KÁRMELNEK LÉNYEGE
A BENSŐ BARÁTSÁG
fején találta a szöget
elkapta lényegét
talán mert Ő is az
szerzetes kármelben
e kép rajzolója
s szerelmes Istenbe
ismeri és éli
legesleglényegét
misztikumát létnek
belső egyesülést
amely keveseknek
adatik meg csendben
hogy milyen a Kármel
s a szerelmes élet
tolmácsolom képet
mint aki éretlen
mint ki illetlen rá
de mégis megteszem
mert hajtja a lelkem
lényegnek öröme
mint a vízimalmot
pataknak a vize
s duruzsol vidáman
máris mai versem
egymás mellett ülnek
az Egymást Szeretők
az Élő víz partján
lógatják lábukat
forrás forrásánál
mit el nem hagynának
botor módon sosem
kiül az arcukra
mi van a lelkükben
él tekintetükben
a megélt szent élet
szolidan szépséges
szelíden elrejtett
titka miatt védett
az egyszerű csendes
ám sosem magányos
kármelita élet
minden hétköznapja
ott van az arcukon
sok szép jó gyümölcse
sorolom ha tudom
közösségi élet
testvéri szeretet
ima és megosztás
szentmise imádás
és a házimunka
mely többnyire közös
amely mindig alap
a csend mellett arra
épül rá lelkiség
épül rá közösség
s a képet áthatja
mindezek csúcspontja
BARÁTSÁG JÉZUSSAL
de nem akármilyen
legbelsőbb barátság
szívbéli és tiszta
amely barátság halld
vidámság és öröm
lélek derűjének
megtartó forrása
megtartó oszlopa
mert a falak között
szigorúság mellett
aszketika mellett
épp ilyen az élet
vidáman zajlik az
tele van derűvel
és finom humorral
olykor még tánccal is
varrnak énekelnek
közben beszélgetnek
ugratják is egymást
s azon nevetgélnek
majd táncra perdülnek
olykor Hostiával
máskor feszülettel
ház falain belül
titkos kéz a kézben
tiszta szív a Szívben
s táncolnak lángolnak
szent módon mámorban
egy kútból ittasan
hát ilyen az élet
a kőfalak között
kármelnek szívében
halld azon lelkeknek
jutalma ez élet
jutalma e csoda
e földi mennyország
kik Jézust szeretik
mi az, hogy szeretik
rajongva szeretik
ujjongva imádják
szívükben hordozzák
mégis ülnek csendben
mint a képen látod
ujjongás lobogás
legtöbbször belül van
mert szeretik egymást
mert szeretik csendet
és erről beszélni
illetlen és kevés
a szó és a beszéd
csak a csend mondhatja
el tisztán mit él meg
az Istent szerető
kármelita lélek
ki a csendnek Urát
ki az Igaz Istent
a világ zajától
csendes elhúzódva
százszorosan jobban
ismeri szereti
ülnek egymás mellett
az Élő Víz partján
lógatják lábukat
sosem az orrukat
boldog mosolyognak
nem néznek egymásra
egymásnak szemébe
mint teszi a világ
szerelmes filmekben
túlzó és negédes
szerelmet utánzó
szerelmet hazudó
hamis romantikát
belülről sugárzik
kifelé szeretet
körülveszi őket
a lelkükben élő
áldott csend és béke
egy újjuk ér össze
de épp csak a vége
ez a teljes a béke
e teljes szerelem
ez teljesen tiszta
mint a Hegy patakja
lelküknek házában
teljes a ház csendje
nem zavarja róka
farkas ordítása
e csendben növekszik
csak ebben növekszik
szentelődő lélek
az életszentségre
s jut el az egységre
az Úr jóvoltából
Úr dicsőségére
az Egyház javára
a lelkek üdvére
saját örömére
hálával szívükben
köszönik Jézusnak
az Igaz Istennek
Ki meghívta őket
ezeb szent életre
glóri hallelujah
e boldog életre
haláluk nem halál
lesz életük végén
hanem röpte raptus
szent elragadtatás!
Dicsőség az Atyának
a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben
most és mindörökre!