Sodoma Supplicans: Ferenc ad absurdum vezeti magát
Ferenc azt állította, hogy az általa kitalált [ál]áldás a homoszexualitást gyakorlók számára az "Úr és az Egyház közelségét" akarja megmutatni mindazoknak, akik "különböző helyzetekben" [= halálos bűn] segítséget kérnek a hit útjának folytatásához - olykor megkezdéséhez -. A valóságban az [ál]áldás az ördöghöz való közelséget mutatja, és segít a pokolba vezető út folytatásában.
A jelenlévőknek elmondta, hogy két dolgot szeretne hangsúlyozni:
- "Az első az, hogy ezek az [ál]áldások, minden liturgikus kontextuson és formán kívül, nem igényelnek erkölcsi tökéletességet ahhoz, hogy megkapják". Ez egy szalmabábu érv, mivel egyetlen áldás sem követel "erkölcsi tökéletességet".
- "A második az, hogy amikor valaki spontán módon odamegy egy házaspárhoz, hogy áldást kérjen tőlük, akkor nem az egyesülést áldja meg, hanem egyszerűen csak azokat az embereket, akik közösen tették meg a kérést." Ez az érvelés a valóságot tagadja, és ellentmond annak, hogy Ferenc mégis szükségét érezte, hogy kiadja a "Sodomia supplicans" szöveget.
Ferenc ad absurdum vezette magát, amikor hozzátette, hogy "nem az egyesülés" ("a pár") számít, hanem az emberek, "természetesen figyelembe véve a kontextust, az érzékenységeket, a helyeket, ahol az emberek élnek, és a legmegfelelőbb módokat".
Éppen ezek az emberek [= a meg nem tért házasságtörők és homoszexuálisok], az ő "kontextusuk", "érzékenységük" és "helyük" teszi lehetetlenné, hogy "megáldjuk" őket, mert nem megtérést keresnek, hanem megerősítést a bűnükben.
Kép: © Mazur/catholicnews.org.uk, CC BY-NC-ND, AI fordítás
