LIBANON SZENT KÚTJA
MOST FRISSÍTETT VERSE
mint aszály idején
a szomjazó ember,
amikor már csupán
egyetlen kút maradt,
amelyben még víz van
a nagy sivatagban,
nem megy ide oda
keresni új kutat,
keresni más kutat
amelyben több víz van
megelégszik azzal
azzal a kevéssel
azzal a biztossal,
életadó vízzel
amely a kútban van,
nem hagyja el kutat
amelyben még víz van,
forrásánál marad,
önként és dalolva,
bölcsen és okosan
és merít a vízből,
és kortyol és iszik
a kútnak vizéből,
boldogan nagyokat
ha száraz a torka,
és nagy hálás érte
dicséri az embert,
dicsérve dalolva,
dicséri a lelke
dicséri a nyelve,
vígan énekelve
azt az arab embert,
a kútfúró mestert
azt a jó bölcs embert,
ki e kutat fúrta,
kutat fenntartotta
és ha kellett kutat,
azt kitisztította
vagy mélyebbre ásta,
száraz sivatagban
örökségül hagyta,
és azt ingyen adta
most is ingyen adja,
minden szomjazónak
minden karavánnak,
tevének, embernek
hogy kútból merítve,
az életet mentsen
igyanak belőle,
amennyit akarnak
új erőre kapva,
életben maradva
élve és vidáman,
folytassák útjukat
a nagy sivatagban
száraz sivatagban,
Szent Charbel remete
remetéknek Remetéje
hát, így voltál Te is
hát, így éltél Te is
remeteségedben,
ékes Libanonban
a Szent forrásodnál,
a Hostia mellett
remete lakodban,
mert hiszen jól tudtad
és megtapasztaltad,
tudta a szent szíved
tudta a szent hited,
hogy a Szent Hostia
az olyan kút forrás,
mely Élő vizet ad
ingyen szomjasoknak,
most és mindörökre
glóri hallelujah,
csak a hit kell hozzá
megőrzi a lelkünk
és mindig megetet
és mindig megitat,
ha szomjasak vagyunk
és Őrá szomjazunk,
Nélküle meghalnánk
e száraz világban,
hol nem csak kifáradt
az emberek hite,
hanem ennél rosszabb
kiszáradt a hitük
kiszáradt a szívük,
életadó kútja
mert felelőtlenül,
nem őrizték kútjuk
ott hittel strázsálva,
hittel imádkozva
ám Te nem így voltál,
Kedves jó, Szent Charbel
strázsálva őrizted,
Te mindig vigyáztad,
mindig imádkozva
é szent tűzben égve,
szent tűzben lobogva
a hitednek kútját,
remeteségedben
sárkányként őrizted,
ördög és a kobold
támadása ellen,
nem adtad nem adtad
hitetlen világnak,
nem merített onnan
nem lophatott onnan,
se a szomjas kobold
se a szomjas sárkány
Élő vizet senki,
senki és halld senki,
ám Te annak adtál
annak ingyen adtál,
akinek a szíve
valóban szomjas volt,
vágyott az Istenre
őszintén vágyott Rá,
az ilyen embernek
akit megitattál,
olyanná vált szíve
lassan és biztosan,
lassacskán, lassacskán
Hozzád imádkozva,
mint Tied volt Chárbel
mert az imádkozta,
naponta naponta
imádat zsebében,
imádat szívében
magával hordozta,
amit a Szent Egyház
halld hivatalosan,
is engedélyezett
a hívek számára,
Szent Remete voltál
hívek és a világ,
mind csodálnak Téged
mind a mai napig,
az Egyházzal együtt
kérik segítséged,
ma is lát sok csodát
a zarándok világ,
akik a sírodnál
hittel imádkoznak,
gyógyulnak betegek
ördögök távoznak
hangos kiáltozva,
gyűlnek a virágok
gyűlnek a koszorúk,
a Te sírod körül
és mindenki örül,
gyűlnek a levelek
jönnek a betegek,
az egész világról
gyógyulnak rákosok,
a bénák és sánták
süketek és vakok,
és a bélpoklosok
Chárbel a sírodnál,
jönnek e betegek
körmenetben jönnek,
ők minden hónapban
huszonkettedikén,
jönnek szentmisére
Charbel ünnepére,
sírodnál miséznek
és folyik az ünnep,
a népek köszönik
minden segítséged,
hálásan köszönöm
én is a kegyelmet,
amit Tőled kaptam
amit Tőled kapok,
Kedves Jó Szentchárbel
én az életemben,
és a verseimben
az a találkozás,
mikor mise végén
Te megáldoztattál,
nézd nagyon mély nyomot
hagyott a lelkemben,
örökre köszönöm
én a Szent Istennek,
hogy ezt megengedte
Dicsőség az Atyának,
a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben
most és mindörökre!
Dicsőség és hála
Szent Charbel atyának,
köszönjük imáit
köszönjük csodáit,
kérjük, hogy adja ránk
kelkének áldását,
hogy szentek lehessünk
és mind szentek legyünk,
szent legyen a szívünk
szent legyen a hitünk,
mindig olyan tiszta
és Lélekkel eltelt,
mint Szent Charbel lelke
Charbel atya szíve,
és szívének kútja
Libanon Szent kútja
most és mindörökre!
Glóri HallelujaH
most és mindörökre!