A KORMOS LAKATOS
karácsonyra készül
nézd az egész világ
cukormáztól ragyog
a sok mézes kalács
vurstlizene alatt
körbe körbe járnak
a kormos figurák
kezükben a lakat
amely csendben csattan
a szívek ajtaján
azt ők nem is hallják
hangos vurstli zene
elnyomja a hangját
onnan fentről nézve
idilli a látvány
csupa csupa kalács
a teremtett világ
én viszont itt élek
és Téged féltelek
hús vér gyenge Gyermek
hús vér gyenge Isten
gyermeki szíveddel
nem látod helyesen
hogy hová érkezel
én viszont azt látom
ott állsz ajtók előtt
hallom, hogy kopogtatsz
zörgetsz oly szelíden
és nagy türelemmel
a kérges szíveknek
páncélos ajtaján
hogy meg kéne nyíljon
magától az ajtó
hogy meg kéne térjen
magától a világ
minden kopogtatás
a mennyig visszhangzik
jelezve hogy üres
a hideg kemence
a rideg bálterem
az emberi világ
féltelek kis Jézus
hogy neked csak ez jut
látom a lakatost
kezében kormos kulcs
ott jár ő előtted
bezárja ajtókat
a kormos kezével
hiába zörgetel
ajtó nem nyílik meg
bárcsak lennék lakatos
zárakat leverném
ne kelljen zörgetned
ajtókat kinyitnám
hogy oda beléphess
mindet Neked adnám
és arra kérnélek
az üres szíveket
a jégbarlangokat
a báli termeket
töltsd be mindet hittel
töltsd be mindet tűzzel
féltelek kis Jézus
gyenge még a kezed
ez a világ rideg
nem szereti szalmát
nem szereti jászolt
amely oly szép meleg
páncélteremben él
a jéghitű beteg
gyenge vagy még gyermek
nincsen annyi tüzed
hogy felmelegítsed
a hideg szíveket
én elmondtam Neked
tudd, hova érkezel
az a Te döntésed
hogy ezzel mit teszel
mint Gábriel várta
Mária döntését
úgy várja a világ
forró izgalommal
virrasztó sóhajjal
most a Te döntésed
eljössz vagy maradsz
otthon a mennyben
szeretet döntését
Király érkezését
várja nézd a világ
angyal látogatást
báránynak sóhaját
Betlehem aranyát
páncélozott szívek
nyitó aranykulcsát
megágyaztam Neked
szalmával szívemben
ha világ nem teszi
halld én befogadlak
majd én szeretgetlek
majd én babusgatlak
egyszerű szívemben
szalmával takarlak
csendesen ringatlak
halld dúdolok Neked
sok szép altatódalt
megvédelek széltől
megóvlak a bajtól
nem adlak koboldnak
kormos lakatosnak
csendesen ringatlak
csendesen imádlak
úgy járok közöttük
úgy élek világban
hogy nem is sejtik azt
szívemben hordozlak!