket is etetni kell minden jóval szent dologgal táplálni kell mit Lélek ad lelkünknek az örömére s jutott észbe egy történet és megjelent a lelkemben gyermekkori szép emlékem csipetnyi fürt kék szőlővel kadarkával és kenyérrel van kitéve az asztalra a vén eperfa alatt mint az ólban a malacok akik túrják a moslékot pont olyanok az unokák eperkékek és feketék mind unokák nagy fa alatt földről söprik össze epret és miután megmosták azt mint malacok nagy örömmel tenyerükből majszolják be kuncogva és nevetgélve látva egy más kezét arcát befestődve eperkékre mint a tinta úgy folyik le a kék leve az állukon s maszatolják szét arcukon megérezve az illatát a túlérett kék epernek röfögnek mind a malacok ők is kérnek halld belőle egy lapáttal dobnak nekik …
több