KERESZTÚT 13. ÁLLOMÁS
JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRŐL,
ÉS FÁJDALMAS ÉDESANYJA KARJAIBA TESZIK.
BETEGEKNEK ÍRTAM, AZON BETEGEKNEK,
AKIK KÉSZÜLŐDNEK, MÁR A MENNYBE HAZA!
Uram, most már látom, s add meg, hogy megértsem, hogy pont ez a válasz, a keserű lelkem, keserédes kérdésére.
minek a szenvedés, és mi az értelme?
Miért kell szenvednünk, amikor mibennünk, minden
a boldogság, után vágyakozik, s elepedve eped?
Miért kell meghalni, miért kell elmenni,
amikor nézd mi még, hát nem éltük még le, rövid életünket?
Miért kell odaadnunk, kik oly drágák nekünk?
Nem érti az ember, nem érti a lelkünk.
Emberi bölcsesség, bizony csődöt mond itt.
Csak a keresztben van az egyetlen válasz.
S bátorít az Isten, hogy te is azt válaszd.
A mag terméketlen, marad halld mindaddig,
míg meg nem hal földben.
Minden szenvedésünk, áldozatunk és halálunk,
megannyi magvetés, emberek lelkébe s a világ lelkének a szántóföldjébe.
Hogyha egyesülünk, az Igaz Istennek,szent akaratával,
halld gazdagabb élet, támad majd belőle,
majd magunk számára, és a mások számára, most és mindörökre!
Ezt akarom hinni, és ebben akarok, bízni s megnyugodni, békében meghalni.
S én ebben akarok, élni életemben, az igaz Istenhez,
teljes hasonulni, teljes kapcsolódni a betegségemben, és szenvedésemben.
Hinni, hogy életem, minden szenvedésem, és áldott halálom és felajánlásom, nem hiábavaló, volt az én életemben.
Nem volt értelmetlen, nem volt értéktelen, hisz örök életre, szóló gyümölcsöket, termett betegségem, termett az életem, halálos keresztje!
ISTEN DICSŐSÉGÉRE,
AZ EGYHÁZ JAVÁRA
A LELKEK ÜDVÉRE,
ÉS NAGY ÖRÖMÉRE!
MOST ÉS MINDÖRÖKRE!