A SÓHAJOK HÍDJÁN.
A SÓHAJOK HÍDJÁN
halld sóhajt a lelke a sóhajok hídján
mert ott járt ő régen a raboknak útján
a lelke emlékez lám most is Istenre
aki a bilincsét egy napon leverte
szabad lett a lelke szabad lett mindene
a sóhajok hídján átment új életre
mert hiába mondta korábban az Isten
hogy hallgasson Őrá mert ő az Ő kincse
és Őrajta kívül hát Isten más nincsen
Ő fülét bezárta a szemét becsukta
és úgy tett a lelke lám mint aki nem hall
a lelke felindult és rossz úton indult
a bűntől elbódult az élte felfordult
hitéből kifordult Istentől elfordult
a kobold elkapta és börtönbe zárta
ŐT várta átfázva ŐT várta lármázva
hogy jöjjön el érte a tűznek Királya
hallották a sóhajt a tüzes angyalok
elvitték az óhajt egy tüzes hajnalon
eljött hát hajnalra a tűznek Királya
és nyíltak az ajtók a Király szavára
a bilincs lehullott az ajtó kinyílott
a halál markából az élet kisiklott
a hídon átmentek és mindent köszöntek
a rosszat megbánva a sóhaj Urának
rázd le a bilincsed sóhajts az Istenhez
mert eljön Ő érted ha szépen ŐT kéred
átvezet a hídon ha hittel Őt hívod
és rabságod végén az Istent lám áldod
mondjad a raboknak nagy bátran biztassad
hogy Istenben bízva ŐT hívják nagy sírva
sírva és dalolva sírva és ujjongva
így lélekben tisztán majd látják a Királyt
és hallják a hangját hogy csörög a rablánc
és nyílik az ajtó és ott áll az éjben
a mennyei fényben a lelkeknek LELKE
a kezében kulcsok a hátán a láncok
már morog a morgonc és iszkol a kobold
a láncok csörögnek a rabok nevetnek
a sóhajok hídján többé nem temetnek
én megyek a hídra hívom a Gondolást
jöjjön a bárkával kezdjük az áriát
kérjük meg Máriát hozza el a Fiát
és a Nagy Lagunán hallgassuk szív dalát
nézd ott áll a felhő a sóhajok hídján
ott áll a tekergő ki hazatért most már
a felhő begyűjti az ember sóhaját
hogy tiszta lélekkel írja a bordalát
a felhő megöntöz szózat szól felhőből
hallom a sóhajod hallom az óhajod
neked én megsúgom nem lesz több borzalom
hálásan írjad meg az újabb bordalod
jó szívvel ihatod azt amit ÉN adok!