TE ÁLMODTAD
Gábor atya ma második
átíratos verse reggel
Te álmodtad meg jó Uram
életemet és célomat
fokozatos mutattad meg
az utat mely Hozzád vezet
betöltve a Szentlélekkel
és lépésről szent lépésre
álmot adtál az álmodról
és növelted reményemet
a bűneim ellenére
eljön a nap s majd belépek
szerelmednek szent kertjébe
hol majd végre megláthatom
hőn keresett és imádott
Szent Arcodat én jó Uram
mint gps e szent vágyam
ez a látás vezetett el
botladozva kert kapudhoz
amely mögött tudtam ott laksz
biztos tudtam biztos ott vagy
mégis megszúrt kétség férge
megtorpant a lendületem
megtorpant a lelkem lába
félelem szúrt a vágyamba
mi van, hogyha mégsem vagy ott
ha benyitok kobold van ott
és hiába jártam végig
keresésem hosszú útját
hitem és a szerelemnek
érzése csak délibáb volt
szerelmem meg régi önzés
gőgtől való ős fertőzés
minek képzelem én magam
éppen engem szeretne Ő
szerelmesen nyomorultat
bűnösök közt legnagyobbat
ám megcsapott fuvallatban
kertednek a szent illata
ilyen illat nincs világban
s rögtön tudtam mégis ott vagy
és lenyomva a kilincset
kinyitottam a kertkaput
s én a botor nézd beléptem
s elaléltam karjaidban
s úgy tartottál mint Fiadat
tartotta a kereszt alatt
boldogságos Szűz Mária
csak most kín s fájdalom nélkül
most is volt vér pár cseppecske
megöleltél s megsebezted
szerelmeddel a szívemet
és én boldog felnevettem
óh, én botor ettől féltem
ettől késtem éveken át
félelemtől megtorpanva
hegyen völgyön meredélyen
hallgatva az éjszakámban
az oroszlán ordítását
félve attól Néked adjam
mindenemet életemet
óh , te hazug gyilkos lélek
kobold, farkas dög oroszlán
takarodjál végleg tőlem
ne zavarj és ne háborgass
mikor végre megtaláltam
azt Akit én hőn kerestem
más kertben és más forrásban
ám ott csak a bűnt és romlást
találtam ott életemben
nem e kertet nem szerelmet
takarodj az életemből
takarodjál e szent kertből
és ne zavard fel ne ébreszd
Kedvesemet a kertünkben
Akit végre megtaláltam
majd ébresztem én szelíden
szelíd szóval suttogóval
csendes csókkal szerelmesen
Engedinek szőlőjében
a borháznak a nászháznak
az illatos szent kertjében
aludt a csősz béke honolt
kertben és az éjszakában
és végre a lelkemben is
csak a hold és a nap látta
első csókot és utolsót
mert a raptus vitte lelkem
a csók után szerelmesen
igyenösen rögtön mennybe
végén tudd meg az igazat
kell, hogy mondjam, ne hazudjak
mert ott írta onnan küldte
Gábor atya ezt a verset
mikor nyomta a kezembe
azt mondta, hogy használd bátran
akár át is gépelheted
megölelt és jó barátként
mint rég ismert író társát
mint rég ismert botor költőt
megrázta a kezeimet
megölelte vállaimat
ölelésből szikra pattant
Hagiosz jel tűnt föl égen
szikrázott a sötét égen
vele együtt a Menóra
is szikrázott tűzben égett
kerubok és a szeráfok
erre vártak már régóta
átadta a stafétája
botját Gábor a kezembe
tiltakoztam leltérdelve
szólt a kerub, vegyed vigyed
s mindazt írd meg mit ezután
hall a füled lát a szemed
ne félj Gábor is veled lösz
segít néked, öröksége
biztos helyen van szívedben
mert hét láng ég a lelkedben
Menórád meg pap szívednek
a fölszentelt szentélyében
látás elmúlt hallás megszűnt
hagiosz jel égről eltűnt
a kert kapu becsukódott
menórámnak a fényében
amely égett pap szívemben
mentem haza a sötétben
Szentélyembe Csendüőbe
hol hallgatom a szent csendet
és írom a verseimet!
Dicsőség az Atyának
a Fiúnak és a SzentLéleknek
miképpen kezdetben
most és mindörökre!
Köszönet és örök hála
Gábor atyánk életéért
és mindazért amit Ő tett
Háromságért az Egyházért
s a lelkeknek az üdvéért!
Mert ezt a dalt Te álmodtad
meg magadnak, boldog vagyol
Gábor atya, hogy most tőlem
az álmodat visszakaptad!