NAPOKNAK NAPJA 12.21.
rámgombolta magát
a fényes téli nap
utolsó sugara
körbeveszi nyakam
mint jó meleg nyaksál
rajtam maradt a nap
mint jó meleg kabát
így lettem a napnak
a boldog biztonság
mert karomban tartom
a hidegtől védem
nézd a fénylő napot
elfordul a bolygó
elfordul a földünk
fényes izzó naptól
ránk borul a sötét
és fázunk a fagytól
ez lesz a leghosszabb
halld téli éjszaka
mely forduló után
hosszabbodik a fény
újra kisüt a nap
kigombolom magam
levetem kabátom
megpuszilja arcom
melengeti lelkem
engedem a napot
hadd járjon az égen
hadd süssön a fénye
így lett a fényes nap
halld a jó barátom
minden évben eljön
napforduló táján
s ő lesz a kabátom
így lettem örökre
a napba öltözött
falusi plébános
megkalapol rendben
minden éjjel a hold
hogy ha aludni megy
sötét szobájába
minden áldott reggel
előbb engem köszönt
Istennek a napja
köszöntése nyomán
újra felkel a nap
ránk zúdul fényözön
felébred a világ
e világosságra
mondja a zsolozsmát
reggeli énekét
fénynek dicséretét
a falunak papja
magasztalja Istent
aki a hitünknek
halld pontosan olyan
mint kelő nap fénye
glóri halleluja
papoknak a Papja
lelkünk örök Napja
arra kérem Istent
áldja meg a földet
hogy karácsony napján
fénybe öltözhessen
és boldog lehessen
újraszült hitében
jászolnál térdeplő
az Istent dicsérő
minden áldott ember
s köztük a legkisebb
a fénybe öltözött
a napba költözött
Ladánybene papja!