A KOLIBRI MADÁRKA
nézd szabadon szárnyal
a legkisebb madár is
a pici kolibri
nincsen akadálya
hogy oda repüljön
ahová akarja
száll a szelek szárnyán
őserdőnek árnyán
virágok közt csendben
ő nektárt szívogat
szereti az édest
erőt ad a nektár
fészeképítéshez
tűz gyúl a madárban
tojáson ül csendben
és édes nektárral
táplálja őt férje
s ő színes tollával
gyönyörködtet minket
trillázó hangjával
patakzó dalával
megfáradt lelkünket
Istenhez emeli
szabadon szárnyal
a pici kolibri
szabadon szárnyal
a legkisebb versem is
az író szabadsága
hogy bármit leírhat
a fehér papírra
szabadon szárnyalhat
a kötetlen gondolat
lelkemben a madár
ide oda villan
ha talál egy témát
begyűjti a nektárt
verseimben sokszor
a történet nem más
mint kitalált eset
lényeg az, hogy mégis
lelkem beleremeg
versemben összegyűl
a Lélek nektárja
viszi azt lelkedre
versem madárkája
szomorú szívedre
ráönti csendesen
a vigasz kenetét
versemnek velejét
a pici madárka
ezért írok verset
hogy az életedre
nektárt csöpögtessen
édességgel telve
Lélekkel eltelve
te boldogan hirdesd
szeret minket Isten!