Az autó kormányát szándékosan kaptam el, az ütközés hatalmas volt, a kocsi összetört, de nekem a hajam szála sem görbült. A cselekedeteim és szavaim zavarosak, érthetetlenek voltak. Egy fura másik világról beszéltem, ahonnan nekem parancsolnak, és az utasításokat végre kell hajtanom. Ha nem teszem meg, szörnyű büntetéseket kell kiállnom, és a szeretteimet életveszélybe sodrom...

A családom úgy látta, hogy őrült vagyok. A pszichiáter szerint súlyos idegösszeroppanásban, tudathasadásban szenvedek, és elég reménytelen az állapotom. Évekig tartó, hosszú gyógyszeres kezelés, és klinikai ellátás esetén is csak rendkívül lassú javulás várható. Magamra és másokra veszélyes vagyok, a cselekedeteim kiszámíthatatlanok. Az orvos feltétlenül intézeti kezelést javasolt, egyébként nem vállalt felelősséget. Én kértem, hogy adjanak nekem néhány napot, mert úgy éreztem, hogy én már meg tudok gyógyulni. Ha nem leszek jobban, ígértem, hogy magamtól visszajövök. Egy hét múlva már dolgoztam, egy év múlva szinte teljesen gyógyultnak mondhattam magam. Pár napig még szükségem volt altatóra, később azonban abbahagytam a gyógyszerek szedését. Gyógyszerek és drasztikus orvosi beavatkozások nélkül váltam új, egészséges emberré. Azt hiszem megértettem a tudathasadásom lényegét, és rátaláltam az egyetlen tökéletes és kíméletes gyógymódra, Jézus Krisztusra.