A CSALÁDI ÁTOK2.
durvalelkű ember
alkoholista volt
az én Öregapám
soha nem járt lába
az egyenes úton
és nem járt vasárnap
misére templomba
bicskás volt a neve
káromkodott nyelve
beteg volt a lelke
s az egész élete
Apjának az átkát
hordozta és nyögte
és azt adta tovább
saját családjának
átkozódó nyelve
mint írtam korábban
az első versemben
a Mamát s önmagát
egy napon ölte meg
elteltek az évek
én már felnőtt voltam
amikor halld egy nap
lecsapott az átok
és az én Jó apám
részegen jött haza
összeszólalkoztak
az Édesanyámmal
én meg az udvaron
szomorún hallgattam
ekkor nyílt az ajtó
és Anyám kirohant
Apám meg utána
futás közben keze
felkapott egy deszkát
azzal közeledett
megfogtam Anyámat
nyitottam a kaput
ugrottunk utcára
kaput magam után
én gyorsan behúztam
hallotta a fülem
a trágár beszédet
kettőnk feje felett
vaskapu vasára
lecsapott a deszka
csattant vastag deszka
ripityára törve
hullott a darabja
utca járdájára
mi meg elfutottunk
szomszédnál aludtunk
így mentett meg minket
Istennek a keze
családi átoktól
kettős gyilkosságtól
hogy ne ismétlődjön
a családban többet
Apám meg lefeküdt
kialudta magát
és kijózanodva
már nem emlékezett
elméje semmire
ötvenhat éves volt
az én Öregapám
mikor a borzalmat
keze elkövette
ötvenhat éves volt
az én Édesapám
amikor az átka
majd beteljesedett
Dicsőség és hála
legyen az Istennek
átokká lett értünk
megfeszített Isten
ott fent a kereszten
hogy a bűn átkától
Ő megmentsen minket
látod mik történnek
ördög erejében
ember életében
ne hagyd el az Istent
Csak Ő ment meg Téged!