AZ OLDALBORDA
ne feledd, hogy honnan jöttél
ne feledd, hogy Ki teremtett
oldalborda lett a neved
becsüld meg hát a helyedet
és szenteld meg a nevedet
visszavágyol a helyedre
Nefes susog halld tebenned
Isten téged úgy teremtett
hogy a neved templomában
kétszeres a szent hehezet
ezért lobog a tűz benned
ezért vagy te érzékenyebb
fogékonyabb a Lélekre
azért kaptad Lélek tüzét
hogy gyújtsd lángra Ádám hitét
neked kell hát az Ádámot
a szerelem mámorából
olykor csacsit a kocsmából
az Istenhez elvezetned
a templomba bevezetned
ezért kell hát szentnek lenned
Ádámot úgy teremtette
csak egy benne a hehezet
így hát kevésbé érzékeny
Ádám lelke az Istenre
mert ő mindig csak dolgozik
munkaközben imádkozik
ám a lelke sóhajtozik
öntudatlan kimondatlan
Isten után vágyakozik
emlékszik a nagy műtétre
amikor az Isten téged
oldalából nézd kimetszett
vágyakozik csontja után
sóhajtozik teutánad
vágyakozik a családra
találkoztok a nászágyon
találkoztok az Istenben
ott a borda és csont helye
egyesül a szerelemben
pár pillanat örömében
ám ha mindig imádkoztok
egyre jobban vágyakoztok
hosszantartó szent örömre
mert a nászágy a szép mennynek
pillanatnyi előképe
akik együtt éltek földön
együtt mennek majd a mennybe
Istennek az örömébe
köszönd meg hát az Istennek
Aki minket lám megmentett
örömében szerelemre
házasságra teremtett!