BETLEHEM CSILLAGA
felnézek most nézd az égre
az adventi sötét éjjel
elbűvöli szemem az éj
a sok csillag lámpásként ég
nem engedem én a szemem
gyönyörködni e szépségen
lelkem Istenhez emelem
így sóhajtok halld csendesen
csillagporos fényes égbolt
tekintetem félre ne vond
bármilyen nagy szépséges vagy
milliárdnyi csillagból vagy
nekem utat csak egy mutat
azt az egyet rég kerestem
megtaláltam tegnap este
követem és azt figyelem
hová vezet csillag fénye
korán kelt ma hajnalcsillag
pillanatra odanéztem
elvonta a tekintetem
és én mire visszanéztem
sírva vettem nézd azt észre
hogy a csillag mit kerestem
megtaláltam és vezetett
eltűnt a csillagos égen
keservesen sírt a lelkem
pillanatra nem figyeltem
csillagomat elvesztettem
könnyeimből szivárvány lett
hídján értem Betlehembe
csillag ott állt házak felett
fénye meg a jászol felett
rámutatott istállóra
istállóban a jászolra
jászolban sírt halld a Gyermek
örömömben vele sírtam
örömömben letérdeltem
pólyán írtam meg e verset
csillagom már nem keresem
ott hordozom a hitemben
hitemnek a bölcsőjében
szívemnek a közepében
minden éjjel sírást hallok
minden napra áldást kapok
velem élnek az angyalok
homlokomon csillag ragyog
Kis Jézusnak papja vagyok
Betlehemnek csillagjáról
verset írok most is ragyog
utat mutat a lelkeknek
sötétségben keresőknek
hogy megtalálják az Istent
és boldogan élhessenek!