A SZENTÉLY KÁRPITJA
A SZENTÉLY FÜGGÖNYE
Jeruzsálem népe
lát az Isten téged,
annak ellenére
szeret az ÚR téged,
látja gondolatod
látja a szívedet,
tudja a döntésed
hogy elfordulsz Tőle,
engedetlen makacs
durcás a te lelked,
már kezdettől fogva
makacs engedetlen
a te szamár szíved,
nézd a szamár lépked
a fejét lehajtva,
az ki mindig makacs
mindig engedetlen,
nézd már kantár nélkül
és szelíden lépked,
sántít a bal lába
mégis viszi terhét,
mégis viszi Urát
rég volt makacs lelkű,
megszelídült szamár
puha könnyű háta,
véres seb seb a lábán
a szelíd szamárnak,
olyan mint a Krisztus
megsebesült válla,
ám szamár nem bánja
boldog sántít tovább,
látva a városnak
erős várfalait,
jelez a Messiás
és megáll a szamár,
leszáll a Messiás
a beteg szamárról,
ott sétál mellette
a tömeg csodálkoz,
ilyet még nem láttak
gyeplő nélkül szamár
követi Gazdáját,
gyalog megy Próféta
a legszebb templomba,
lengenek a pálmák
Istennek a népe,
nagy hangon boldogan
hozsannáz hozsannáz,
belépnek a kapun
a Messiás lelke
gyorsan előre fut,
és lángol a tűzben
a Messiás lelke,
mert látja a szeme
templom szentélyében,
a szőtt ősi függönyt
az ősi kárpitot,
tudja hogy odatart
Ő benne a titok,
tudja, hogy megsebzi
majd szívét a gyilok,
reped majd aorta
megszakad a szíve,
majd fent a kereszten
s látja a templomot
benne a szőnyeget
az ősi kárpitot,
megreccsen a templom
tűz ég a szentélyben,
a szentély kárpitja
nézd tetőtől talpig,
meghasad a fényben
a lobogó tűzben,
felpattan az ajtó
fent a magas égben,
átszalad az öröm
lám Jézus lelkében,
s már érzi a lándzsát
szúrásnak fájdalmát,
a bordái között,
átszúrja a szívét
beteljesült öröm,
ez volt úti célja
ezért jött a földre,
a szentély kárpitját
elvenni széttépni,
az utat a mennybe
vérével megnyitni,
embernek a bűnét
vérrel eltörölni,
tudja a Messiás
verejtékes lelke,
Ő fogja letépni
vérével széttépni,
a mennybe az utat
Ő fogja megnyitni,
ám előbb a szívét
a halál lándzsája
átfogja azt szúrni,
ezen gondolatra
ezen nagy örömre,
kiárad a Lélek
meggyógyul a szamár,
súlyos sántasága
felnyihog örömmel,
köszöni Gazdának
e csodás gyógyulást,
és viszi a hátán
nézd a boldog szamár
halálra szánt Urát,
viszi az utcákon
egyre magasabbra
viszi Golgotára,
a felismeréstől
sír a szamár lelke,
patakzik a könnye
nézd legszívesebben,
megállna a lába
újra makacs lenne,
a szamárnak lelke
csak ne vigye tovább,
Golgotára Urát
ám érzi oldala,
Jézusnak a lába
ösztönzi a szamárt,
menj csak tovább bátran
beteljesül mindjárt
minden prófécia,
meghasad a kárpit
szabad lesz az ember
szabad lesz a szamár,
Nagypéntek délután
a földrengés után,
mindenki hazament
csak hárman maradtak
odafent a hegyen,
Mária s a szamár
megfeszített Isten,
megfeszített Király
s a megölt Messiás,
ki feláldoztatott
mint húsvéti Bárány,
Mária s a szamár
ők együtt siratják,
az Istennek Fiát
a Messiás Királyt,
népek megváltóját
áldozati Bárányt,
ha meghasad szíved
hát gondolj csak erre,
vedd fel a kereszted
vigyed a Messiást,
a szamár hátadon
szíved szentélyébe,
fogadd be Őt hittel
és nagy szeretettel
és meggyógyul minden
bűn okozta sebed,
betölt a Szentlélek
betölt az öröme
azon boldog hitnek,
lobogó öröme
hogy már meg vagy váltva,
a szentély kárpitja
minden ember előtt
nyitva áll örökre,
s veled együtt térdel
Megfeszített előtt,
engedelmes szamár
most és mindörökre,
föltámadás után
új küldetést kap nézd,
lelkében meggyógyult
és nagy boldog szamár,
ő fogja hordozni
boldog szamár hátán
tabernákulumban,
az ÚR jelenlétét
a Kenyér Krisztusát,
EUCHARISZTIÁT!
Szentély függönyéből
készült a takaró,
a szamár hátára
ugyanez függönyből,
készült nézd a vélum
tabernákulumra,
miséről misére
nézd a boldog szamár,
boldogan hordozza
a Kenyér Királyát,
itt ott megáll úton
ahol nyitott szívvel,
imádással várják
a világnak Urát,
elhúzza a függönyt
az oltár elején
nézd a boldog szamár,
lengedez a tömjén
illat összegyűjti
imádók seregét,
Jelenlét felgyújtja
az igaz imádók
szívében tüzet,
kiárad a Lélek
felgyújtja a pusztát,
Isten jelenléte
a Hostia tüze,
lángba borul puszta
imádás tüzétől,
bólogat a szamár
ezt akarta Isten
a tűznek Istene,
eleve előre
Ő ezt így akarta
Ő ezt így rendelte,
nagyon hálás szamár
nézd hálás a lelke,
hogy éppen őt érte
e megtiszteltetés,
hogy ő hordozhatja
a világban körbe,
templomról templomra
pusztáról pusztára,
lélektől lélekig
a Kenyér Istenét,
aki tűzben lakik
és tűzzé tesz minket,
ha tüze bennünk él
oltáriszentségben,
és a Szentlélekben
MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ!