RÉSZLET SZENT ÁGOSTON VALLOMÁSAIBÓL
Átírtam az eredeti, szöveg szótagszámát, hogy a felolvasás, gördülékeny legyen és ne töredezett, mint amilyen az volt, az eredetiben.
Nyugtalan a szívem, mert csak az Istenben találhat nyugalmat. Mindig lázadoztam, sóhajtoztam, sírtam, indulatba jöttem, és nem találtam meg, sem lelkem békéjét, és sem a megoldást. Megtépett és vérző szívet hordoztam én, odabent keblemben, amely nem talált még, rá a
nyugalmára, de még helyet sem találtam, ahol én nyugodtan,lehajthattam volna, elfáradt fejemet. Halld testi gyönyör, a játékok, az ének, a díszített termek és a nagy lakomák, és az éjszakának tiltott örömei, de még a könyvek sem és még a versek sem tudtak megnyugtatni. Minden megijesztett, még a szép világosság is. Mindent, ami hamis volt, most iszonyatosnak, láttam és találtam. Csak a sóhajtozás és a könnyek hoztak nékem, kis időre enyhülést, egy kicsike megnyugvást. Ó, drága jó Uram, Hozzád kellett volna, felemelnem lelkem!
Ekkor szóltál hozzám. Úgy áradt szívembe Uram a te szavad, mint erős fényesség, amely halld elűzte minden bizonytalanságom, s lelkem sötétségét. Oly későn szerettelek meg, Téged, te mindig új, és oly régi szépség, későn szerettelek meg. De hogyan történhetett ez: Te énbennem voltál, ám én kívül voltam, halld saját magamon. Hívtál és hívtál tenmagadhoz engem, és te szóltál hozzám, szavad úgy hallottam, mint vizek zúgását és a kiáltásod legyőzte áttörte a süketségemet, felragyogtál, mint nap és fényességed, elűzte lelkemből, az én vakságomat; illatod felhője, gomolygott előttem, én belélegeztem, és Uram azóta,epedek utánad, kegyes voltál velem, megízlelhettelek, és most Rád éhezem és szomjazom Terád, te megérintettél, és én fellángoltam azon békességért, azon szeretettől amely Tőled való!