Álmodik a Temető. Köröttem csend és temető. Csak néha suttog valami, csak néha lehet hallani: ez Ő! Azután minden újra csendes, és álmodik a temető. Én hajtott fővel ballagok, s a néma árnyak szembe …több
Álmodik a Temető.
Köröttem csend és temető. Csak néha suttog valami, csak néha lehet hallani: ez Ő! Azután minden újra csendes, és álmodik a temető. Én hajtott fővel ballagok, s a néma árnyak szembe jönnek, s a sírkeresztek rám köszönnek, és mind az igazi Nagyok Én, a halottak ismerőse, révedő szemmel ballagok. Utánam huhog a Jövő, a Múlt, Jelen, a sok kereszt, s az árnyak kara zúgni kezd: ez Ő, ez Ő! Azután minden újra csendes, és álmodik a temető.
Köröttem csend és temető. Csak néha suttog valami, csak néha lehet hallani: ez Ő! Azután minden újra csendes, és álmodik a temető. Én hajtott fővel ballagok, s a néma árnyak szembe jönnek, s a sírkeresztek rám köszönnek, és mind az igazi Nagyok Én, a halottak ismerőse, révedő szemmel ballagok. Utánam huhog a Jövő, a Múlt, Jelen, a sok kereszt, s az árnyak kara zúgni kezd: ez Ő, ez Ő! Azután minden újra csendes, és álmodik a temető.